|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
 Szárnyával betolta Naryát egy nagy körbe, ahol a lények kicsit körbe-körbe mentek, de a lényeg a minél látványosabb tánc volt.
Úgy tűnt a lényeg az, hogy aki jobb táncos, előrébb léphet, azt maga elé kell engedje a kevésbé tüzes lény, és így változott a kör, miközben mentek előre.
Narya és Nenya a kör közepén álltak, pár másik eriszivel, és nekik egyelőre a körbe kellett kitáncolni magukat.
Narya el is kezdett ugra-bugrálni.
- Rajta! Különben nem jutsz ki! - vigyorgott.
 - Én meg Rayo! - vágta rá, és felkelt eddig heverésző helyéről.
- Sosem láttalak itt. Kihez tartozol? |
*Nenya mit sem sejtve beleegyezett.*
- De, szívesen.
*Charisse megtorpant és a hozzá szólóhoz fordult.*
- Üdv - *köszönt vissza kicsit késve.*
- Charisse vagyok. |
Bólintott.
- A fő, hogy jó legyen a kedvünk! Nincs kedved kipróbálni egy játékot? Mi nagyon szeretjük! - mondta vidám hangon, lelkesen és gyanúsan csillogó szemekkel.
- Üdv! - horkantotta a mellette elhaladó fakó lénynek.
- Te meg ki vagy? |
*Vágott egy grimaszt.*
- Tényleg jobb, ha nem tudom, miből készül. - *állapította meg.*
*Charisse szerette volna megköszönni a segítséget, de az unikornis olyan gyorsan eltűnt a szeme elől, hogy erre már nem volt ideje.
Kicsit odébb sétált a fal mentén, hogy olyan helyet találjon, ahol csak egy kicsit legalább, de kisebb a tömeg.* |
Már megivott két másik tálnyi italt, így lelkes csuklással, csillogó szemekkel felelt, miközben füst kezdett gomolyogni az orrából:
- Valami gyümölcslé lehet, elbájolva. Magam sem tudom pontosan. Jónéhány italnak itt jobb, ha nem tudod a receptjét.
Fejével egy világoszöld tartalmú kis tálra bökött, ami néha lángbaborult és megfeketedett.
- Annak ott valami békanyák a legfőbb összetevője, narancshéjjal!
 - Ó, már értem! - mondta kedves és szelíd mosollyal.
- Akkor hadd segítsünk!
 Mielőtt a pegazus felelhetett volna, elé lépett, és kényelmes, lendületes tánclépésekkel kivezette a nagy, vörös cseppkőoszlopokig, amik a régi cseppkőbarlangot az új csarnoktól választották el hajdanán. Ma pedig a két barlang átjárójának kétoldalát szegélyezték.
Óriási volt a tömeg, helyenként megbotránkoztató táncot vezetve elő, de láthatóan nem figyeltek Charisse-ra.
- A fal mellett haladva bárhová mehetsz! - mondta a kanca fülébe, majd óvatosan elindult vissza Leolanhoz, hogy ne akadjon össze senkivel. |
*Nenya beadta a derekát és megkóstólta a vörösesbíbor színű löttyöt.
Ahogy kortyolt, a torka szinte tüzet okádott, de pár pillanattal késöbb lehűtötte magát a folyadék. Ezen kívül ritka érdekes íze volt a folyadéknak. Miután kiitta a tálat, Naryához fordult.*
- Nagyon érdekes az íze! Mi ez? - *kérdezte kíváncsian.*
- Üdv. - *válaszolta.*
- Nem, csak kicsit kijjebb próbálok keveredni - *magyarázta.* |
- Akkor azt kóstold meg! - intett fejével egy vörösesbíbor lére, ami aranyszín szikrákat dobott ki magából.
Vigyorogva várta az eredményt.....
 Csalódottan néztek a kanca után, aztán hirtelen a zene váltott, és bálltak körbe, valami ugrálós-pattogós mén táncot járni!
Egy fakó pegazus majdnem útjukba került, ahogy Lionelffel befejeztek egy tökéletes keringőt, így Leolan gyorsan megállt, unikornis partnerét is erre késztetve.
- Üdv, idegen! - köszönt mosolyogva.
- Csak nem menni készülsz? |
*Nenya vonakodva ugyan, de rászánta magát és kiválasztott egy tálat szürke tartalmával.
Megkóstolta a levet, de legszívesebben azonnal kiköpte volna. Nagy nehezen lenyelte, majd azon nyomban határozottan hátrébb lépett.*
- Ez aztán a borzasztó lötty!
