FrissítésSúgó

Maud

2006.05.23. 20:29 -

Maud unottan baktatott.  A sötétben elég egyoldalú volt a látvány....A szarvával nem világított, mert ez egyfelől veszélyes lett volna, hiszen magánál sokal erősebb ősi ragadozók bukkanhattak volna rá, másfelől felesleges energiapazarlás is, hiszen a mágikus lények hat-hét-nyolc érzéke közül legalább párral tökéletesen érzékelt maga körül mindent. És Ő egyébként sem félt a sötétben. Csak unatkozott. 'Bár jönne valaki! Még Mirautnak is örülnék, padig mi csak nagyritkán találkozunk és akkor is harc a vége...Már amikor nem kell valami világmegmentő akciójában vigyáznom rá és szövetkeznem vele.'

[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]

Zenit

Előzmény | 2006.10.23. 22:12 - #99

- Azért értelek félre, mert nem mondassz semmit! Csak megrémitessz a viselkedéseddel! *Tekintetét a fény felé fordította. még egyszer Asylonra pillantott, aztán elzúgott a sötét csápok felé. Nem látta, hogy honnan jönnek, de nem is érdekelte. Őrült tempóban repült a mélyből felfelé nyúló csápok felé. Még sosem repült ilyen gyorsan, igaz, még sosem kellett ilyen gyorsan repülnie. Amikor már csak 1 méter választotta el a csápoktól szárnyait kifeszítette és keresztülrepült a csápokon. Lelassította magát és visszanézett oda, ahol eddig a felfelé nyúló csápok voltak. A fal alatti csápok ide-oda csapkodva lassan elkezdtek lefelé süllyedni. A fal fölött lévő csápok pedig megmerevedtek. Zenit szárnyaira nézett. Ezek minden részében sajogtak és a szörny vére vörösre festette őket. Felnézett Anduryára. A pegazus körül a csápok már nem mozogtak és ezt örömmel nyugtázta. Normál tempóban visszarepült Asylonhoz...*

Andurya

Előzmény | 2006.10.23. 20:41 - #98

Andurya homlokán felizzott a kereszt, és ragyogón, aranyszínű fénnyel sugarat árasztott! A csápok elhúzódtak tőle, mert égette őket! Andurya feljebb póbált törni, de a csápok dacolva a pusztulással újra és újra lecsaptak, és a pegazus újra küzdeni kezdett.     - Ki ártott nekem? Senki! Ez nem erről szól... - sziszegte, és felnevetett. - Te félreértesz....Én nem ártok senkinek...

Zenit

Előzmény | 2006.10.22. 23:06 - #97

*Zenit ereiben megfagyott a vér. Azt hitte, nem jól hall. ~Ez nem lehet igaz...~ Aztán amikor meglátta Asylon arckifejezést, már máshogy gondolta a dolgot. ~Vagy mégis...~ Gyorsan összeszedte magát és próbálta nem mutatni meglepettségét, bár biztosra vette, hogy barátja mindent észrevett.* - Engedd el azt a pegazust! Nem ártott Neked, vagy nektek semmit!

Andurya

Előzmény | 2006.10.22. 23:00 - #96

Anduryát végleg beborították a csápok...            - Mondjuk úgy, elcsábultam.... - mondta, és ördögi mosolyba torzult korábban mindig nyugodt arca.

Zenit

Előzmény | 2006.10.22. 22:50 - #95

*Zenit nem tiltakozott, hagyta magát...* - Asylon! Te itt? Miért? Hogyan?

Andurya

Előzmény | 2006.10.22. 22:46 - #94

Andurya minden dühét, keservét, erejét beleadva csapongott, kerengett, pörgött és vagdosott, de a csápok csak szaporodtak!!!              És mindez idő alatt Zenitet elkapta valami, és nem eresztette! És a semmiből, épp előtte, egy sötétszürke alak vált ki. - Üdv Zenit.....

