|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
- Igen, úgy van - *válaszolta elfordulva. Úgy érezte, teljesen kiszakad a jelenből. Mintha fél lábbal a múltban sétált volna, de a szeretett hang, akivel annyi mindenen mentek keresztül, kissé visszarángatta a jelenbe.
Nem tudta, mire helyeselt nagyban, de abban a percben szerette volna tisztán látni a maga előtt elterülő erdőt, nem csak homályosan a távolban, mint háttér. A két tűzszín pegazus csikó mindig elé furakodott, egyszerűen nem bírta kiűzni őket.* |
 Türelmesen mutatta a helyes mozdulatokat a kiscsikónak, aki lelkesen utánozta, hisz ez a feladat nem haladta meg a képességeit, és Brünhilde nagyon örült, hogy ilyen remek ötlete támadt! Hisz a valkűrerődbeli neveltetése során annyi mindent tanult, és tudja hogy kell ezeket tovább adni! Claire pedig végre igazi kapcsolatot építhet ki vele!
Óvatos pillantást vetett közben Faible-re, aki odajött hozzájuk, és nagyon örült, hogy érdeklődést látott a kis unikornis arcán, nem pedig irigységet.
 Claire rá akarta venni kezdetben "testvérét" a közös gyakorlásra, de aztán rájött, hogy ez lehetetlen. Kicsit elszomorodott, de mikor látta, hogy Faible mellette áll és figyel, megnyugodott, és igyekezett ügyesen utánozni a mellette álló hatalmas pegazust.
- Ügyes vagy! Ugye, Despota? - mosolygott, aztán rájött, hogy párja már nem őket figyeli.
- Despota? - kérdezte aggódón. Csak nem valami gonosz lény tért vissza???? |
*Ahogy nézte a fiatal pegazus csikót, rég elfeledett emlékképek jelentek meg szemei előtt.
Gyors mozdulattal elfordult (hátat fordítva a csikóknak és Brünhildének) és tekintetét az egyik közeli fára szegezte. Szárnyát a fejéhez szorította és csaknem püfölni kezdte.
~Tűnj el innen végre.~* |
- Claire, ha Faible már ilyen remekül jár az ágakon, Neked meg ideje repülnöd! Hisz még megelőz ez a csöpp unikornis! - nevette vidáman.
Claire elkerekedett szemekkel nézett vissza Brünhildére, aztán kinyitotta két szárnyát, és igen-igen kétkedő arccal megnézte őket.
Aztán szinte ijedten nézett vissza a hatalmas kancára.
Türelmes arccal leszállt Claire mellé.
- Nem kell félned! Egyelőre úgyis meg kell erősödnöd! Nézd, így kell - mutatta saját szárnyaival finoman a helyes, evező mozdulatot. |
*Mosolyogva állt egy helyben.* |
Ő a levegőben maradt, le nem véve tekintetét a lányokról.
Időközben Faible egészen felbátorodott.
Ügetett!!!! |
*Despota legszívesebben hahotázott volna, amint meglátta a két csikót, de szerencsére sikerült elfolytania az előtörő nevetést.
Puhán leszállt a vastag faágra, nem messze a csikóktól.* |
- Nem tudom, de nézzünk utána! - kanyarodott vissza.
Rövid, kissé ideges repülés után visszaértek a fához, és a pirkadatszín kanca elmosolyodott.
Claire elszánt, komoly arccal vezetgette Faible-t fel s alá az ágon, és úgy tűnt a kis unikornis határozottan kezd felbátorodni! |
*Még Despotát is mosolygásra késztette párja utolsó néhány szava.*
- Ha még egyszer ide mer merészkedni, azt megemlegeti.
*Hirtelen észbe kapott.*
- Nem baj, hogy magukra hagytuk a kicsiket egy fa tetején? |
Rámosolygott Despotára. Hiába....szerelem.....
- Én pedig gondoskodom arról, hogy meg is jegyezze: ez a hely foglalt - nevetett, és a szél zúgva körbetáncolta őket, mintha csak tanú akarna lenni szavaikhoz. |
- Hát szerintem határozottan nem idevaló lény. Ide jött. De majd elszokik innen! - *mondta erélyesen.* |
- Sejtelmed sincs hogy kerülhetett ide? - kérdezte, és lassan aggodalom vegyült a szemeibe.
Leszállt a földre és a nyomokra meredt.
- Nagyon zavaros....Gondolod, hogy egy új lény a Birodalomban? Aki itt fog élni mostantól? |
*Meglepetten fordult vissza immár a talajról párja felé. Nem gondolta, hogy párja utána jön.*
- Ömmmm... - *kezdte esetlenül* - Őszintén? Fogalmam sincs! - *válaszolta végül egyenesen.*
- Valami pók-mutáns. Furcsa mód sosem láttam még ilyet. - *tette hozzá az utolsó mondatot, sokkal halkabban.* |
Szinte azonnal letette az alvó unikornist, és óvatosságra intve Claire-t, Despota után repült.
