|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.27. 22:31 - |
 Trója meg sem állt a vízpartig.Nem rohant bele a vízbe, mert nem nagyon szerette.Csak odasétált és inni kezdett.Aztán hátranézett, hogy a kanca megérkezett-e! |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 -Ugyan, dehogy!-legyintett szárnyával-Inkább örülök, hogy valakit találtam ezen a helyen.-mondta, majd alaposabban megnézte a sárkányt.
-Egyébként a nevem Athena. És a tied? |
 Kicsit megemelte a fejét és megrázta,hogy valamennyire magához térjen.Egy ideig még kapkodott levegő után,aztán megpróbált felállni.Lábai még pihenésre szorultak,így inkább csak kényelmesebb pózban,a hasán,feküdt.Ekkor megpillantotta az unizus kancát.Nem volt sokkal kisebb nála,kb kétszer akkora lehetett,mint a kanca.
- Köszönöm,amit értem tettél. - mondta - Mostmár csak az időnek kell rajtam segítenie.Úgy tűnik,egy darabig itt kényszerülök maradni.Remélem nem zavar a társaságom. |
Hirtelen felkapta a fejét.
'Egy sárkány? De hisz...teljesen legyengült!' rémült meg Athena és minden óvatosságot félretéve odavágtatott a sárkányhoz, és szarvát a legsúlyosabb sebekre tette. Azok nyomban begyógyultak...de mintha az idegen még mindig szenvedett volna. A hatalmas sárkány fejéhez ügetett. Nem is a nevét kérdezte, rögtön a tárgyra tért.
-Tehetek még valamit érted? |
| Földetért.Végre.Szárnyait,amiket most sebek borítottak, finoman teste mellé becsukta.Fáradtan lihegett és inni próbált.Minden lépése fájt és sajgott.Véres lábai nem bírták sokáig a szolgálatott,összerogytak.Tehetetlenül rogyott össze,amit nagy csobbanás követett.Próbált segítséget hívni...de hiába...egy hang sem jött ki a torkán.Csak feküdt és reménykedett. |
Athena magányosan lépkedett a csobogók között, patája néha bele-beleért az alattuk összegyűlt sekély tóba. Az életéről elmélkedett. Az egyhangú, olykor fájdalmas, olykor boldog életéről. Semmi esemény, semmi, ami akár egy kicsi változást vitt volna unalmas napjaiba. Ezért jött a Birodalomba. Hogy vándoroljon, utazzon...és hogy végre barátokra leljen.
|
| Trója vágtába ugrott és követte. |
 Kissé elcsodálkozott. A csődör konkrét kijelentése meglepte.
- Nos, nekem nincs kifogásom útitárs ellen. - mondta végül.
- Az erdőbe akarok menni. - jelentette ki.
A magasba lendült, és suhanni kezdett a fák felé. |
-Neeem!Mostmár nincsen rémlátásom!Sőt!-mosolygott-Hogy mi a tervem?Hát konkrétan semmi, de igazából az ami neked!Vagyis szeretnék veled maradni!
Most megállt.
-Szeretnél valahova elmenni?Máshova? |
Könnyedén bólintott.
- Most mi terved? Ugye jobban vagy?
Kutatón a csődörre nézett.
- Ugye már nincs rémlátomásod......? - kérdezte halkabban. |
-Akkor Te is kipihented magad!
Utána vágtázott, de nem hagyta le, csak mellette ugrándozott! |
- Pihentem. - mondta tömören.
Megrázta a sörényét, és kivágtázott a partra.
Futott néhány kört, alaposan megmozgatva a lábait. |
| -Igen!Köszönöm!És Te mit csináltál, míg Én az igazak álmát aludtam!-mosolygott!Aztán megrázta magát! |
Elmosolyodott.
Szárnyait felhúzta a vízből, és az oldalához szorította.
- Kipihented magad? - kérdezte, könnyedén dobva egyet sörényén. |
| Egy-két óra telhetett el amikor Trója felkelt.Amikor szemeit kinyitotta meglátta Silentlight-t.Ekkor elmosolyodott és felállt.Odament a kancához, bele a vízbe, minden fintor nélkül.Közvetlen a kancával szemben állt meg és nem szólt!Csak nézett Silentlight szemébe! |
Silentlight észrevette, hogy a csődör elaludt.
Emlékezett a fekete lény szavaira, hogy harcból jött, így hagyta pihenni.
Csendben álldogált tovább a vízben. |
| Trója letette fejét a földre, de szemeit rajta tartotta a kancán.Csak nem sokáig bírta.Szemei lassan lecsukódtak és Trója elaludt.Még hallotta a víz csobogását, de aztán Trója mély álomba merült |
Apró szökkenésekkel, hogy ne csússzon el a sikamlós köveken, kényelmes pontot keresett.
Végre megtalálta egy mélyebb szakaszon, ott aztán megállt.
- Tökéletes hely. - mondta nyugodt, érzelemteli hangján.
Szárnyait szétterítette a víz színén, aztán lehajolt, és inni kezdett a tiszta patakocskákból. |
Trója visszamosolygott.
-Megfelel a hely?
Trója hátrébb lépett és lefeküdt.Onnan figyelte a boldogan ugráló kancát! |
Gyönyörű, íves ereszkedés után függőlegesbe állította szárnyait, s így lefogva a lendületet, ledobbant.
Aztán lelkes nyihogással és egy félmosollyal belegázolt a csobogók itt-ott alig párcentis, máshol térdig vagy épp szügyig érő vizébe. |
| Trója meg sem állt a vízpartig.Nem rohant bele a vízbe, mert nem nagyon szerette.Csak odasétált és inni kezdett.Aztán hátranézett, hogy a kanca megérkezett-e! |
[160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Trója meg sem állt a vízpartig.Nem rohant bele a vízbe, mert nem nagyon szerette.Csak odasétált és inni kezdett.Aztán hátranézett, hogy a kanca megérkezett-e!
-Ugyan, dehogy!-legyintett szárnyával-Inkább örülök, hogy valakit találtam ezen a helyen.-mondta, majd alaposabban megnézte a sárkányt.
Kicsit megemelte a fejét és megrázta,hogy valamennyire magához térjen.Egy ideig még kapkodott levegő után,aztán megpróbált felállni.Lábai még pihenésre szorultak,így inkább csak kényelmesebb pózban,a hasán,feküdt.Ekkor megpillantotta az unizus kancát.Nem volt sokkal kisebb nála,kb kétszer akkora lehetett,mint a kanca.
Kissé elcsodálkozott. A csődör konkrét kijelentése meglepte.