*Charisse azt se tudta, hogyan került ebbe a helyzetbe, hogy egyszerre 5 mén táncolt volna vele.
Amint mondott volna valamit éppen kapott partnerének, mindig egy új került a helyére.
Amikor kicsit elhallgattak a partnerjelöltek, megfogadta a hófehér peguni tanácsát.*
- Sajnálom, hogy vissza kell utasítanom Titeket, de már éppen befejezni készültem a táncot. Köszönöm a felkéréseket, de visszautasítom őket.
*Leszállt a talajra és a tömegen keresztül kicsit kijjebb verekedte magát.* |
Vígan nyihogott, és ugra-bugrált. Abszolút nem mozgott a zenére, de úgy tűnt szándékosan csinálja!
Néha nekiugrott a többi lénynek, lökdösődött, azok visszalökdösték, néha kisebb tömegverekedést kellett elkerülniük, de úgy tűnt Narya virágos jókedve éppen ettől kezd egyre nagyobbra nőni!
Aztán Nenya elé perdült, őt is majdnem fellökte, és ránevetett.
- Engem nem csapsz be! Én vagyok a szívek, lelkek és szemek ismerője! De most javaslok valamit! Igyunk!
Odataszigálta a kék lényt egy sor tálhoz a földön, mindben másmilyen lé látszott.
Narya egy vérvörös lével teli tálat választott, aminek lelkesen a fenekére nézett.
- Rajta! Kóstolj meg egyet! Sokkal jobban leszel tőle! A legendákról meg egy dolgot kell tudni: mindig van valós alapjuk! - azzal újra szürcsölni kezdett.
Körülöttük a többi tál még tele volt.....de a falak mellett hegyekben álltak már kiürültek! Ez megmagyarázta az ezerféle illatot árasztó különösen bódult lényt a környéken.
A gyümölcshalmokból alig pár maradt, de az egyik legnagyobb közepére hirtelen berobbant egy fekete árnyék, és gyümölcslevet, -pépet, -darabokat fröcskölt szanaszét!!
Vörös volt a fél feje, hogy csámcsogott az ennivalóban ülve.
Imádta ezeket a fantáziagyümölcsöket!
- Finooom! - vigyorgott az egymást bosszankodva vagy éppen nevetve tisztogató lényekre.
 Hihetetlen sebességgel csapódott be Rayo mellé, így az egész gyümölcshalom összedőlt, de előtte még a fél barlangot befröcskölte gyümölccsel!
Nevetve kászálódott ki a fiatal és morgó mén alól, és képennyalta őt.
- Finoooom! - lelkesedett, azzal felkapott egy almát, és azt majszolva otthagyta a fekete lényt, aki őrült dühvel fújtatott - de nem állta meg a vigyorgást.
 Izabó mosolyogva nézte egy magasabb pontról az eriszi tömeg csikós viháncolását.
'Valóban jó, hogy elküldtük a csikókat. Nem a veszély, hanem az elkanászodás miatt!' nevetett magában, azzal beállt ő is táncolni, bár hamarosan Eris mellett találta magát.
Egymás szemébe néztek...és a Sötétség Nagyurának és minden gonosz bűbájának...vége volt.
Örökre.
Megpördítette Charisse-t, majd hirtelen ötlettől vezérelve könnyedén a levegőbe dobta, és maga is felszökkent utána.
- Nem probléma, ha itt folytatjuk? - kérdezte, és mosolyogva keringeni kezdett, szárnyaival néha másokat félretaszítva, de úgy tűnt ma bárki bármit is csinál, nem lehet belőle baj!
- Mondd Charisse, nem lenne kedved táncversenyen indulni? - kiáltotta hirtelen, mire az eddig őket néző lényeknél, akiket Merkantil megelőzött a kanca felkérésével, betelt a pohár!
- Lekérem a hölgyet! - penderült be a két pegazus közé, és sodorta arrébb Merkantilt.
- Remélem nem gond!
- De igen! Mert én kérem le! - lökte arrébb Schedule-t.
- Én is táncolnék! - került megint új partner a meg sem kérdezett kancának.
- Szabad? - fordult először Charisse-hoz, de a többiek azonnal lehurrogták!
 Eddig magában nevetve nézte a tülekedő méneket, és egyre több körtánc és repülő páros állt meg, hogy élvezze a szórakoztató látványosságot, de most végül csak felvetette:
- Komolyan! Mi lenne, ha az a szegény kanca döntene? - kiáltotta fel, mire a lassan már párbajsorrendet felállító mének döbbenten rámeredtek.
