|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.14. 15:31 - |
 Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Ott egy Kapu. Azon jött be, igen. Sokat, akár napokig kellett futni, míg egyet találni lehetett. Ezek vezettek ki és be. Közben pedig néha....
Házak, ahol a világ legfurább utazói fordultak meg, néhanapján, vagy épp az idők kezdete óta üresen álltak. Itt egy liget, ott egy tó.....Sosem lehetett felkészülni...És minden vándorolt!!!!
Ez volt az, amit igazán nehéz volt megszokni: a Dimenzió néha úgy gondolta, hogy át kell alakulnia és minden tovatűnt, abszolút máshova.
Ezért is jelentette ez a Dimenzió az abszolút szabadságot: nem volt mihez tájékozódni! Csak úgy ment az egyszarvú, ment és ment, akadályok nélkül, néha pedig érdekes dolgokra bukkant. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 - Talán egyszer eljön ide! Bár lehet, hogy nem is érdekli igazán....Hisz nem akart jönni!
|
*Követte barátját a levegőbe és szavait hallva csaknem elfintorodott.*
- Kár, hogy Evenion nem láthatja... Mindig is szerette az ilyen helyeket. |
Könnyedén szárnyra kapott.
- Ó nem is tudom mióta! - nevette a választ bele a szélbe - De jó itt élni! Akár egy örökkévalóságba is beletelne kiismerni ezt a dimenziót! De én nem bánom! Rááldozok egy örökkévalóságot! |
*Hagyta, hogy Asylon témát váltson és természetes arckifejezéssel hallgatta a pegazust.
Jó rég ismerte Asylont... Azt hiszi, hagyja magát csak úgy átrázni? Egyenlőre nem tudta mire vélni a dolgot, így inkább kivárt.*
- De, örömmel - *válaszolta.* - Régóta vagy itt? - *érdeklődött.* |
- Már nem vagyunk együtt - ismételte meg, ezúttal megküzdve azért, hogy riadalma még véletlenül se érződjék rajta. Ha ez a lény még sokáig keveri a bajt, az igazi pegazus kitörhet az uralma alól! Igaz, hogy ebben a percben is alig létezett, de nagyon furcsa lélek volt, sosem találkozott még ilyennel......Félte! Csupán a páratlan képességei miatt ragaszkodott hozzá.
- Ezzel már úgysem lehet mit tenni! De ez a hely lenyűgöző! Nincs kedved felderíteni? - próbált témát váltani. |
*Szemei kissé összeszűkültek és kutató pillantással fürkészte Asylon szemeit.*
- Hogy mondtad? - *kérdezett vissza halkabban, mégis nyugodt hangon.* |
'Ki hol van?!' döbbent le az ősi lélek, aztán gyorsan összeszedte magát.
- Elváltak útjaink - mondta nyugodtan, mintha csak valami fájdalmas emlékre akarna nemesen emlékezni - Nem tudom azóta mi lett vele. |
- Megvagyok. - *válaszolta még mosolyogva, majd komolyan folytatta.* - Hol van Evenion? |
- Minden rendben! Valóban rég találkoztunk - mosolyodott el olyan szélesen, ahogy csak tudott. Asylont nagyon el kellett nyomnia, így kevés emlékét tudta használni, de azokban nagyjából így viselkedett Zenittel.
- És Veled mi a helyzet? |
*Az ismerős hangot hallva megpördült.*
- Szia! - *köszönt vissza és barátságosan hátba veregette szárnyával Asylont.* - Rég láttalak! Mi a helyzet? - *érdeklődött.* |
A lény úgy érezte, hogy eljött az idő! Talán ennél jobb alkalma sosem lesz. A semmitődés egyetlen szempillantás volt csupán, a szerencsétlen foltos pegazust, akit az a három bolond követett, más irányba küldeni a messzeségbe újabb egy, aztán feltűnni a fehér peguni mögött megint csak egy.
- Szia - köszönt rá vidáman. |
*Újabb néhány óra elteltével egy kis szünetet tartott. Leszállt egy számára tetsző helyen és szárnyait kinyújtóztatta, kicsit átmozgatta majd pihentetve oldalához simította.
