|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.28. 13:29 - |
 *Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Triannát figyelte élesen, aki küszködve vezette őket tovább.
 Folyamatosan suttogott, hogy megtudja merre ment a gida, de hirtelen felkiáltott és összeesett!
Razor odaugrott hozzá, és aggódón felsegítette, de Trianna alig vette észre.
- Már nem tudom követni! Valahogy eltüntette a nyomait! - lihegte a félresikerült varázs miatt.
- Akkor keresd Gomort! - reccsent a kancára, de a válaszul kapott metsző pillantás előtt tudta már, hogy butaságot mondott. Gomoron nem hatnak az idegen varázsok.....
- Akkor gyerünk toronyiránt! - indult el arra, amerre a pegazusokat sejtette, és amerre utoljára belőtték az irányt. |
*Csendben hallgatta a beszélgetőket és a nyomokat vizsgálgatta, hátha megtud valami hasznosat...
Mikor ismét körbepillantott, látta, hogy már csak néhányan vannak a földön, minenki más a levegőbe repült.
Kíváncsi volt, hogy a dús lombkoronán át hogyan is láthatnak akármit...* |
 Razor utolsó szavára elhagyta a földet, és kicsivel a többiek előtt, a többi pegazussal az ezüstfehér fény felé vágtatott. |
- Egy lényt keresünk. De nemcsak mi, hanem a világ egyik legjobb vadásza! Ő jár hozzá a legközelebb, már napok óta üldözi! De mivel eddig nem tudta elkapni, mostmár segítség kell neki! Hisz az a kis gidácska a fél tavat befagyasztotta, csak azzal, hogy ivott belőle!!! Mire lehet még képes?!
- Akkor gyerünk! - kiáltotta fel a pegazusnak, és arrafelé kezdett vágtázni, amerről az ezüstüsfehér lény kiáltott. |
 -Igen!-válaszolt a csődörnek. |
 "Talán majd Árnyéküvöltés szót ért vele..."
-Azt hiszem, látom a nyomvonalat!-üzente Koninek, aki továbbította a többieknek.
 |
-Hogy-hogy érzed ŐKET?-kérdezett mindenkit.
-Több lényt keresünk? |
| - Ezen ráérünk akkor aggódni, ha megvan....Néha csak úgy eltűnik Gomor elől....A sötét farkas elméje elég zárt, így nem kapok tőle túl sok információt....Egyébként meg meg kell vele értetni, hogy haza kell mennie! |
| -Jut eszembe...mit tegyünk, ha megtaláltuk?Hogy fogjuk el?-fordult Razorhoz. |
| -Én viszont ézem őket!A gidát elvesztettem... elég nagy előnyre tett szert a kicsike....Szóródjunk szét!Ha egy vonalban csak avonalat követjük, nem érünk semmit.Apegazusok repüljenek előre!Levegőben úgyis gyorsabb!Ha megtalálták, jelezzék és csak kövessék....-javasolta, bár parancsként hangzott....Az angelid pegazsok meg azonnal kaptak az ötleten, s teljes erővel a légbe rugaszkodtak és már indultak is!Nemes hátán ülve Koni adta át az üzeneteiket, ha megtalálják.... |
A tömeg előtt járt...a gida szagát kezdte elveszíteni, viszont a legendás Gomorét stapilan érezte, mivel ő is a sötétség szülötte... |
| - Nem hát, azért keresünk ilyen sokan! - vágott vissza horkantva. |
Megingatta fejét.
-Nem lesz könnyű megtalálni abban biztos vagyok! |
- El-eltűnik - mormogta a Triannával érkezett ménnek.
- Most is - állt meg. Trianna szarva is kihunyt, és ők ott álltak a sűrűben, minden segítség nélkül....
Ekkor dobbant eléjük az idegen.
- A Tél egy darabja elszabadult a Birodalomban. Egy fehér őzgida, aki varázsol, hatalmas veszélybe sodorva ezzel önmagát is! Nem szabad felborulni a Természet Rendjének! Meg kell találnunk a szökevényt! |
Roldyno gyorsan száguldott a levegőben, de könnyen kiszúrta a kis csapatot.Meglepetten látta a fura ezüstcsíkot és, hogy a tó befagyott.Azonnal a tömegbe dobbantott.
-Üdv!Roldyno vagyok!Mi történt itt?-kérdezte kicsit izgatottan, de komolyan. |
 -De, ha a nyomvonal megvan, akkor csak követnünk kell, nem?-mutatott az ezüst csíkra. |
| - Jó ötlet - mormogta. |
 A levegőbe rugaszkodott.
-Én föntröl követlek titeket vagy ha látok valamit akkor valahogy jelzek!-mondta és feljebb repült. |
Előrebökött fejével Trianna felé.
- Úgy tűnik ő meg tudja találni...Egyébként meg a tóparti ezüstös nyomvonal a gidától származott....A fekete részek meg az üldőzőjétől.... - kétség csendült a hangjában. |
*Elgondolkodva nézett körül.*
- Hagy maga mögött valami jelet? Mágiafoszlányt, nyomot... |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...*
Triannát figyelte élesen, aki küszködve vezette őket tovább. 
Folyamatosan suttogott, hogy megtudja merre ment a gida, de hirtelen felkiáltott és összeesett!
Razor utolsó szavára elhagyta a földet, és kicsivel a többiek előtt, a többi pegazussal az ezüstfehér fény felé vágtatott.
-Igen!-válaszolt a csődörnek.
"Talán majd Árnyéküvöltés szót ért vele..." 
-De, ha a nyomvonal megvan, akkor csak követnünk kell, nem?-mutatott az ezüst csíkra.
A levegőbe rugaszkodott.