Épp időben, hogy lássa eltűnni a bizarr lényt.
- Ez....ez meg mi volt? - nyögte elkerekedett szemekkel.
Claire a fán ácsorogtt, visszavárva Despotáékat, amikor Faible hirtelen kitekeredett eddigi összegömbölyödéséből, és hánykolódni kezdett.
Claire nagyon megijedt, hogy leesik, így ráfeküdt "testvérére" a biztonság kedvéért. Csak félig volt jó ötlet, mert Faible szinte azonnal felébredt, és rádöbbenve, hogy már nem Brünhilde biztonságosnak nevezhető hátán van, pánikba esett! Rúgkapált, eltalálva a riadt Claire-t, aztán felállt, és rémülten látta a szédítő mélységet alant. A sírás szó nem fejezheti ki azt, amibe fogott, lehasalva nagy óvatosan az ágon. Claire kissé távolabb állt, de nem tudta mit tegyen, mivel segíthetne. Félt, hogy baj lesz, félt, hogy magukra maradnak, félt, hogy Faible nagyon megrémült, és hatalmas gond lesz még ebből...
Aztán hirtelen a kis pegazus megindult előre, és azt sem tudva mit tesz, megsimogatta társa hátát. Tüzes szikrák pattogtak köztük, és Faible hirtelen lehiggadt, majd döbbenten meredt az ugyanúgy visszanéző Claire-re.
Nyihogva kezdtek beszélni, de a lényeg hamar nyilvánvalóvá vált: Claire nem akarta, hogy a két felnőtt pegazus megtudja, hogy ő varázsolt. És Faible egyetértett!
Egy ideig nézegették egymást, majd úgy, ahogy rég, szorosan összebújva lefeküdtek az ág tövébe, a törzs mellé, ahol a legbiztonságosab volt.
Faible fáradtan a sokktól elszunnyadt, de Claire éberen rágódott a történteken....Varázsolt! Valahogy...lehiggasztotta unikornis pajtását....Hogy lehet ez? |
*Fülei hirtelen hátra csapódtak. Kis ideig hallgatózott, majd dühösen vicsorított.*
- Vágják a maradék fámat! - *szűrte fogai között.
Pillanatok alatt felszökkent a levegőbe és a megmaradt lombok alatt eltűnt. Nem telt bele 2 percbe és megtalálta a fejszés teremtést. Alapvetően emberféle lényt várt, bár úgy tudta, hogy azokat még a Sötétség ideje alatt lemészárolták, így eléggé meglepődött, amikor egy hatalmas pókfélét pillantott meg. Akkora volt, mint egy fél ló, még magasságilag is, annyi különbséggel, hogy a hagyományos 8 láb mellett volt neki 2 másik is, amik kézformát öltöttek és nem alulról, hanem fölülről nőttek ki.
A fekete 10 lábú amint meglátta a sebesen felé közeledő pegazust, azonnal menekülőre fogta és pillanatok alatt eltűnt a bokrok között.* |
| Nem válaszolt, csak a távolba révedt. |
*Bólintott.*
- Amíg nem rosszfelé kanyarodnak ezek a változások, addig nincs baj. |
| - Hát...nem tudom...Bizakodó próbálok lenni....De gyakran aggódom...Olyan sokminden változik.... |
*Szeretettel átölelte párját.*
- Csodás a helyzet, nem? Semmitől sem kell tartani az egész Birodalomban!
*A kérdést, ami a Sötétség pusztulása óta gyötörte, nem mondta ki. Jobbnak látta mélyen hallgatni erről. Mindenki előtt.
~Vajon meddig marad ez így?~
Nyelt egy nagyot és a messzeségbe bámult, remélve, hogy párja nem vett észre rajta semmit.* |
| - Egész békés... - mondta, de nem lehetett tudni, hogy a csikóról beszél-e - Végre...Én...nem hittem el, hogy valaha is élhetünk nyugodtan, a Sötétségtől való félelem és harc nélkül...Azt hittem...úgy fogom végezni, mint a valkűrök.... |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Türelmesen mutatta a helyes mozdulatokat a kiscsikónak, aki lelkesen utánozta, hisz ez a feladat nem haladta meg a képességeit, és Brünhilde nagyon örült, hogy ilyen remek ötlete támadt! Hisz a valkűrerődbeli neveltetése során annyi mindent tanult, és tudja hogy kell ezeket tovább adni! Claire pedig végre igazi kapcsolatot építhet ki vele!
Claire rá akarta venni kezdetben "testvérét" a közös gyakorlásra, de aztán rájött, hogy ez lehetetlen. Kicsit elszomorodott, de mikor látta, hogy Faible mellette áll és figyel, megnyugodott, és igyekezett ügyesen utánozni a mellette álló hatalmas pegazust.