|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 17:40 - |
 *Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Jó, az jó lesz!...Hát akkor indulhatunk is!-mondta és kecses ügetésben elindult a varázserdő felé.
-Jössz?-nézett hátra. |
Az nekem is megfelel!-derült fel.-Mit szólnál a Varázserdőhöz? |
| -Oda nem is szeretnék!Igazság szerint valamilyen erdőbe mennék! |
Egyik patája a vízbe ért, de kis koncentrálással nem jelentek meg rajta az uszonyok.
-Elég jól, csak ne a sivatagba menjünk.-mosolygott. |
| -Pontosabban kérdés, hogy mennyire bírod kevésbé vizes helyen! |
Megrázta fejét, hogy észhez térjen.
-De, miért is ne?-felelt.
-Csak kérdés, hogy merre. |
De aztán elhúzta a fejét és arrébb lépett.
-Nem megyünk valahová máshová?-kérdezte |
Erre kinyitotta száját ugyan, de hang már nem jött ki rajta.
Helyette mélyen Siria szemébe nézett, de nem tudta kifürkészni belőle a kanca érzéseit. |
Újra elmosolyodott.Közelebb lépett a csődörhöz.
-Te meg..szerelmes vagy!-mondta az előzőnél hallkabban, közben orruk majdnem összeért. |
Elmosolyodott, de belül egy kemencénél is melegebbnek érezte magát.
-De te jobban!-vágott vissza. A sörénye újra víz állagúvá vált, és csöpögni kezdett... |
Elmosolyodott.
"Szócsata?"-mosolygott-"Hát akkor vágjunk vissza, például....."
-Te meg jól nézel ki!-mondta kicsit hallkabban. |
Kicsit elpirult, de úgy döntött visszavág.
-Te pedig kedves! És belevaló, nem ilyen 'jajistenem most mi lesz' lény vagy.-mondta mosolyogva. |
Siria elnevette magát.
-Mókás lény vagy!...És aranyos!-mondta és evett tovább. |
Ahogy lába a homokos talajt érintette, újra lóvá változott.
-Dehogynem!-mondta már teli szájjal Siriának. |
 Sebes vágtában száguldott végig az égen, már biztosan tudva a jó irányt.
Hamar elérte a szavannát. |
 Hirtelen pehely könnyű lett de mikor a szél rossz irányba lökte egyből nehezebb lett és a földről követte Linnei-t. |
| Nemsokára megszáradt, így futott egy sort, majd a levegőbe ugrott, és emelkedve vágtatni kezdett! |
-Én is remélem!-mondta.
|
Vállatvont.
- Csak épp arra jártam, és ez tűnt helyesnek. Remélem a jövőben mindenesetre okosabban viselkedsz majd! - tette még hozzá epésen. |
| -Tinny vagyok!És köszönöm ,hogy ott voltál amikor elváltunk.Lehet ,hogy nélküled még mindig a vízben lennék vagy partról bámulnám az eget hátha visszajön!-mondta. |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.*
-Jó, az jó lesz!...Hát akkor indulhatunk is!-mondta és kecses ügetésben elindult a varázserdő felé.
Sebes vágtában száguldott végig az égen, már biztosan tudva a jó irányt.
Hirtelen pehely könnyű lett de mikor a szél rossz irányba lökte egyből nehezebb lett és a földről követte Linnei-t.