|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.05. 22:48 - |
 - Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
- Nemsokára..aha! Látod? Kijött elénk!
 Végignézte a kettős leszállását.
- Remélem rendben ment az utatok során minden! - mondta mély, hatalmat sugárzó, dinamikus hangján.
Aprót hajolt Brünhilde felé.
Majd Beatlashez fordult, de a hatalams lény mosolygott.
- Szóval Te vagy Beatles. Ha nem tévedek, a tanítványon szeretnél lenni, ugye? Üdvözöllek itt! |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Kicsit meghátrált Hrad kitörésétől.
Úgy érezte egyfolytában badarságokat beszél, ezért inkább meg sem akart többet szólalni.
Végig hallgatta párját, majd bólintott.Igazából az afraiaknál más a kapcsolódás a lények közt, máshogy zajlik ez az egész, ezért nem igazán tudta elképzelni mekkora az eriszi kár.Bár minden eriszi lényen észrevehető volt a változás.
-Mostmár értem...-csak ennyit mondott, majd várt, mi lesz erre a válasz, vagy, hogy mikor indulnak tovább. |
Hrad Zirak teljesen megvadult! Hatalmas nyerítéssel bakolni kezdett, majd megpördülve szinte nekitámadt a kancának!
- Mit tudod te azt?! Mégis miféle lény vagy Te?! Hát nem látsz a szemedtől?!?!
 Darugon könnyedén lépett társa elé és egyszerűen elsöpörte szárnyával!
- Nem beszélhetsz így a párommal. Nem engedem - mondta higgadtan, de kíméletlenül.
Aztán Sunshine felé fordult kesernyés mosollyal.
- Ha nem muszáj, nem szeretnék válaszolni.....De az igazság összeségében csupán ennyi: majdhogynem mindenkitől. Igazad van, egyetlen lény vagy csoport nem okozta volna.....De többen már elegen vannak hozzá......Arról nem is beszélve, hogy nem mindegy kit ér először a fájdalom. Közülünk olyat ért, akit nem lett volna szabad. Emiatt lett ekkora az átok..... |
Megértő bólintásokkal kísérte párja szavait.Közben elgondolkozott, hogyan is történhetett ez az egész és, hogy hogyan lehetne rendbehozni.
-De mégis...kiktől tudtak az erisziek annyi fájdalmat szerezni....
-Hisz az eriszieket mindenki kedveli, nem?Legalábbis az afraiak... |
- Háh! - nyerítette megvetéssel és undorral, azzal nem is várt tovább, elindult kifelé a labirintusból.
Darugon gyorsan sorba állította a csikóit, és elindította őket Hrad Zirak uán. Félszemmel őket nézve magához húzta kedvesét, és súgva, kihunyű fényű lángokkal elmagyarázta:
- Az eriszi háló megszűnt, Sunshine....Az elpusztulását az a sok-sok fájdalom okozta, amit néhány eriszi kapott, és sugárzott szét....A halhatatlanok nem érezhetnek bánatot, mert megmérgezi őket. Velünk pedig éppen ez borzalmas a dolog történt....A lelkünk beteg lett...Mindenkié.....Eris meg, mivel egy másik világban rekedt, nem tud rajtunk segíteni.....A kevesek fájdalma és bánata mindenkié lett, és az Alapítók utolsó üzenete után, ami a távozást parancsolta a BoszorkányVidékre, a háló széthasadt s elporladt......Még Hrad Zirakot sem érzem! - intett a nem is messzi pegazus felé keserűen, holt tekintettel.
- Talán jobb is így....Vannak erisziek, akik nagyon betegek lettek...Ők most veszélyesek is másokra, és jobb, ha elszigetelve maradnak a Birodalom többi részétől....Talán jobb is, hogy a háló megszűnt, mert így többé nem érhetnek minket vádak sem igazán.....
Nagyot sóhajtott és lángjai kicsit erősebbek lettek.
- Nagyon kevesen maradtak épek....A szellemlények, akik így is kínlódnak, mert a többiek baját érzik, ha őket nem is érte az átokszámba menő csapás, és talán Michaelangelo, aki a kristálybarekedése és egyéb dolgai miatt kicsit elrekedt közülünk.....A legtöbb eriszi így most búcsúzik a Birodalomtól, mert a Szigetre költözik. Néhányan kinnmaradhatnak különböző okokból, de.....csak kevesen. Nekem mindenképp mennem kell..... |
-Hát akkor indulás!-mosolygott.
-Ha már szóba került, hogyhogy minden eriszinek a Boszorkányvidékre kell mennie?-kérdezte. |
- Háááh! - nyerített hatalmasat, toppantva egyet, de aztán csak elfordult.
Nagy horkantással csendre intette szégyentelen társát, aztán Sunshine-ra pillantott.
- A Rémségek Szigetére parancsoltak minket.....Minden eriszit, eredetileg, habár vannak kivételek, de nekem, mint a csikók nevelőjének, mindenképp ott kell lennem, mennem kell, hisz nekik ott a helyük! - magyarázta szomorkás hangon. |
-Parancs?Milyen parancs?-nézett kérdőn kedvesére. |
Hrad Zirak nagyot horkantott, és megrázta a sörényét.