Megrázta magát, tekintetét végighordozta a tájon majd tovább haladt, gyalog.* |
A pegazus maradványai voltak azok, amik észrevették barátja közeledését, és bele is sajdult a szíve, de egy pillanattal később az egészet megbánta. Az erősebb lélek szinte megfojtotta, összetörte és elnyomta újra a semmibe, és minden érzékét felhasználva a fehér pegunit kezdte vizslatni.
Ki lehet.....mire képes....A higanyszín lény emlékei sebesen örvénylettek a fejében, és a megszálló hatalom hamarosan szinte ünnepelt, amikor megtudta ki is jött! Micsoda pompás új test! És milyen könnyű lesz elkapni.....
Hisz nem tart ettől az alaktól! És semmi sem védi a telepatikus képességek tárházától!
'Csodás!' |
*A dimenziókba érkezése óta eltelt pár óra. Ennyire szüksége is volt, hogy ne érezze magát feszéllyezve és megfigyelve. Szinte mozdulatlan szárnyakkal suhant sebesen előre, kiterjesztett érzékekkel, hogy a legkisebb eltérést is azonnal felismerje.
Felidézte magában Asylon és Evenion mágiáját, hogy tudja, mit is keres. Nem tudta, kit fog találni, miért pont itt... csak egy megérzés volt... és egy próbát mindenféleképpen megért.
Mágiája nagy részét megpróbálta "elrejteni", hogy aki nem vár valakit, vagy nem retteg, hogy megtalálják, ne figyeljen fel rá.* |
 "Mindenesetre a lényeg, hogy most ő nem a barátod...vagy több.Még az is lehet, hogy más szállta meg a testét..."
|
Meglepetten hallotta a kérdést. Egy pillanatra még neki is el kellett gondolkoznia. Tényleg, milyen kapcsolatban áll vele?...
'Én úgy hittem, ismerem őt.' hallatszott a válasz. 'Talán barátság...vagy talán több. De Névtelent sohasem fogom tudni kiismerni.' |
"Milyen kapcsolatban állsz ezzel a Névtelennel?"hallatszott hirtelen a másik kanca agyában ez akérdés.Ízisz tette fel vágta közben, ugyanis nem mert fenn hangon elterelni a szót az üldözöttről... |
Elszántan ugrott vágtába ő is, a kancával és párjával egymás mellett haladtak, alattuk dübörgött a föld. Hirtelen, mint valami absztrakt nyomkereső, megérezte, merre tart Névtelen. Vagy legalábbis a Névtelennek hitt pegazus...
Még mindig nem értette, miért változott meg a mén, de azt tudta, hogy nem önmagától tette. |
 Ködláng vad elégedettséggel követte az űzőket. Éppen sikerült a terve! Névtelen megjelölése két célt szolgált: az ő megriasztását, hogy Asylonhoz rohanjon, és persze Asylon megzavarását, hogy akarja Névtelent.
És a lelke mélyén vadul hálálkodott minden égi és égalatti hatalmaknak, hogy közbelépésével megakadályozta, hogy párja vagy társa kibelezze a másikat...Nem sok híja volt, ahogy a beszélgetés haladt....... |
1000 évvel ezelőtt porrá zúzta volna Névtelent ezekért a szavakért, mára teljesen hidegen hagyta.Csak Ködlángon döbbent meg...Nem volt célja bántani a pegazust...nagyon....Azt akarta elérni, hogy Névtelen féljen tőle, s a leghamarább elvezetné hozzá.De így is jó!
Nem felelt Ködlángnak csak vágtába ugrott, érezte, merre megy a pegazus. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
- Talán egyszer eljön ide! Bár lehet, hogy nem is érdekli igazán....Hisz nem akart jönni!
"Mindenesetre a lényeg, hogy most ő nem a barátod...vagy több.Még az is lehet, hogy más szállta meg a testét..."
Ködláng vad elégedettséggel követte az űzőket. Éppen sikerült a terve! Névtelen megjelölése két célt szolgált: az ő megriasztását, hogy Asylonhoz rohanjon, és persze Asylon megzavarását, hogy akarja Névtelent.