|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.26. 14:09 - |
* Ari felmászott a sziklaszírt tetejére és felnézett az égre könnyes szemekkel * < vajon mit rontottam el? > |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Elvicsorodott.
'Ha ez szórakozni akar velem, akkor......'
Feldühödött, de hirtelen jobb ötlete támadt. Szeme megvillant, majd lelapult. Látta, hogy a pegazus harcra készül, de ő fel sem vette, egy kis vigyort megengedett magának, majd hirtelen elrugaszkodott!
Átrepült a pegazus felett, hatalmas puffanással és csikorgással érkezett a pegazus párkánya alatt folytatódó sziklafal lejtőjére, és némi csúszás után sikerült megállnia. A karmai mentették meg attól, hogy leguruljon és összetörje magát.
Elégedetten horkantott, majd újra elindult lefelé, a furcsa, hajmeresztő futásban, és közben nem nézett hátra.
Biztos volt benne, hogy a pegazust vagy sikerült lehagynia, vagy sikerült leráznia, mert úgysem jön majd utána. |
*Elfordította fejét, majd vissza.*
- Eszemben sincs odébb menni.
*Beszéd közben tekintetét a másikéba fúrta.*
- Ha annyira tovább akarsz menni, lökj félre ! Csinálj magadnak utat ! Prsze azt megjegyzem, hogy ezesetben védekezni fogok... |
Felhorkant és lefékezett, hogy ne sodorja el a pegazust a párkányról, amire az épp előtte leszállt. Jó eséllyel neki is baj lehetett volna ettől az esetleges ütközéstől, még akkor is, ha balesetnek álcázza, tökéletes fékezőkészsége ellenére. Attól, hogy a teste megsérül, nem tartott, hitte, hogy nem esne baja ott, ahol már kiismerte magát. Kisöpörte a fejéből a gondolattal való játszadozást, majd felhörrentett:
- Elfele innét. Mi a fenének követsz?!
Dobbantott a lábával a meredek lejtő falán, amin állt. Nagyon nem tetszett neki ez a nagyképű útjába-állás. Ez pedig nem volt egészséges dolog, de egyelőre fékezte magát. |
*Despota nem hagyta ennyiben a dolgot. Habozás nélkül elvágtatott a szikla széléig, onnan elrugaszkodott, félig kinyitotta szárnyait és szélsebes tempóval elkezdett lefelé szállni.
Kutatón tekintett végig az alatta elterülő tájon, szemével az érdekes lényt kereste. Nem telt sok időbe, mire megpillantotta a sebesen vágtatót.
Szárnyait összecsukta és hagyta magát lefelé zuhanni.
Az utolsó pillanatban tárta csak szét szárnait, így meglepetésszerűen tudott a lény elé érkezni.*
- Hova, hova ilyen sietősen "sziklamorzsoló" ? |
- És te? - morrantotta vissza kissé kihívóan. Attól, hogy a csődör nem sötét lény, még nem kellett hozzá jó képet vágnia. Sem a kérdéseihez, amik megválaszolására nem adott okot.
Végül másik megoldás melett döntött.
- Egy lény vagyok. Aki erősítette magát kicsit.
Kinyújtózott, így vastag, kötélszerű izmai kígyókként hullámzottak a bőre alatt, jól láthatóan az idegen számára.
- Egy lény vagyok, aki befejezte a nézelődést, és aki, nem lévén társasági lény, és nem mondható éppen a beszélgetős típusba tartozónak, főleg nem olyannal, aki messze nem adott rá okot, hogy a nagyképű kérdéseire válaszolgassak, most távozik.
Gyorsan a sziklaszirt másik, szemben lévő peremére hátrált, végig figyelő, közömbös, de valahol feszült tekintettel figyelve a pegazust, majd hirtelen hátravetődéssel leugrott!
Jó húsz métert zuhant, majd a sziklafal lejtése alája ért! Ő pedig levágta a lábait, és belevágva a karmait a kőbe, lefékezte magát.
Kényelmesen megfordult, hogy a fejjel nézzen előre és lefelé, majd rémítő, életveszélyes vágtában elkezdett lerohanni a köveken, a karmaival akadályozva meg a lezuhanást. |
- Kihez tartozol ? - *tette fel első kérdését köntörfalazás nélkül.
