|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.14. 12:54 - |
 Ria cikázva suhant a felhők között, végül kifulladva földetért egy párkányon. Elmélázva nézett körül. Mindenfelé kiálló párkányok nőttek ki a falból, és csobogott rajtuk a víz, ami aztán lecsurgott róluk a lent fekvő óriási tóba.
'Csodás hely.'gondolta és egy-két párkánnyal lentebb repült, hogy alaposabban szemügyre vehesse a tavat. Az szinte átlátszó volt: az alján csillogó halak sodródtak ide-oda. Majd hátrafordult, és végre rájött, hogy honnan ered a párkányokra csobogó víz: ahogy magasra felnézett, öt-hat pata nagyságú résen csorgott a víz a legmagasabb párkányra, ahonnan továbbhaladt a lentebb fekvőkre. Felrepült a legmagasabb párkányra, és inni kezdett a lyukból kicsorgó vízből. |
[194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Ria csak mosolygott és összehúzta magát rejtekhelyén.
'Majd előjövök, ha kell!'gondolta vidáman. |
 Amikor hátra ézett, Ria nem volt ott!mosolyogva keresgélte.
-Ria!Hol bujkálsz? |
Mintha kellemes bizsergés futott volna végig rajta, ahogy Bátor megölelte. Elmosolyodott, és hogy behozza a lemaradását, nagyobb sebességre kapcsolt.
Rohamosan közeledett Bátor felé... de aztán támadt egy ötlete. Mikor a mén épp nem nézett hátra, villámgyorsan beszáguldott egy bokorcsoport mögé, és magában kuncogott.
Türelmesen hallgatózott... |
Boldogan utána indult!Nem tellett bele sok idő, megfogta!De úgy hogy átölrelte szárnyával!(persze, csak amíg tartott a lendület, és meg nem álltak)
-Megvagy! |
-Na jó...-mondta magának, és nagyobb sebességre kapcsolt. Csak egy szürke csíkot láthatot Bátor, mikor Ria odaért hozzá, és megpuszilta.
-Megvagy!-nevetett, és gyorsan a másik irányba indult. |
| -Mit mondtál, nem hallottam, túl messze vagy!-nevette. |
Szélesen mosolygott, majd egy-két szárnycsapással már ő is a levegőben termett.
-Te mondtad!-nevetett, és szélsebesen Bátor után szárnyalt. |
| -Kapj el ha tudsz!!!-nevetett és fel libbent a levegőbe. |
Felnevetett.
-Szóval menekülsz!-mondta Bátornak.-Hát...ha így állunk...-azzal nekirugaszkodott, és vágtatni kezdett a csődör felé! |
| Kajla módon szaladt el előle és tért ki Ria útjából! |
Ria még sosem látta ilyen szépnek a vizes párkányokat... elmosolyodott, majd kirúgott és Bátor felé ügetett. |
| Minden mozdulatának ura volt!Ő is özelebb ment Riához, egy darabig nézte, majd-kezdetnek-megpuszilta, és vidáman elgaloppozott pár méterre az estleges negatív reagálástól....bár inkább játékból! |
Újra elmosolyodott, ahogy Bátorra nézett. Pár lépést közelebb ment hozzá, szemeit továbbra is Bátoron felejtve... |
| -Csak a szemem!-viccelődött ő is, és nem mozdult. |
Elakadt a szava, pedig általában ez ritkán fordul elő nála. Végül elnevette magát.
-Miért nézel így? Valami van rajtam?-kérdezte viccelődve, és végignézett magán. |
| Ő csak mosolygott, és a kancát nézte! |
Elmosolyodott, és valamiért mintha kicsit elpirult volna... |
Előszö lepődötten nézett, de huncutul elmosolyodott és lebukott, majd kis idő múlva feljött szájában egy virággal!Kijött, a vízből és Ria ssörényébe tűzte.
-Így!Már van valami, ami összefűz minket!-humorizált....de ezt két értelműnek szánta;) |
Egy ideig fürkészve nézte Bátort, majd gyorsan újra a víz alá bukott, hogy egy új virágot szedjen ki a víz alatti párnák közül. Felrúgta magát a felszínre, majd Bátor sörényébe tűzte a kis virágot.
Kitempózot a partra, kecsesen megrázta magát, aztán mosolygova Bátorra nézett.
-Kijössz?-kérdezte. |
| Mosolygott-Hm, talán... |
[194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ria cikázva suhant a felhők között, végül kifulladva földetért egy párkányon. Elmélázva nézett körül. Mindenfelé kiálló párkányok nőttek ki a falból, és csobogott rajtuk a víz, ami aztán lecsurgott róluk a lent fekvő óriási tóba.
Amikor hátra ézett, Ria nem volt ott!mosolyogva keresgélte.