|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 18:17 - |
 Charcedon boldogan állt a városfalon és a rettentő eget nézte.
Ez ugyan nem az ő távoli otthona volt, de nem is volt rossz.
Az utóbbi idők történései felbolygatták a lelkét és most a fellegvár csendje nem felelt meg neki.
De itt egyelőre tökéletesen érezte magát.
|
[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
 A leszállás után kutatóan körülnézett.
- Azt hiszem minden rendben. |
 - Rendben!
Odalépett Üstököshöz és megérintette a szarvaival.
És már suhantak is.... |
- Hát ami azt illeti... igen. |
| - Menni akarsz? - kérdezett vissza. |
*Üstökös még elköszönt Fényvihartól.
Aztán Steelhez fordult.*
- És most ? Megyünk vissza ? |
Átadta tudását Fényviharnak a kancáról.
 Elkomolyodott és bólintott.
- Rendben van. Értem.
- Örültem a találkozásnak! Ideje mennem! Ég veletek!
Azzal csatlakozott a Kapuőrhöz, aki most is elkészítette a gömböt és nemsokára elkezdték útjukat le. |
*Üstökös vállat vont.* |
- Ezt a kancát meg tudod óvni? Ő az...
Könnyedén átemelte a kancát a saját hátára.
- Nem lesz semmi baj!
- Zenit nem bánja? - pillantott Üstökösre. Steel erről nem értesített.
|
*Üstökös bólintott, majd helyére helyezte a szárnyát.* |
Steel csendben, de vidáman figyelt.
Belecsapott Üstökös szárnyába.
- Én meg Fényvihar vagyok.
|
*Üstökös udvariasan a pegazus felé nyújtotta jobb szárnyát.*
- Örvendek, Üstökös a nevem. |
- Köszönöm, elbírom.
Ekkor érték el a díszes kaput, ami a semmire nyílt. És egy óriási, ragyogó gömb épp ekkor préselődött be rajta! Aztán a gömb eltűnt és egy sor lény oszlott szét. És egy nagy pegazus épp feléjük indult.
- Üdv! Hívtál? Aha! Már látom.... - mondta Steelnel, majd kérdőn Üstökösre pillantott.
|
- Jól van, de szívesen segítek, ha gondolod.
*Azzal Steel után léptetett.* |
- Nem, nem teszem le. - mondta.
- Nincs is súlya! Simán elbírom!
És el is indult. |
- Én is inkább gyalogolok.
*Értett egyet Üstökös. Aztán megtorpant.*
- És Eveniont meg itt hagyjuk ? |
Egy pillanatra behunyta a szemeit, majd végül így szólt:
- Nemsokára megismerheted. Megtalálta a kapuőrt. Épp idetartanak. Az az...a Városkapuhoz tartanak! Menjünk oda!
Minden jel szerint erőlködés nékül elindult egy irányba a nagyjából kör alakú város falán.
- Tudod, a Városkapu a bolygó felé van, tehát épp az átellenes oldalon. Itt pedig furcsa lenne repülni! - mondta magyarázóan.
- Bár mehetnénk, csak a látvány....Ott fent a Város gravitációja nem olyan erős, bár a lég- és energiapajzson nem lehet kisodródni, csak ha elég erős képességed van hozzá! És ebből fakadóan olyan lenne, mintha egy várossal (oldalt, a fejünk felett vagy magunk alatt) és a csillagos űrrel meg a Földdel körülvéve repülnénk. És néha a gravitáció "vált". Szóval én inkább gyalogolok. Jössz? |
- Fényvihar, Fényvihar, Fényvihar...
- Nem, nem ismerem Fényvihart.
|
- Azt hiszem egy pegazus barátomra fogom bízni. Ő jó tanító és kiváló jellem, pont megfelelő lesz Evenek.
- Ismered Fényvihart? Ő lesz az. |
- Hol lesz addig, amíg felépül ? Meg kéne, hogy valaki szemmel tartsa. |
- Épp ezért nem engedem őket még találkozni. Majd ha Eve kicsit erősebb lesz, hogy elfogadja ha az történik, amit várunk.
- Ezen nem érdemes rágódni. A lényeg, hogy megerősödjön ez a kanca, a csikókra meg vigyázzunk!
- Akkor menjünk.
Leugrott a városfalról a város belső részei felé zuhanva, majd egy hatalmas bejárat előtt leereszkedett a földre.
- Ez itt az Irdatlan Csarnok. |
[192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Charcedon boldogan állt a városfalon és a rettentő eget nézte.
A leszállás után kutatóan körülnézett.
- Rendben!
Elkomolyodott és bólintott.