 Nevetve keringőzött el Ealát vezetve Charisse mellett.
- Siess! Mielőtt megint túlnő Rajtad az ügy! |
*Nenya mosolyogva hallgatta Naryat, de nem szólt semmit.
Ürességet érzett a lekében, ami most, mintha még nagyobbnak hatott volna. Eddig nem tudta, hogy mitől lehet, de most, hogy a Boszorkány Úrnőt látta, már tudta, mi hiányzik neki. Még sosem látta saját Úrnőjét. Sosem meséltek róla. Csak kósza beszédekből hallott egyet s mást, de amint észrevették, nem beszéltek tovább.
~Vajon csak Én érzek így?~ - morfondírozott magában.
Teste folytatta azt, amit elkezdett: táncolt. Arcán mosoly virított, semmi sem mutatta, hogy belül min vívódik a kanca.*
*Ismét belekezdtek a táncba, ami látszólag a végtelenségig nyúlt.
Érezte, hogy már fárad, de a csodás érzés magával ragadta, így mindig azt mondta magának:
~ Csak még egy kicsit!~* |
 Bizonytalan, homályos remegés jelent meg éppen középen.
Minden lény szétrebbent onnét, többméteres körben bő helyet hagyva.
A ködös semmi lassan alakot öltött, és egy bizonytalan kísértetforma jelenés alakult ki fénylőn belőle.
Eris barátságos, hihetetlen mosollyal tekintett körbe, és csend lett mindenütt.
- Üdv nektek! Szívem lényei....Hiányoztatok. Nem maradhatok soká, sajnos nem vagyok elég erős maradni, de köszönöm az ünnepséget Nektek, köszönöm születésnapi köszöntőtöket, és köszönök mindent, amit értem és a Birodalomért tettetek! - hangja vidám volt kezdetben, de a beszéd végére mély és komoly lett. Pillantása is keményen járt körül, de a lények nem ijedtek meg, csak kihúzták magukat, és örültek a nevelőnek, akit sokuk először látott életében. Egy-egy pillantás erejéig mindenki megkapta magának Erist.
- Most legyen béke! Béke és boldogság! Költözzön a szívetekbe, és kísérjen benneteket jó utakon! Túléltünk egy háborút, ami a létünkért vívott hatalmas harc volt! Hálás vagyok nektek! És büszke vagyok rátok! Kiérdemeltük, hogy emelt fővel járjuk a Birodalmat! Legyen hát a Tiétek egészen! Éljetek benne jól, felejtsétek a borzalmakat, emlékezzetek a hősökre! Mi örökké együttmaradunk, és együtt is voltunk! Ez a kötelék tette lehetővé, hogy ma itt lehessek! És köszönetet mondjak, amiért velem vagytok! Köszönöm az életet, amit adtatok! És most ünnepeljünk! Rajta! Mutassuk meg a világnak, hogy erisziek vagyunk! - és a zene újra felzendült, követ remegtetően erősen, és Eris maga is táncba kezdett, pörögve, nyújtózva - Machosszal.
Merkantil megjegyezte magában, hogy jó dolog eriszinek lenni, míg magához húzta újra Charisse-t, és újra pörögni kezdett vele.
Nenya mellé ért, és ide-oda ringatta magát a zene ritmusára.
- Nem semmi lény ez az illető, ugye? Sosem felejtem el, ha nem is látom többé! Jól meg kell jegyezzem - meresztette szemeit a kékes-fehér fény felé, amit jókora tömeg vett körbe, még a levegőben is! |
- Csak figyelj! Meglátod, majd alig győzöl pislogni! - *válaszolta kihívóan.
Kicsit beljebb lépett a tömegbe, ahol kicsit hangosabb volt a zene. Néhány másodpercig csak állt, hagyta, hogy a zene átjárja, majd zabolátlan táncba kezdett.*
*Fantasztikusan táncoló partnerének köszönhetően ki tudta hozni a maximumot magából.
Nem tudta követni, hogy mióta táncolnak. Az egész csak néhány percnek tűnt.* |
Feleszmélve bólintott Enya kijelentésére.
-Veled tartok.-mosolygott, és követte kifelé a zajos ünnepségből, habár nem tudta, merre is mennek valójában. |
 Fürgén terelni kezdte a kiscsikót a járatok mélyére. |
| Bólintott.Ő és Diahar már szedte is a lábát a megbeszélt hely felé... |
Diadém mögött maradt, és mikor kifelé indultak, terelgetve a csikókat intett búcsút társainak.
