|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 15:17 - |
 *Eldina csöndesen lépkedett a fák között, de patái alatt hangosan ropogott a friss hó. Kifelé tartott az erdőből, mikor egy kicsiny őz került az útjába. Eldina megtorpant és hűvös nyugalommal pillantott le a kis állatra. Várta, hogy tovább menjen, de az őz nem mozdult.*
-Na mi lesz? Nem mész? -kérdezte halkan. Majd neszezést hallott jobbról, abból az irányból, amerről az őzike jött. A kis állat ijedten megugrott, és bevetette magát az erdőbe. Eldina lassan oldalra fordította a fejét, és két trollt látott előmasírozni a fák közül, bamba vigyorral a képükön. Az egyik egy könnyed mozdulattal kidöntötte az útjában álló fát, a másik pedig gyökerestől kicsavart egy fenyőt...* |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 -Nem talált!-mondta vidáman.Erre hirtelen felvillantak szemei, mire Lordo kéken izzani kezdett.Illúzió közeledni kezdett felé:
-Nekem a psziho az erőm, vagyis a hipnózis és az illúzió keltés!illúúúzióóó, illlúúúúzióóóóó....-mondta réjtélyes hangon.Hipnotizálta Lordot... |
Mosolyogva bólintott.
Majd körülnézett. Csodás helynek látta ezt a környéket, bár vannak, akik inkább a meleget kedvelik... |
 -Vagy mert a jég az eleme!-mosolygott és Sanra nézett. |
| -Ezt a nagy halom izom köteget muszáj valahogy mozgásban tartani!Na jó, nem játszom állandóan, de nem lazsálhatok sokat!A hideg azért jó, hogy mozgásban tartson:történetesen azért nem fázik a lény, mert mozgatja a testét. |
Nagyon hideg volt, de Roldonak ez meg se kottyant.Bár közben eszébe jutott Illúzió!
-Te nem fázol?-kérdezte. |
Lefékezett, és puhán, hangtalanul ért földet.
Magába szívta a másoknak gyilkos hideget, neki pedig a kellemesen hűvös levegőt. Itt igazán elemébem volt.
-Jobb helyet nem is választhattál volna!-mondta Roldónak elégedetten, s kék szeme mintha sötétült volna. |
Rugalmasan ért talajt.
-De még mennyire! |
Leszállt a hóba.
-Nah remélem itt megfelel mindenkinek!-mondta és körül nézett.
|
 Hosszú, de a hideg miatt kellemes futás után érték el az Örök Tél szélét.
Előttük pedig öles törzsekkel terült el a fenyves...... |
| Eldina pár pillanatig habozott, majd ő is elrugaszkodott, és követte Doomot kifelé. |
Meghajolt.
- Ezt neked kell eldönteni. Itt, ahol eddig éltél....vagy a Sötétségben.....harc harc....Mindkettő élet és halál közti döntést jelent...
Felemelkedett, és nekiiramodott annak az útnak, amin ideérkezett. |
Eldina visszanézett Doomra, és állta a pillantását. Csak egyetlen pillanatra rebbent meg a tekintete, de utána csöndesen nézte a csődört. Sokáig állt így, némán... mikor megszólalt, a hangja csöppet remegett, de eltökélten csengett:
-Elmegyek veled. |
A kanca szemébe nézett.
- A Sötétség a Birodalomra tört. A nagyúr, akit legyőzöttnek hittünk, visszatért...Mindenkit, ki szolgálta és szolgálhatja, maga köré gyűjt....Nekem pedig mennem kell segíteni, hogy legalább kicsiny reményünk legyen a megállítására. - mondta keményen. |
-Nem túl sokat -vont vállat. -Még sosem hagytam el ezt az erdőt... Fogalmam sincs róla, mi zajlik a Külső Birodalomban. |
Vállatvont, és kissé elmosolyodott.
- Mindenki, aki szeret, megtenné ezt a szeretett lényért.....Ez...valahogy....természetesnek tűnt.....
Hirtelen felkapta a fejét. Sörénye ködösen lobogni kezdett.
