|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.07. 11:38 - |
 Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
Fogalma sem volt róla, hogy hogyan került ide, de nem is tudott rájönni. A jelenség olyan érdekes volt, hogy órákig vizsgálgatta, aztán hirtelen rájött, hogy ez az üvegdolog pont olyan, mintha jégből volna: sima, csúszós.
Nem is várt többet: korcsolyázni kezdett. Hamar rájött a dolog nyitjára: ha a szárnyaival rásegített, lehetetlenül sokáig csúszhatott egyetlen nekifutásból. Csak a karcolásokkal kellett vigyázni és hogy ki ne törjön valahonnan egy darabot, mert ez mégiscsak üveg volt, ami igenis vághat.
De mindent összevetve remekül szórakozott! |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 Hatalmas kurjantásokkal szánkázott a "jégen".
Rettentően élvezte!
Egy pörgés, egy újabb nekilendülés, egy fékezés, felágaskodás, elesés - a szórakozás tárháza volt ez! |
 *Lilina pedig kézséggel követte.*  |
| Michaelangelo készséggel vezette. |
| Lilina bólintott és könnyed léptekkel követte Michát: Kecses ügetésre kapcsolt? és az említett barlangrendszer felé vette az irányt: |
A sebességnek hála nemsokára elérték a "műjégpálya" végét. Itt Michaelangelo udvariasan elengedte Lilinát és így szólt:
- Látod azokat a dombokat arrafelé? Azokon túl kezdődik egy földalatti barlangrendszer, na abban találjuk a barátaimat.
Ügyesen leigazgatta a szárnyait, hogy szorosan a testére simuljanak, amitől úgy nézett ki, mintha egy óriási gyöngyházas tolltakaró borítaná, majd előrekocogott. Aztán visszanézett:
- Jössz? |
-Oh, nagyon köszönöm! -*szólt hálásan Lilina, mikor Micha felsegítette. Lilina arra számított, hogy a csődör majd elengedi, és újabb jótanácsokkal látja el a csúszós felületen való közlekedést illetően, de tévedett.*
*Micha nemhogy nem engedte el őt, de még magához is húzta! Lilina elpirult és hitetlenkedve nevetett rá.* -Öhh... mit csinálsz?
*Aztán Micha szédítő tempóban nekiindult, de úgy, hogy Lilina kis híján megint elhasalt a lendülettől. Ám ez most nem volt lehetséges, hisz a csődör szorosan tartotta, megóvva őt az újabb esésektől.*
*Ahogy kezdett belejönni, Lilinának egy jobban tetszett ez a száguldás! Sőt, kifejezetten élvezte a dolgot! Hangosan felkacagott, és felpillantott Michára.*
~Milyen jó lehet neki!~*gondolta magában. Lilina azon a véleményen volt, hogy aki éjjel-nappal képes ilyen fantasztikus sebeséggel szárnyalni az égbolton, és megérinteni a felhőket, annak egészen idegen fogalom a komolyság! Ezen elmosolyodott.* |
- Pillanat! Elnézést.....
Odacsúszott a kancához, felsegítette a szárnyaival.
Aztán elvigyorodott.
- Készen állsz? Állj szilárdan a lábadon!
Aztán ahelyett, hogy elengedte volna, szorosan magához húzta, a szárnyaival megtartotta és szédítő tempóban nekiindult. Lilina végig csúszott mellette... |
| -Öhh... igen.. a magam módján... -*nyögte Lilina a jégen hasalva, és ártatlanul felpislogott Micha-ra. Állni már megtanult, de a járás, az egészen más tészta volt.* -Ha lennél olyan kedves segíteni... |
Michaelangelo pár percig csöndben állt, majd elvigyorodott.
-Rendben! Induljunk, mielőtt megsülünk!Tudom hol is vannak...
Azzal ugrott egy óriásit és majd öt métert csúszott utána.
- Jössz? - vigyorgott. |
| -Oh, örülnék neki! -*helyeselt boldog mosollyal Lilina.* -Hálás lennék, ha megtennéd! Én is szívesen megismerném őket. |
-Óh, ugyan! - felnevetett.
