|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.17. 19:55 - |
 A fennsík szélén álldogált. Végignézett a végtelennek tetsző, kopár tájon és mélyen elmerült elmélkedéseiben. A világról, magáról és úgy általában mindenről. Sok dolgot nemm élt meg, sokmindent hallott már, de filozofálgató személyisége miatt szeretett mindent alaposan átgondolni. Hátha tanul belőle. |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
| Berkenye leszállt egy nagyot nyújtott szárnyain és megrázta sörényét!nagyon várta már hogy Fantom megérkezzen! |
Biccentett.
- Kérlek.
Aztán még magasabbra emelkedett és folytatta a körözést. |
| -Köszömöm!Akkor megvárom!És mégegyszer köszönöm! |
Egyetlen pillanatra behunyta a szemeit, majd utána megszólalt.
- Jön. Nem tudni mennyi időbe kerül, de jön. |
- Amennyire én tudom, még a Birodalmon kívül van.
- De ha akarod, szólhatok neki.... - mondta figyelmen kívül hagyva a számára megdöbbentő megjegyzést (jó fej...).
|
| -Ezt csináltad az előbb?Jó dolog ez!jó fej vagy?Figyi!Nem tudod most hol lehet Fantom?Biztos ismered!Ő eriszi és már rég nem láttam! |
| - Amikor biztosan tisztában vagy magaddal. Amikor elgondolkozol, hogy azt mondtad-e, amit kellett, azt tetted-e, ami helyes. És persze: az vagy-e, aminek gondolod magad. Vagy nem... Amikor magadba mélyedsz és megbizonyosulsz arról, hogy biztosan nem hazudsz-e magadnak....Amikor elhatározod miket is akarsz tenni. |
| -Mik azok az ön vizsgálatok?-kérdezte Berkenye érdeklődve Fundamentumtól! |
| - Hm... Mivel egy óriási csatán vagyunk túl, azt hiszem megértheted, hogy az az eriszi elhagyott. Ami pedig a többi lény véleményét illeti rólad: csak az számít, Te minek tartod Magad. Az az igaz igazság. Ezért kellenek az önvizsgálatok. |
| -A barátom akivel játszottam, olyan mint te ott hagyott a mezőn.De ez nem is érdekes.Mindenki azt hiszi hogy egy hülye kacér kanca vagyok!Ezért jöttem ide.Gondoltam itt nem lesznek olyan sokan! |
Végül mikor látta, hogy a másik csak figyeli, de nem szól, végül csak megszólalt.
- Hogy kerültél ide? Ide nem jön szinte soha senki. Legföljebb ha magányra, gondolkodásra vágyik. Veled mi a helyzet? |
| Berkenye is csak figyelte, ő se szólt semmit.Várta, hogy Fundamentum mondjon valamit! |
| Fundamentum nem szólt. De mostmár figyelte a másik teremtményt. |
| Berkenye felébrett.Ő is egy nagyot nyújtózott.Látta a pegazust felszállni és azt is, hogy csak köröket megy és nem tűnik el.Felszállt mellé és nem szólt semmit csak mellette repült, persze tisztes távolságban! |
Fundamentum befejezte a meditációt és nyújtózottt egy nagyot. Az elméje egy része még így is a messzeség ügyes-bajos dolgain rágódott, de az érzékei és figyelme már a jelenben és az ittben voltak.
Végül megrázta rövid sörényét nekifutott és felszállt.
Nem ment el, csupán hatalmas, lassú körökbe fogott, hogy a teste se tunyulhasson el. |
| Fundamentum biccentett és újra elrévedt a semmibe. |
| -Bocsánat, nem azért mondtam!De ha te úgy is meditálsz én fölösleg vagyok!Hát akkor én most alszom egyet!Nagyon fáradt vagyok!-És lefeküdt egy pár méterre Fundamentumtól! |
| - Én mindig ilyen vagyok. És nem változom, csak mert itt vagy. A jelenléted független dolog, soha nem zavarnál. Engem nem lehet kizökkenteni, legföljebb nem merülök olyan mélyre. |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A fennsík szélén álldogált. Végignézett a végtelennek tetsző, kopár tájon és mélyen elmerült elmélkedéseiben. A világról, magáról és úgy általában mindenről. Sok dolgot nemm élt meg, sokmindent hallott már, de filozofálgató személyisége miatt szeretett mindent alaposan átgondolni. Hátha tanul belőle.