|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.01. 17:37 - |
 Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Tudta, hogy lenyűgöző látvány várja őket, de azért ő maga is meglepődött.
A bejárat ugyanis nem egy barlangrendszerbe vezetett, hanem egy kicsiny völgybe, amit virágok, magas, dús, biztosan mágikus, zöld fű és mindenféle gyümölcsfa töltött meg. Kétoldalt a sziklafalban üregek húzódtak, a völgy végében pedig egy nagyobb barlang szája ásított, pont szemben velük.
- Üdvözöllek titeket az Utolsó Reményben! |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 -Az az izé... az a mecskaszerű valami rám akart ugrani a sziklafalról de a bajkeverő pegazus haverja megmentett. -*bökött orrával Illu felé, és habár most is bajkeverőnek hívta a kancát, a tekintete inkább hálás volt, semmint bántó.*
-Azóta nem láttam a srácot... |
| Illustrissima ijedten húzódot hátra. |
*Ebben a pillanatban befutott a holtsápadt Perselus, és hangosan zihálva állt meg Tavi előtt, majd hirtelen a kanca nyakába borult.*
-Ne haragudj!! -*kérlelte reszkető hangon, és kis híján elsírta magát.* -Az az izé majdnem kinyírt, és én csak arra tudtam gondolni, hogy veletek mi lesz.
*Tavi meghökkenten állt, nem tudta mire vélni Perselus reakcióját.*
-Jól van, most már megnyugodhatsz. Itthon vagy! De mégis...Mi történt? -*kérdezte vígasztalóan a csődört.* |
Illu is felkelt.
- Nézd csak! Jönnek! - intett a két irányból közeledők felé.
- Na ez aztán a tempó! Sietnek vissza hozzád! - viccelt. |
*Tavarilla komótosan feltápászkodott Illu mellől és megrázta magát, hogy szőréből és farkából kirázza a port, aztán jólesően mélyen beszívta a friss levegőt.*
-Na, hol vannak már? Ilyenkorra már itt szokott lenni mindkettő... -*nézett körül egy árnyalatnyi kis aggodalommal Tavi.* |
 -Egész biztos, hogy itt hagytad őt? -*kérdezte lassan tizeszerre Corina.
-Igen!! -*hangzott sírósan a felelt.* -Biztos!! És az energiapajzsom érintetlen volt, mikor ideértünk... Mellesleg amúgy is képtelen lett volna hatástalanítani. -*motyogta megsemmisülten Lilina.*
-Akkor itt kéne lennie... -*rázta fejét a nővére.*
-Tudom! -*csattant fel Lilina. Aztán hangja újra kétségbeesett lett.* -Én se értem... Talán elindult végig a barla... -*kezdte a kanca, de ekkor elhalt a hangja, ugyanis nagyjából két métert repült hátra, és nyekkenve csapódott a földnek. Még a lélegzete is elakadt az eséstől. Corina aggódva ügetett oda hozzá.*
-Jól vagy? -*kérdezte, miközben talpra segítette Lilinát.*
-Igen... azt hiszem... Mi volt ez?
*Corina odapillantott, ahonnan valami nemrég visszalökte Lilinát. Szeme mély tengerkékből lassan türkizkékké, majd tiszta hófehérré változott.*
-Egy kapu... Egy átjáró. De gonosz az aura, ami körülveszi. -*zengte ködös, furcsa hangon. Ugyanaz a hang volt, amivel Lilina a Ne kövess! szavakat mondta ki.*
-Ha gonosz, akkor ezt nem Micha teremtette... -*kedzte Lilina, aztán elgondolkodott.* -Várjunk csak! Michaelangelo földmágus! Előbb tudná elmozdítani ezt a hegyet, minthogy átjárót alkosson a levegőbe...-*gondolkozott hangosan Lilina.* -Ahhoz egy légmágus kellene...
-Így van! -*zengte Corina, továbbra is pupilla nélküli, fehér szemekkel azon a fura, visszhangzó hangon.* -Ezt itt Sötét mágiával idézték...
