|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 -Rauros, ha akarod, elmegyek veled a keresésére!
 Óvó pillantást vetett párjára.-Azért csak vigyázzatok!
Aztán Keselyüstökhöz fordult mosolyogva, nem zavartatva magát a kanca zavarán, sőt, még örült is neki.-Megtisztelnél vele-a lányomat és engem-, ha mesélnél magadról addig. |
Elbizonytalanodott.
-Talán ha Morannon után mennék, nem járna folyton a fejemben, hogy mi lehet vele.-töprengett félig magának, félig a többieknek. |
 Keselyüstök egy ideig nevetgélt a többiekkel, de aztán nagyon zavarba jött a közfigyelemtől.
- Nos, nem akartok lassan tovább állni? |
 Varázslattal nézte Keselyüstököt.Az ő szemében a kanca valódi felfedeznivaló volt:jár a földön és még ilyen szép varázslatot is tud!-Váó!-nézte csak egyre a csillanásokat és találgatta, mikor következik a következő fény, ezért néha elejtett egy "most"ot is, amely néha célba talált:)
|
Meglepve nézte Keselyüstök hirtelen fel-felcsillanó szarvát.
'Vajon milyen érzés lehet?...' töprengett magában.
Sosem járt még a földön, de mindennél jobban kíváncsi volt rá... |
Keselyüstök mosolygott.
'Eriszi alapelvek. Lám, mindenütt ottvannak.....'
Kristályos szarván fények táncoltak. Szórakozott mosollyal nézegette őket. Sosem tudott mihez kezdeni mágustalanságával.....Legföljebb a hatodik érzékét nevezhette annak. A többi egyszerűen elsuhant előle, akárhogy is küzdött, kapkodott érte. |
Elmosolyodott.
-Ezért olyan különböző minden lény. Nincs két egyforma, abban biztosak lehetünk.-mondta félig viccelődve, félig komolyan.
'Vajon Morannon hol járhat?' gondolta magában közben, időről időre, de mindig gyorsan elhessegette a kérdést, hiszen ha barátjának valami baja esett volna, arról már tudna. Egész biztosan. |
-Igaz, de akiket nem érint meg, azokat megérinti a föld, a tüz és a levegő.Nem muszály, hogy minden a víz körül forogjon.Nekünk élettér, neked szomjoltó elem; nekünk a föld sütkérező hely, neked pedig élettér. |
Nehezen tette túl magát Morannon távozásán.
'Ne légy ott.....Kérlek, ne légy ott!' fohászkodott magában a vizet nézve. Csak Tilio távozása rázta fel.
Mérgesen, hogy nem figyelt, megrázta habos sörényét, majd a sellőlovakra mosolygott.
- Hiába, a Víz az Víz! Élettér, éltető elem, megtisztító, pusztító és életadó! Akármiként is nézem, csak keveseket képes nem megérinteni! |
-Viszlát Tilio!-köszönt el Rauros is, és a következő pillanatban a griff el is tűnt a szemük elől.
Korall-királyt hallva elmosolyodva úszott oda hozzájuk.
-Milyen igaz!-helyeselt vidáman.-És van egy olyan sejtésem, hogy nem Tilio volt az utolsó látogató itt, a tónál! |
-Viszlát!-bólintott Tiliónak.Nézte, amíg el nem tűnik, majd Keselyüstökhöz fordult.Tudta, milyen kellemetlen lehet neki ez a "kisebbség",. ezért próbálta valamivel szóvál tartani.
-Nahát, mi aztán igen színes társasággal büszkélkedhetünk: egy csapat sellőló, két unikornis, és egy már itt nem levő griff...Nem minden nap látni csapatot! |
 -Igen!-mosolygott-Majdnem mindenhol.....A sötétség és a Félelmek Birodalma az a két hely ahová sosem tenném be a lábam!
Hosszasan elgondolkodott az előző mondatán, majd mint akit hátba támadtak felkapta fejét.