- Eldina....mit tudsz arról, ami a világunkkal, a Birodalommal történik?! - hangja sürgető, és pokolian túlfeszített volt. |
*Eldina nem értette ugyan pontosan, mit akart Doom utolsó mondatával, de elismerő szavaira enyhe pír futott át az arcán. Eddig mindig magányosan élt, és ha találkozott is bárki magafajtával... nos, nem túl sok pozitív vélemény jutott eddig ki neki.
Eldina zavarában mosolygott, de azért viszonozta a fejhajtást.
-Neked is nagy lelki erőre és hihetetlen kitartásra volt szükséged, hogy ilyen hosszú és fárasztó utat megtegyél a tündéd kereséséért. -ismerte el a kanca. |
Újra fejet hajtott, ezúttal csodálatát kifejezendő.
- Nagy hatalmú lehetsz, ha e kihalt vidéknek magányos védelmezője vagy....
Szemei a távolba révedtek.
- Közel már a vége....Akkor majd minden más lesz. - suttogta. |
*Eldina mélyet sóhajtott, és elborult a tekintete.*
-Sajnos igen. Ez egy nem túl forgalmas vidék, mint azt már gondolom te is észrevetted, és csak kevesek élnek itt... Tökéletes búvóhely a bestiáknak. -csóválta a fejét Eldina.*
-Sok éjszakám ment már rá, hogy ezeket a szörnyeket űzzem... |
- Én képes vagyok tünde alakot felvenni. Volt egy tünde társam, aki mintha csak az ikertestvérem lett volna, ő volt a társam, mindig együtt voltunk. Pont olyna volt mint én, tehát a hideget is bírta.....Elveszett....Nagyon hosszú ideje bolyongok már, őt keresem.....A gazdám úgy, aközben talált rám, és befogadott......Azt hiszem lassan el kell fogadnom a tényt: meghalt.....Nem érzem őt sehol....És ha nincs már itt, ebben a birodalomban, ahol mágia van és én is, immár egy jó ideje....Akkor az azt jelenti, hogy nem fizikai hatalom állt közénk.....
Nagyot sóhajtott.
- Tán Mandos majd tud róla mondani valamit....Ő hatalomban nagyon hasonló a Valához, akinek a nevét birtokolja....
- Bár nem tudom, hogy iménti szavaim mit mondanak neked, a lényeg azt hiszem az, hogy örülök a találkozásnak. Mostmár...könnyebb a lelkem.....Mégsem vagyok magam! Bár ott volt a többi hozzám hasonló eriszi, velük eddig nem igazán találkoztam.....És mind olyan elfoglalt...És azt hiszem azért is voltam köztük magányos, mert vártak, mikor jövök rá, hogy mostmár nem kellene tovább keresnem......Hagyták, hogy magam fedezzem fel.....
Megcsóválta a fejét. Fájt a felismerés....És sokba került.....
Fejet hajtott a kancának.
- Azt hiszem őszinte hálával tartozom a kérdésedért és a társaságodért.
- Mondd, ide is betört a Sötétség? - kérdezte, hogy témát váltson, és leplezze a zavarát, amit az őszintesége okozott. |
*Eldina elhallgatott és fülelt. Bele-beleszimatolt a levegőbe, de semmit sem érzett...*
-Mi baj? -*kérdezte halkan, Doomra pillantva.* |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eldina csöndesen lépkedett a fák között, de patái alatt hangosan ropogott a friss hó. Kifelé tartott az erdőből, mikor egy kicsiny őz került az útjába. Eldina megtorpant és hűvös nyugalommal pillantott le a kis állatra. Várta, hogy tovább menjen, de az őz nem mozdult.*
-Nem talált!-mondta vidáman.Erre hirtelen felvillantak szemei, mire Lordo kéken izzani kezdett.Illúzió közeledni kezdett felé:
-Vagy mert a jég az eleme!-mosolygott és Sanra nézett.
Hosszú, de a hideg miatt kellemes futás után érték el az Örök Tél szélét.