-Ki tudod nyitni? -*kérdezte aggodalmasan Lilina.* -Biztosan ezen a kapun vitték el!
*Habár Lilina el se tudta képzelni, hogyan. Ismerte Michaelangelo képességeit, és nem értette, hogy tudta bárki is elfogni a pegazust. Micha rendkívül erős volt, mind fizikailag, mint szellemileg, mint pedig varázserő terén.* ~Ha rajtaütöttek, miért nem varázsolt? ~*tűnődött magában, aztán elkeseredetten megrázta a fejét.*
-Én vagyok az oka... -*kesergett.* -Nem kellett volna pajzzsal elzárnom a barlangot. Akkor elmenekülhetett volna!
-Fejezd be az önmarcangolást! -*szólt rá Corina.* -Ezzel nem segítesz rajta!
-Igazad van. -*látta be végül Lilina is.* -Nos, ki tudod nyitni az átjárót?
-Talán. -*nézett húgára Corina, majd szeme lassan sötétedni kezdett, s ezúttal feketévé vált, de még mindig pupilla nélküli volt. Aztán Lilina előtt lassan, nagyon lassan kinyílt a kapu, s Corina szeme is visszaváltozott eredeti, tengerkék színére.*
-Menjünk.
*És lassan mindketten átlépéték az átjáró peremét.*
|
 Michaelangelo jódarabig feküdt a napos folton. Aztán elszunyókált. Aztán rendkívül fura hangokra ébredt! Röfögés. Horkantások.
Kinyitotta a szemét és meghűlt benne a vér: kér fura teremtményen két óriási ork-szerű lény ült.
A két hátas hatalmas vaddisznókra emlékeztetett, csak sokkal több hatalmas agyarral és négy vörösen izzó szem meredt rá a fejük elejéről.
A két óriás-ork a hátukon, rengeteg páncélt viselt, de izmaik is méretesek lehettek, ha mozogni bírtak. Kések, kardok, íjak és egy-egy dárda volt a fegyverzetük.
És őt figyelték...Róla beszélhettek fura nyelvükön.... Ő megpróbált felállni. És ekkor megdöbbent: a lények, míg aludt, szoros nyakörvet tettek a nyak és feje találkozásához. A lények észrevették ébredését, kis ideig figyelték aztán hálót vettek elő!
Michaelangelo dühödten varázsolni akart, de ekkor jött az igazi meglepetés: nem tudott varázsolni!
'A nyakörv!' döbbent rá.
Felágaskodott és repülni akart, de egy óriási esés lett a vége: a lények hurkot dobáltak rá erős kötélből és láncokból. A hálókra nem is volt már szükség! A földön sikerült talpra állnia, de a lények összekötözték a szárnyait!
Tehetetlen vergődésbe kezdett, de teljesen eredménytelenül.
És a lények húzni kezdték! Nem messze másikus kapu nyílt, ami ki tudja hova vezethetett!
Michaelangelo küzdött, toporzékolt, de hiába. Az irdatlan vaddisznók és a mágiablokkoló megtették a magukét: nemsokára a kapu benyelte őt és rettentő üvöltését.
És megkezdődött az utazás, ki tudja hová....
Utána nem maradt más, csak az üres párkány.... |
*Lilina hamarosan megjelent a barlang előtt, már egész arca könnyes volt, és szemében is ott csillogott még egy-egy ki nem csordult könnycsepp. Mikor odaért, oldalán nővérével, Lilina döbbenten vette észre, hogy a bejáratot energiapajzs védi, ami kétségkívül az ő mágiájával került oda. Értetlenül meredt a pajzsra, majd még mindig döbbenten feloldotta a varázst. Nővére mellette lépkedett. Lilina kérdőn nézett rá.
-Ezt is te csináltad? -*kérdezte Corinát.*
-Öhm... hát igen. Ne haragudj, hogy megszálltalak, de máshogy nem tudtalak volna elvezetni a zuhataghoz.
-Nyugodtan idejöhettél volna. -*felelte Lilina.*
-Négyszemközt akartam elmondani neked... -*felelte csöndesen Corina, és Lilinára pillantott.* -Azt akartam, hogy tőlem tudd meg, és nem szerettem volna, ha más is hallja...