Zenit

Előzmény | 2006.10.22. 22:25 - #93

*Zenit csodálkozva nézett körül. Se közel, se távol nem látta Anduryát. Mindenhol csak a kopár sötétség volt... Felnézett a magasba. Már nem is látta azt a néhány szilárd pontot, amik sötétebbek voltak. Aztán lenézett a láthatatlan falon keresztül a végtelen sötétségbe. Tudta, hogy Anduryán csak egyféleképpen tud segíteni. ahhoz viszont le kellene jutnia a lény testéhez, ami valahol nagyon mélyen lehet. Igenám, de hogyan juthatna át ezen a falon? ~Biztosan van valami trükkje...~ Behunyta a szemét és a körülötte lévő sötétséget magába szívta. Szőre elsötétült, szarva korom fekete színűvé vált és szárnyaiból jópár toll kihullott. Egész teste sötétszürke és fekete színűvé vált, azonban a kihullott szárnyak olyan fehéren világítottak, mintha egy-egy csillag fénye volna ide, a sötétségbe lehívva. Zenit egy ideig még nézte a ragyogó tollakat. Aztán eszébe jutott, mit és miért is csinál. Erősen koncentrált, és csodák csodája, a láthatatlan fal elkezdett mozogni és szétnyílt alatta!!!!!! Könnyedén le tudott ereszkedni a fal alá, ami utána rögvest be is zárult...*

Andurya

Előzmény | 2006.10.22. 09:11 - #92

Andurya látta Zenit közeledtét, és nem örült neki, hisz a fiatal lény láthatóan nem tudott nagyon mit kezdeni a csápos szörnyeteggel. Oda akart kiáltani, de a hang bennrekedt a torkában, ugyanis Zenit hirtelen eltűnt!!!!!!! Mielőtt eltörhette volna a bordáit, levágott egy hatalmas csápot, s ezzel feleszmélve a döbbenetből, küzdött tovább a csápokkal. Ezalatt Zenit nagyon messzire került tőle, a fal egy távoli pontjára, ahol végre feltűnt.

Zenit

Előzmény | 2006.10.21. 22:54 - #91

*Hallotta a nyerítést, nem is olyan messziről! Folytatta a gyors vágtát, és hamarosan megpillantotta a viaskodó Anduryát. Ahová a furcsa lényt sejtette egy kis fénycsóvát varázsolt. Szeretett volna nagyobbat is, de olyan nem tudott...*

Andurya

Előzmény | 2006.10.21. 21:59 - #90

Mintha a nevét hallotta volna egy irányból, így minden figyelmével arra fordult. És ebben a pillanatban a lény alulról elkapta!!!!!!!! Hatalmas, fekete csápok törtek elő a fal alól, de úgy, mintha az csak víz lett volna!!!!  Andurya felnyerített, és fel akart repülni, de az egyik csáp ekapta és lerántotta a falra! Felugrott, és marni, rúgni, vágni kezdett az egyre jobban rányomuló tömegben.

Zenit

Előzmény | 2006.10.21. 10:17 - #89

*~Át kellene ezen valahogy jutni...~ Sokáig gondolkozott rajta. Végül arra jutott, hogy meg kell keresnie Anduryát.* - Andurya!!!!!!! - *kiáltotta. ~Hátha meghallja.~ Azzal elvágtatott az egyik irányba. Már nem törődött azzal az érzéssel, hogy valaki, vagy valami követi. Jelen pillanatban nem tudott vele mit kezdeni és volt jobb dolga is.*

Andurya

Előzmény | 2006.10.20. 22:34 - #88

Andurya gyors vágtában lőtt ki végig a falon, de végül vad csikorgással lefékezett. Egy jelenlét haladt pont alatta, a sötét lapon túl. Lenézett. Nem látott semmit. Most, mikor megállt, az is alatta, ugyanígy tett. 'Mit akarsz?'   Zenit nem volt egyedül...... Valami...valaki....akár többen is lehettek.....végig ott voltak vele. Figyelték.

Zenit

Előzmény | 2006.10.20. 14:52 - #87

*Zenit elkezdett lépkedni a láthatalan falon. Minden alkalommal, amikor patája hozzáért a valamihez, nagyon halk, alig hallható csengést hallatott. Megállt és körülnézett. Szemei már hozzászoktak a sötéthez, így igaz nem messze, de látott. Furcsa érzése támadt: mintha valaki követné! Lenézett az alatta lévő sötétségre. ~Vajon ennek van valahol vége?~- gondolta. Patájával megkocogtatta a "falat", ami ismételten halkan csilingelni kezdett. Elgondolkozva emelte fel a fejét...*

Andurya

Előzmény | 2006.10.19. 22:17 - #86

Hatalmas volt a sebessége, így nem sokat tehetett. Felhúzta magát, ahogy csak tudta, szárnyai őrült erővel dolgoztak, de a sötét sima terület csak rohant felé! Eszeveszett pörgéssel, fordulókkal végül kitért oldalra, és súrolva a falat suhant felette. Végül a gravitáció nyert, és Andurya érezte, hogy nem odázhatja el az ütközést. Levágta a lábait, de sebességnek hála elzuhant és bukfencezett egy sort. Mindazonáltal semmi baja nem esett. Letekerte magáról a szárnyait, míg felkelt, majd becsukva őket körülnézett. 'Zenit!!!' hasított bele a felismerés, hogy mit hiányol.

Zenit

Előzmény | 2006.10.19. 22:09 - #85

*Ahogy zuhantak lefelé, minden koromsötétre váltott. Aztán egyszer csak valami sötét közeledett feléjük hihetetlen sebességgel. Zenit szétnyitotta a szárnyait és élesen elkanyarodott balra. Sikerült azt a valamit éppen elkerülnie. A következő pillanatban ráeszmélt, hogy néhány méterrel alattuk láthatatlan fal van. Szárnyait teljesen szétnyitotta és igyekezett minnél hamarabb megállni. egészen sikerült lelassítania magát, amikor nekiütközött a láthatalan falnak. A tempó már nem volt gyors, így talpon tudott maradni. A láthatatlan akármin állva körülnézett, de nem látta sehol Anduryát.*

Andurya

Előzmény | 2006.10.19. 21:48 - #84

Anduryának ez az egész nem tetszett, de nem állt meg, főleg mert rá lett bízva Zenit. És a szívében valami sötét gyanú jelent meg, aminek bármennyibe is került a tapasztalat, a végére akart járni.

Zenit

Előzmény | 2006.10.19. 21:42 - #83

*Zenit még jobban összehúzta magát. ~Jövünk... jövünk...~*

Andurya

Előzmény | 2006.10.19. 21:26 - #82

Andurya nagyobb testének köszöhette, hogy tartotta a tempórt, mert sokkal iránytottabban zuhant. Összehúzott szemekkel figyelt lefelé....   Hirtelen fagyos hidegbe értek! egyre hidegebb lett... Andurya csaknem lefékezett! Hangokat hozott a szél! Vagyis.......gondolatokat.... 'Andurya......Zenit.....gyertek csak!'

Zenit

Előzmény | 2006.10.19. 21:00 - #81

*A szél fülsüketítően zúgott mellettük. Miközben zuhantak, nagyon messze alattuk egy kis szürke pontot látott, ami egyre nagyobb és nagyobb lett. Aztán amikor veszélyesen közel kerültek hozzá, szétnyitotta szárnyait és leszállt. Az eleinte kis szürke pont azóta hatalmas síksággá alakult alattuk. Miután leszállt, körbenézett a tájon. Aztán minden elsötétült, a talaj alóluk eltűnt, és ismét elkezdtek zuhanni...*

Andurya

Előzmény | 2006.10.18. 20:41 - #80

Felszisszent, szemei felizzottak, és ő is levetette magát. Lazán zuhant, mintha csak játszottak volna.

[239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]