Még sosem találkozott a lénnyel. Tudni akarta, hogy mire számítson. Persze azt is tudta, hogy nem valószínű, hogy kérdésére választ is kap.
Továbbra ios bizalmatlanul nézte az előtte álló hatalmas álatot.* |
Hátralépett a felérkező elől, és abba is hagyta a farigcsálást.
Néhány pillanatig szótlanul méregette a lényt, majd nagyokat szívott a levegőből, és végül kissé nyitott szájjal jó nagy levegőket vett.
'Rendben. Nem sötét lény.' fejezte be a vizsgálódást.
Biccentett.
- Üdv. - mondta mélyen zengő hangján, de továbbra is minden mozdulatra figyelt. |
*Despota néhány sziklával lejjebb állt. Feltűnt neki, hogy föntről apró, szétmorcsolt szikladarabkák hullanak lefelé.
Felnézett, de csak 2 fekete manscot látott. Úgy gondolta, ezt érdemesebb lenne közelebbről is szemügyre venni.
Megfordult és elkezdett felfelé mászni a sziklákon.
Néhány perc múlva fel is ért.
Nem kellett keresnie a "sziklamorzsolót". Egyből megpillantotta.*
- Üdv ! - *köszönt az idegennek.
A távolságot tartotta.* |
Drongun felment a sziklaszirt tetejére, és rettentő karmaival elkezdte vájni a szélét, mikor odaállt nézelődni. Remek érzés volt, ahogy a tömör szikla engedett az erejének!
Élvezettel "dorombolt", és élvezte a szelet, ami milliárd szagot és így hírt hozott neki. |
 Zeiron nagyon élvezte a repülést!
Az erejét visszanyerte és a tájak szépsége igazán megigézte! |
 - Pedig még sok mindent nem is láttál !
*Néhány perc elteltével Pallas egyik szárnyával jobbra lemutatott.*
- Nézd, ott van az esőerdő. Egyik távoli része a tengerparthoz is hozzáér. Hatlamas egy erdő.
*Késöbb a másik oldalra mutatott.*
- Arra vannak a síkságok. Arrafelé élek Én is.
*Fél óra elteltével megérkeztek a tengerpartra.* |
- Elhiszem. - mondta felzárkózva útitársa mellé.
- Amit eddig láttam, az is gyönyörű volt! |
- Rendben, csak mondtam, hogy tudj mire számítani.
- Nagyon szép tájak fölött fogunk elrepülni, míg megérkezünk a tengerpartra. Nem lesz unalmas a repülés, elhiheted. |
| - Én követlek. - mondta nyugodtan. |
*Pallas felszállt a lvegőbe és elindult abba az irányba, amelyikbe az imént is.
Hátranézett, hogy lássa, jön-e Zeiron.*
- Azthiszem egy olyan fél óra, mire odaérünk. |
- Rendben.
Felszállt, majd félrehúzódott, hogy előreengedje Pallast. |
*Pallas is mosolygott.*
- Jól van. Akkor mennjünk repülve.
*Felmérte a terepet.*
- Úgy vélem, arra kell mennünk - *és orrával az egyik irányba bökött.* |
- Ugyan! Azért nem vagyok olyan gyenge!
- Csak most egész messziről elkerülök vagy elégetek majd minden felhőt!!!! - mosolyodott el.
|
*Pallas bólintott.*
- Mehetünk repülve ? Elég jól érzed magadat ahhoz ?
- Mert részemről mehetünk gyalog is. Szeretek sétálni... |
- Annak örülök, hogy semmi bajod. Annak az erős gyanúnak, hogy ezekből igenis lehet még, nem. - mondta tömören.
- És köszönöm, hogy meggyógyítottál. Nagyon sokáig gyenge lettem volna, ha a természetes utat kell végigszenvednem....
- Ha jól emlékszem, a tengerpartra tartottunk. - tette félre a gondot és elmosolyodva felállt.
|
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elvicsorodott.
Zeiron nagyon élvezte a repülést!
- Pedig még sok mindent nem is láttál !