*Lilina nem felelt, csak csendben bólintott, és most már az a két csepp is végigfolyt arcán. Corina is bánatosnak tűnt, de ő nem sírt. Megvárta, míg Lilina kicsit összeszedi magát, és csak akkor szólalt meg.*
-Merre tovább?
-Oda be! -*intett fejével húga, be, a barlang sötétjébe, és mindketten beléptek.*
|
*Lilina hamarosan megjelent a barlang előtt, már egész arca könnyes volt, és szemében is ott csillogott még egy-egy ki nem csordult könnycsepp. Mikor odaért, oldalán nővérével, Lilina döbbenten vette észre, hogy a bejáratot energiapajzs védi, ami kétségkívül az ő mágiájával került oda. Értetlenül meredt a pajzsra, majd még mindig döbbenten feloldotta a varázst. Nővére mellette lépkedett. Lilina kérdőn nézett rá.
-Ezt is te csináltad? -*kérdezte Corinát.*
-Öhm... hát igen. Ne haragudj, hogy megszálltalak, de máshogy nem tudtalak volna elvezetni a zuhataghoz.
-Nyugodtan idejöhettél volna. -*felelte Lilina.*
-Négyszemközt akartam elmondani neked... -*felelte csöndesen Corina, és Lilinára pillantott.* -Azt akartam, hogy tőlem tudd meg, és nem szerettem volna, ha más is hallja...
*Lilina nem felelt, csak csendben bólintott, és most már az a két csepp is végigfolyt arcán. Corina is bánatosnak tűnt, de ő nem sírt. Megvárta, míg Lilina kicsit összeszedi magát, és csak akkor szólalt meg.*
-Merre tovább?
-Oda be! -*intett fejével húga, be, a barlang sötétjébe, és mindketten beléptek.* |
Michaelangelo értetlenül állt ugyanott, ahol Lilina hagyta.
Felesleges volt a varázslat. Sosem tett volna Lilina akarata ellen, hiszen önálló lénynek tartotta, aki dönthet a saját dolgairól. Legföljebb ha úgy gondolta volna, hogy párja veszélyben van, de most érezte, hogy nem így van.
'Hát, akkor várok...' gondolta....
És leheveredett egy napos foltra. |
*Lilina épp indult volna Micha után, mikor a homlokát díszítő türkizkék kő egyszercsak felizzott, és vakítóan ragyogni kezdett. Lilina megtorpant, és jobbra pillantott, de úgy, mintha nem lenne magánál teljesen. Lassú, gépies mozdulattal visszaejtette lábát a földre, és ahelyett, hogy a pegazus után indult volna, jobbfelé vette az irányt... Mielőtt Micha utána siethetett, vagy akár csak utána kiálthatott volna, Lilina hátrafordult és furcsa, visszhangozó szavak hagyták el ajkát, de mintha nem is az ő hangja lett volna:
-Ne kövess!
*Homlokán a kő csillámlóan szikrázott, és a barlang bejáratát -ezzel együtt pedig Micha útját is - erős, szívós, fizikai erővel törhetetlen türkizkék energiapajzs zárta el. Lilina a varázslás végeztével továbbindult, és nemsokára kiért a völgyből. A Havas Hegyek lábánál találta magát, és egy hidegvizes zuhatag felé tartott. Mikor odaért, egyszercsak megtorpant, és úgy riadt fel kábulatából, mintha pofon vágták volna.*
-Ho... Hol vagyok? -*nézett körül értetlenül. Majd a zuhatag mögül kilépett egy kék unicornis és ráemelte csillogó tekintetét. Lilina csak ekkor vette észre, hogy ennek a lénynek sincs szarva... és akkor már tudta!*
-Corina... -*suttogta, majd arcán végigcsordult egy könnycsepp, és Lilina nővére nyakába vetette magát.*
|
*Lilina épp indult volna Micha után, mikor a homlokát díszítő türkizkék kő egyszercsak felizzott, és vakítóan ragyogni kezdett. Lilina megtorpant, és jobbra pillantott, de úgy, mintha nem lenne magánál teljesen. Lassú, gépies mozdulattal visszaejtette lábát a földre, és ahelyett, hogy a pegazus után indult volna, jobbfelé vette az irányt... Mielőtt Micha utána siethetett, vagy akár csak utána kiálthatott volna, Lilina hátrafordult és furcsa, visszhangozó szavak hagyták el ajkát, de mintha nem is az ő hangja lett volna:
-Ne kövess!