- Inno, Kecses merre van? - kérdezte, mikor kicsit kijjebb értek, és már hallhatták egymás hangját.
_the_young_prince.jpg) Bizonytalanul csóválta a fejét.
- Akkor lekísérlek Hakimához, ő biztosan tudja - kacsintott a csikóra, majd Diadémékhoz fordult:
- Sietek, csak meg kell keresnem a kancát, aki vigyáz rájuk. Talán találkozzunk a dombos erdőben, a patakparton! Nem akarom, hogy itt várjatok, mert ez eltarthat egy darabig.....az eriszi orgia meg nem nekünk való, azt hiszem. |
Bólintott.Megkereste Diahart és Innot.
-Gyertek gyerekek, még a végén nem fogtok hallani a nagy sivajtól!-próbálta viccesre formálni a helyzetet.
Diahar értett a szóból és rögtön kikecmergett a tömegből, Innóval együtt.
Kifelé tartottak...
 Enya látta, hogy Diadémék kifelé veszik az irányt, ő is menni akart.
-Mithlond!Nekem elég volt ennyi mulatozás.-mondta, majd lassú léptekkel kifelé vette útját, hátha Mithlond vele tart. |
Nem emlékezett mikor kezdték, és őszintén szólva az idők végezetéig képes lett volna Diadémmal táncolni ebben a boldog, rózsaszín ködben, de végül csak megállt, és Diadém füléhez hajolt:
- Lassan mennünk kellene! Az ünnepség hamarosan a komoly, finálé előtti részéhez ér, és az azt jelenti, hogy nekünk már nem kéne itt lennünk! De főleg a csikóknak nem!
Valóban: a zene egyre gyorsabb és kicsapongóbb lett, az erisziek pedig határozottan szédült, káoszba torkolló vadulásba fogtak, helyenként nagyon is pajzán viselkedéssel!
Diahar mögé állt, de neki nem nagyon tetszett a tömegen át rohangálás egy sorban. Igyekeznie kellett, figyelnie, és gyaran meg is ijedt. De azért kitartott pajtása mellett. |
Boldogan ropta tovább!
 A csapat éppen valami "csoporttáncot jártak"(amikor egymás mögé állnak, és egy kígyót alkotva kezdenek járkálni és mozogni-táncolva), Diahar vidáman állt a végére!
|
- Igaz - jegyezte meg, elmosolyodott, és táncoltak tovább.
- Jó - felelte kicsit kétkedő hangon, és bátortalanul a csapat felé indult. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
Szárnyával betolta Naryát egy nagy körbe, ahol a lények kicsit körbe-körbe mentek, de a lényeg a minél látványosabb tánc volt. 
- Én meg Rayo! - vágta rá, és felkelt eddig heverésző helyéről.
- Ó, már értem! - mondta kedves és szelíd mosollyal.
Mielőtt a pegazus felelhetett volna, elé lépett, és kényelmes, lendületes tánclépésekkel kivezette a nagy, vörös cseppkőoszlopokig, amik a régi cseppkőbarlangot az új csarnoktól választották el hajdanán. Ma pedig a két barlang átjárójának kétoldalát szegélyezték. 
Csalódottan néztek a kanca után, aztán hirtelen a zene váltott, és bálltak körbe, valami ugrálós-pattogós mén táncot járni!
Hihetetlen sebességgel csapódott be Rayo mellé, így az egész gyümölcshalom összedőlt, de előtte még a fél barlangot befröcskölte gyümölccsel!
Izabó mosolyogva nézte egy magasabb pontról az eriszi tömeg csikós viháncolását.
Eddig magában nevetve nézte a tülekedő méneket, és egyre több körtánc és repülő páros állt meg, hogy élvezze a szórakoztató látványosságot, de most végül csak felvetette:
Nevetve keringőzött el Ealát vezetve Charisse mellett.
Bizonytalan, homályos remegés jelent meg éppen középen.
Fürgén terelni kezdte a kiscsikót a járatok mélyére.
Enya látta, hogy Diadémék kifelé veszik az irányt, ő is menni akart.
A csapat éppen valami "csoporttáncot jártak"(amikor egymás mögé állnak, és egy kígyót alkotva kezdenek járkálni és mozogni-táncolva), Diahar vidáman állt a végére!