- Igazi barátom kevés van, egy az igazi, ő egy unikornis, aki pont olyan mint én, csak még kajánkodóbb! Igazán...néha nem is értem....olyan.....kárörvendő, mikor az emberekkel szórakozik! Ez az egyik kedvenc hobbija! De úgy egyébként, pont olyan bölcselő alkat, mint én....A többiek közül vagy a komolyabbak vagy a viccelődő fiatalok kedvelnek....
Szívesen bemutatnálak a barátaimnak! |
| *Lilina vállat vont.* -Épp elég lénnyel találkoztam már, hogy a magam bőrén tanuljak meg ne bízni másokban. Jó lehet, hogy ha olyan barátaid vannak, akikre mindig számíthatsz. -*nézett irigykedve Micha-ra.* -Nekem sose volt... |
- Nem is tudom. Tekintve, hogy az egyik legérdekesebb kompánia tagja vagyok, van társaságom. Én....valahogy...megszoktam, hogy ilyen legyek.....hogy kedvesebb legyek??? Hát nem is tudom....Akik az eddigi barátaim voltak, azok éppen így kedveltek...És épp ezért voltak nagyon fontosak számomra....Tudtam, hogy bennük bízhatom.
Nem tudom kinek állna, állhatna itt szándékában bántani téged. Biztos nem találkoztál még elég itteni lénnyel! - viccelődött mosolyogva.
|
| -Lehet. -*hagyta rá Lilina.* - Talán tényleg ezért vagy magányos. De nem hiányzik néha a társaság? Most őszintén. -*kérdezte Lilina és kérdőn a csődör szemébe nézett.* -Egyébként igen. Igen, miattad vagyok vidámabb. Az első olyan lény vagy, aki... aki nem... bántott. -*mondta csöndesen a kanca. ~Vagyis nem az első ~javította ki magában Lilina. ~A tengerparton az a három idegen is barátság volt velem, de velük nemigen beszélgettem ennyit~ újra a csődörre pillantott.* |
- Hmmm. Lehet, hogy ezért vagyok magányos típus...?
Annak őszintén örülök, ha (jól értettem, miattam?) vagy jókedvűbb, mint általában.... |
*Lilina minden arcizmával küzdött, de végülis elvesztette a csatát: megeresztett egy kedves mosolyt a csődör felé.*
-Elhiszem. Én meg igazán szomorú szoktam lenni...csak...én... -*megint nevetett.* -Ugyan már, nem baj, ha nem vagy mindig komoly. Nézd meg, életemben először huzamosabb ideig kibírtam sírás nélkül és szerintem te se bánod! -*mosolygott a csődörre.* -Aki mindig komoly, az amúgy is elunja magát egy idő után. És persze mások is unni fogják őt. |
Michaelangelo teljesen elvörösödött.
- Pedig én igazán komoly szoktam lenni....csak....én...most épp.....nem éreztem szükségesnek.....- épp, hogy nem dadogott.
'Tényleg! Miért viselkedem ilyen furán?' |
| -Na ugye! -*nézett rá a kanca.* -A végén még megszereted a Micha-t is. -*itt elmosolyodott.* -Ami pedig a komolyságot illeti... tudom, hogy alig ismerlek 10 perce, de eddig még egyszer se láttalak "komolynak". -*mondta Lilina és elfolytott egy mosolyt. Nem akarta megbántani a csődört, mivel rájött, hogy ő az első élőlény, akit igazán megkedvelt. Így nem szerette volna, ha Michael azt érzi, hogy gúnyolódik rajta.* |
Michaelangelo horkantott.
- Há! A Michaelangelo komoly, művészi név, nagyon szeretem! De igazad van...hosszú és ma már nem sokan használnak ilyen neveket. A Micha egész jó kurtítása és végül is nem hangzik olyan rosszul, mint például a Miska...
Azzal elmosolyodott. |
| -Jó, persze, köztünk marad! -*mondta Lilina, és pajkosan a csődörre kacsintott.* -De miért? Nem is olyan ciki... -*kuncogott a kanca.* -Komolyan! |
[171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo leszállt és meglepődött. Amit először valami csoda folytán idekeveredett és megmaradt jégdarabnak nézett (óriási jégdarabnak), arról kiderült, hogy nem jég, hanem üveg!
Hatalmas kurjantásokkal szánkázott a "jégen".
*Lilina pedig kézséggel követte.* 