*Homlokán a kő csillámlóan szikrázott, és a barlang bejáratát -ezzel együtt pedig Micha útját is - erős, szívós, fizikai erővel törhetetlen türkizkék energiapajzs zárta el. Lilina a varázslás végeztével továbbindult, és nemsokára kiért a völgyből. A Havas Hegyek lábánál találta magát, és egy hidegvizes zuhatag felé tartott. Mikor odaért, egyszercsak megtorpant, és úgy riadt fel kábulatából, mintha pofon vágták volna.*
-Ho... Hol vagyok? -*nézett körül értetlenül. Majd a zuhatag mögül kilépett egy kék unicornis és ráemelte csillogó tekintetét. Lilina csak ekkor vette észre, hogy ennek a lénynek sincs szarva... és akkor már tudta!*
-Cornina... -*suttogta, majd arcán végigcsordult egy könnycsepp, és Lilina nővére nyakába vetette magát.*
|
- Jó!
A következő pillanatban egy alagút ásított mellettük.
- Ez levezet minket a hegyek lábához....Onnan csak egy kényelmes séta. - mosolygott és beügetett az alagútba. |
| -Persze. -*bólintott Lilina.* -Indulhatunk. |
- Hmmmm. Csak Te meg én....Csak Te meg én.....
Hirtelen elmosolyodott.
- Tudom már! Mondanám, hogy menjünk az első találkozásunk színhelyére, de azt hiszem, Te nem örülnél neki....Viszont van egy hely...onnan nem messze.....Érdekelne egy mesésen szép hely? |
-Neeeee. -*bújt oda szorosabban Lilina mosolyogva a csődörhöz.* -Menjünk el innen. Ketten. Csak te meg én. Valahová. Bárhová!
*És felkacagott. Boldogan nézett fel Michára. Már megint kiscsikónak érezte magát, de nem zavarta. Sőt!* |
Michaelangelo rácsodálkozott.
- Nem tudom hogy lehetnék ennél is jobban!
- Mit akarsz most tenni? Nézegessük a veszekedőket? - viccelődött. |
*Lilina mosolygósan lépkedett Micha szárnyai alá bújva. Elégedett volt. Elégedett magával, a teljesítményével, párjával, és úgy általában a világgal. Úgy érezte, ennél már kevés dolog lehetne tökéletesebb. Felsandított Michára.*
-De te is jól vagy, ugye? -*pillantott rá, fürkésző tekintettel.* |
- Jól van. Bár nem rajta múlt....Őt is megkóstolta volna valami....
- Menjünk innét!
Azzal párját átölelve a szárnyával elvezette onnét.
'A szerelem....Az adta az új erőmet....' döbbent rá. |
*Lilina felemelte egyik, majd másik mellső lábát, megmozgatta, majd letette őket a fölre, és bólintott.*
-Igen, semmi bajom. -*felelte.* -Féltem, hogy megzúzódott az egyik mellső lábam, de nem fáj, és mindkettő jól mozog... Tényleg! Megtaláltad a csődört? Ő jól van? |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
-Az az izé... az a mecskaszerű valami rám akart ugrani a sziklafalról de a bajkeverő pegazus haverja megmentett. -*bökött orrával Illu felé, és habár most is bajkeverőnek hívta a kancát, a tekintete inkább hálás volt, semmint bántó.* 
-Egész biztos, hogy itt hagytad őt? -*kérdezte lassan tizeszerre Corina.
Michaelangelo jódarabig feküdt a napos folton. Aztán elszunyókált. Aztán rendkívül fura hangokra ébredt! Röfögés. Horkantások.