-Uhhhh....Sajnálom...mennem kell!Egy afraival van találkozóm!Ígértem neki valamit....
Raurosra, majd a többi sellőlóra tekintett!
-Bocsássatok meg!De muszály mennem!
Ezután a szárazföldi lényekhez fordult!Keselyüstökre külön rámosolygott, majd rákacsintott.
-Remélem még találkozunk!-mondta majd kitártotta szárnyait, amibe belekapaszkodott a szél...egy pillanat múlva Tilio már messze járt. |
 Yuki csak úgy, szabályosan robbant be a terembe:
-Üdv emberek...vagyis izé lények-nevetett magán
-Én Yuki vagyok.Szia Free rég láttalak-mondat majd odaügetett Freakhoz.
-Na hogy-hogy hívtál?Segítség kell?-érdeklődött legjobb barátnőjénél
-Nem csak egy kis társaság kellet.Most mindenkinek van beszélgetőpartnere csak nekem nincs.Játszani meg kifáradt mindenki |
-Kár...-úszott közelebb a parthoz....
*Hmmm...jó lenne egy kis társaság...Idehívom Yukit....*~gondolta magába majd várta a kanca érkezését.... |
-Üdv!-nézett Tiliora barátságosan, és egy pillanatra újra el kellett csodálkoznia a nagy griffen, hatalmas szárnyain, egyben hihetetlenül békés természetén.
-Bevallom, kicsit furcsa látványt nyújt egy griff a vízben.-mosolyodott el.
-Mondd, te mindenhol ilyen otthonosan mozogsz?
|
Tilio közelebb lépett Keselyüstökhöz, de a parton maradt.Látta, hogy végre ő is jól érzi magát.Tilio a kancára mosolygott, majd meglátta Raurost, aki nem teljes egészében volt oda a tömegért.Legalábbis Tilio ezt szedte ki az arckifejezéséből.Közelebb lépett hát hozzá.
-Üdv!-köszönt, mivelhogy nem is beszéltek még eddig egymással. |
Az esemény említésére egy kissé összerándult a gyomra, s már épp újra dühös lett volna magára, mikor Morannon mondata eszébe jutott:
"Nem vagy egyedül" így sikerült mosolyt varázsolnia arcára. |
-Mi ismerjük a Folyó-és vízesés rendszert!Nem kell félni, itt nincsenek olyan veszélyes lények...-szólt megnyugtatón Keselyüstöknek-ez is csak egy kivételes alkalom volt!-célzott arra a "pacára".
Ő is fáradt volt az ugrás után, ezért inkább ő is kiszállt a fogócskából. |
-Bocs!-nevetett-De az előbb kiszáltam!-mondta majd ledobta hátáról Freet.
-Biztos a víz alatt voltál amikor mondtam!Nem vaygok vízi lény!Kifáradtam!-magyarázta, majd kimászott teljes egészében a partra és megrázta magát. |
Free is kicsit elcsodálkozott.De kihastnálva az alkalmat Tillio mögé lopakodott és ráugrott
-MEGVAGY!!!!!!!!-majd gyorsan lebukott a viz aljára |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Rauros, ha akarod, elmegyek veled a keresésére!
Óvó pillantást vetett párjára.-Azért csak vigyázzatok!
Keselyüstök egy ideig nevetgélt a többiekkel, de aztán nagyon zavarba jött a közfigyelemtől.
Varázslattal nézte Keselyüstököt.Az ő szemében a kanca valódi felfedeznivaló volt:jár a földön és még ilyen szép varázslatot is tud!-Váó!-nézte csak egyre a csillanásokat és találgatta, mikor következik a következő fény, ezért néha elejtett egy "most"ot is, amely néha célba talált:)
-Igen!-mosolygott-Majdnem mindenhol.....A sötétség és a Félelmek Birodalma az a két hely ahová sosem tenném be a lábam!
Yuki csak úgy, szabályosan robbant be a terembe: