|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.29. 12:39 - |
 Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Végül odalépett az egyikhez.
Az egész fa világos, vöröses-bíbor volt, a törzse, az ágai, a levelei, de leginkább a virágai!
Rengeteg golyószerű pehely.....Sok-sok bíbor pehely. Machos felkavart némi levegőt, mikor hátrapillantott Ghostra, és ekkor rászakadtak a virágok!
Megriadt és hátraugrott, mert azt hitte bajban van, de nem így volt. Csak ráragadtak a pelyhek, de semmi mást nem csináltak azon kívül, hogy hihetetlenül erős illatot ársztottak....
Machos nem élvezte új, bíbor díszeit és megrázta magát, hátha leszakadnak róla, de ehelyett a többi fa feléhajolt (!) és a következő pillanatban eltűnt egy óriási bíbor pehelykupac alatt!
Átalakult köddé, de hiába!!!! A pelyhek beleragadtak!!! Újra testet öltött, de csak egyre több pehely szakadt rá a légáramlataitól.
- Neeeee! - morogta és rázta, dörzsölte magát.
Az eredmény az lett, hogy a tisztáson mindenütt nyakig ért a pehely és Machos tehetetlenül állt középen....
|
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 - Igen.....Bár én nem a megszokás miatt, hanem mert mindig másra figyeltem.....Befelé.....De most jó újra felfedezni.... |
 -Hm.érdekes mennyi évet éltünk már és az ilyen apró dolgok mint ez milyen meglepetést tudnak okozni.Ha lassan baktatunk a domtetőn és kizárjuk magunkból az aktív gondolatokat, mint például a fáradságot, akkor észrevehetjük azt, amit eddig nem.-elmélkedett. |
Ő távolba révedező tekintettel mosolygott bele a szellőbe.
- De. Az. És mintha egy élettel ezelőtt éreztem volna! Most először figyelek rá..... |
| Diadém mosolyogva bólintott.Ekkor feltámadt a szél és a kanca hagyta, hogy arcát simogassa a gyenge fuvallat, közben szimatolva az illatokat:-Hát nem csodálatos a fák virágainak illata?-kérdezte bűvölten. |
| - Inkább Látó. - mondta szelíden. |
| -Aha, tehát valóságos detektív vagy egyszarvúként.-viccelődött |
- Egyszarvúként....nem sokkal. Nem igazán használom az erőmet.....Elsősorban a Hold mágiáihoz értek, de hogy ez az átkomnak köszönehtő-e nem tudom...Megérzések kerítenek néha hatalmukba....Tudom, hogy egy helyen mi történt, pedig lehet, hogy nincsenek nyomok......Tudom követni mások nyomait, akkor is ha a normál öt érzékkel érezhetőt nem hagytak.....Látok a sötétben. Tudok némi fényt csiholni a szarvammal. Ilyesmik...
- Farkasként.....Mágus vagyok. Bármit meg tudok tenni. De annak még az elején vagyok... |
| -Lehet...a kutyaféleséget leszámítva-mondta vidáman.-És... hát igen, szerintem a föld rengetés is elég rémisztő, és bele se merek gondolni mi lesz ebből.Te milyen varázserővel bírsz? |
- Értem....Akkor Te afféle Holdorchidea vagy! A gazdám elméjében létezik ez a név......Réges-rég volt egy lova, közönséges ló, akinek ezt a nevet adta....De az elveszett és azóta is csak egy név, és semmi több....De Rád illik....Vannak furcsa lények.....Kutyafélék, akik idővel olyan érzékeny bőrűek lettek, hogy a világban, ahol éltek, csak éjjel jöhettek ki, és a Hold fényében játszottak. Addig, napközben, orcideák házában hűsöltek.....Te is ilyesmi vagy...
- Az erőd pedig....Azt hiszem, a végén nagyon érdekes lesz..... |
Diadém bólintott:-Hááát nem úgy gondolom, hogy nem bírom, hanem érzkéeny a bőröm, tehát magamtól nyugottan kimerészkednék még a délinapra is, de, ha megkockáztatom, akkor vagyhámlok vagy lepirulok.
És, hát igen az én erőm egy-két évig csak a fű meg virág varázslásokig ment, de most kisebb földrengést is tudok képezni.-mondta kicsit mosolyogva. |
Elmosolyodott.
- Akkor egyáltalán nem vagy hétköznapi! Nem Te vagy az egyetlen, aki nem bírja a fényt....De kissé furcsa a külsőddel.....Te nem nézel ki Sötét lénynek....Nem is vagy az, tudom, csak épp valahogy nem hinné rólad a lény, hogy Te is árnyas lény vagy.....És biztos, hogy érdekes vagy, hogy az erőd még mindig fejlődik....A legtöbb lény ereje egész életében nő, de úgy, hogy nem veszi észre. Kivételes vagy..... - mondta töprengőn nézve Diadémot. |
| -Az én életem nem olyan érdekes mint a tiéd, bár nem is annyira sablonos.Sokat tudok, rengeteget tanulmányozom a növényeket,.... bár, ez inkább ilyen hobbi.Amikor születtem, a bőröm nem szokta meg a napfény, ezért érzékeny vagyok rá, de ennek ellenére szeretek kóborolni az erdőben.Én amolyankorán érő falta vagyok ami az erőmet illeti, de már félúton haladok a végkifejletthez.Csak ennyit tudok mondani magamról...ja és több esetben optimista vagyok.-mosolygott. |
- Értem.
- És Te ki vagy? Te már mindent tudsz rólam, de én alig ismerlek....... |
| -A másik erdőből, kedvem támadt megnézni, tényleg annyira varázslatos itt minden és meg kell mondjam, a fű első osztályú-mondta vidáman. |
- Értem. - bólintott.
- És honnan jöttél? - váltott témát. |
| -Hááát...ez jó kérdés.Általában a pillantásuk és a színük árulja el a megbízhatóságot....de vannak, akik becsapósak....de nem sokan. Én általában megbízom sok mindenkiben, de rögtön reagálok a csapdára, tehát megbékélek vele, de éber vagyok.-magyarázta. |
| - Értem. De ebből tögtön tudod, hogy megbízható-e vagy sem? Honnan tudod, hogy nem csapda? - faggatta tovább Diadémot. |
| -Nem tudom, egyszerűen megérzem,....talán a hangnemből és a test beszédből...például, ha valaki nem akarja látni azt személyt, akivel találkozott, akkor kelletlen hangon beszél vele, kicsit meghátrál vagy halatszik, hogy siet, mint amikor már nagyon el szeretnél mondani valamit annak aki beszél, de ez a sietség inkább azt jelenti ilyenkor, hogy nem akar beszélgetni.-magyarázta. |
- Remélem. Eddig inkább mindig futottam...saját magam elől......
- Te honnan tudod, hogy kiben bízhatsz? Honnan van bizalmad? - kérdezte furcsálló hangon, a kancára nézve. |
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
- Igen.....Bár én nem a megszokás miatt, hanem mert mindig másra figyeltem.....Befelé.....De most jó újra felfedezni....
-Hm.érdekes mennyi évet éltünk már és az ilyen apró dolgok mint ez milyen meglepetést tudnak okozni.Ha lassan baktatunk a domtetőn és kizárjuk magunkból az aktív gondolatokat, mint például a fáradságot, akkor észrevehetjük azt, amit eddig nem.-elmélkedett.