- Bolond volnék! Nem vagyok testőrség! Egyébként is, tudod mi a parancs, nem??? - kérdezte hidegen.
Komolyan, de szelíden felelt:
- Tudom mi a parancs. De attól még maradhatsz velünk. Én is már csak Kecsesre és a csapatára várok. |
Megcsókolta újra párját.
Csendben várta, mit szól a feladatához Zirak.
|
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - nyihogta a társának kissé gúnyosan, hogy ne legyen már olyan sértődött, meg vidáman.
- Jó, hogy itt vagy! Neked is lenne itt dolog! - lepte meg társát.
Aztán szélesen párjára mosolygott.
- Minden rendben van. Mostmár. Hogy a gonosznak vége. Velük meg jól lehet boldogulni! - nézett a kölyökseregre.
- Megtudhatnám milyen feladatot szánsz nekem???? - kérdezte sértetten közbevágva.
- Vigyázhatnál ránk - felelte nyugodtan. |
-Hát amint látod én teljesen jól vagyok!De Veled mi van?Úgy hiányoztál!Hogy boldogulsz a csikókkal?-kérdezte végig nézve a csodálkozó csikótömegen.
Bólintott Hrad Zirak mondatára.
|
- Úgy örülök, hogy itt vagy velem! Borzalmas itt nélküled! - mondta halkan, aztán csak elmosolyodott a sértődött csikókon.
- Ugye minden rendben van Veled? Ugye jól vagy? - faggatta szerelmét.
Csak mikor egy zajra felfigyelt, akkor tűnt fel neki Hrad Zirak!
- Zirak! Úgy örülök! Hogy kerültél ide barátom? - örült meg neki is!
- Ó, hát én is feltűnök? - kérdezte epésen, majd lazábban felelte:
- A párod kért meg rá, hogy segítsek megkeresni. |
-Darugon!-suttogta először bizonytalanul, majd boldogan felkiálltot-Darugon!
A nyakába ugrott szerelmének, majd mikor megcsókolták egymást el is felejtette szegény Hradot.
Majd egy kicsit hátrébb lépett, hogy jobban megnézhesse szerelmét.
Ekkor vette észre a csikókat.Elmosolyodott. |
Komolyan bólogatva kapkodta tovább a lábait. Idegesítő volt a sok hó, a sok zaj, amik eleddig trükkösen csalták őket egyre tovább, de nem hoztak eredményt!
'Hol lehetsz már, Darugon?' morgott magában, de nem mutatta.
A két lény hirtelen robbant eléje és vagy harminc védence elé, akiket próbált egy csapatban tartani!!!
Rájuk akart kiáltani, hogy álljanak meg, hisz azt sem tudta kicsodák, lehetnek veszélyesek is, a csikók meg szerteszét voltak! De aztán nagyot dobbant a szíve és egy pillanatra még a rábízott, nagyon fontos feladatról is megfeledkezett......Elhomályosult a világ, és csak egyetlen egy alakra összepontosult az egész lét.....Egy őhozzá hasonlóan lángoló lényre, aki ott állt szemben.....
- Sunshine...... - suttogta, aztán magánkívül nyerítve, kirúgtatott a kanca felé! Csak előtte állt meg, hogy a szárnyaiba kapja, megpördüljön vele, aztán forrón megcsókolja!!! Nagyon gyerekes volt, de észre sem vette.....Hisz végre ott volt, igazán, valóban ott volt vele a párja!!!
A csikók visítva felnevettek, és jó adagnyi döbbent álldogálás utána odarohantak, körberohangálva őket, meg a szótlan kék pegazust, aki meglehetősen zavarba jött.
- Khm......üdv - mormolta a csikóknak is, meg a láthatóan csöppet sem zavart párnak. |
Sunshine a csődör mellett ügetett, közben hegyezte fülét.
-Hát akkor nincs más dolgunk, mint követni a hangokat! |
- Nem, nem az nem lehet! Hisz hallom, hogy hangosabbak már itt a zajok! - mondta határozottan, kicsit önmagát is győzködve.
Sebesebbre változtatta ügetését. |
Sunshine hallkan nevetett, aztán eszébe jutott valami!
-Csak nem eltévedtünk?-kérdezte gyanakodvó hangon. |
Kiabálni kezdett, hátha segít, de miután az egyik nagyobb fáról a nyakába szakadt egy hegynyi adag hó, letett róla..... |
Sunshine a nyomvonal másik oldalán követte a mént, közben remélve, hogy jó irányba jöttek és nemsokára láthatja párját. |
Komolyan bólintott, és vágtázni kezdett a nyomok mellett. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Megjöttünk! - szólt Beatleshez.
Végignézte a kettős leszállását.
Kicsit meghátrált Hrad kitörésétől.
Darugon könnyedén lépett társa elé és egyszerűen elsöpörte szárnyával!