|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 - Nem fontos! - morogta szinre rögtön. Nem azt hallotta, amit akart. És igaznak tűnt, amit hallott. Nagyon igaznak.
'Minden küzdelem hiába volt? Nem kellünk?' nyillalt bele a félelem.
Látta, hogy Danduin közeledik, mert nem értette Ő miért állt meg.
'Nem tudhatja meg, mit hallottam! Ez a fehér flótás meg tévedhet!!!'
Morrantott valami köszönésfélét, és gyorsan Danduin elé indult.
|
*Sóhajtott.*
- Már jó ideje ismerem Draugheritet. Nem egy egyszerű egyéniség. - *mondta mosolyogva.*
- Sok dolgot éltünk meg együtt, de nem ez a lényeg.
*Kicsit hallgatott.*
- Nem tudok nyomós okot, vagy indokot mondani. Nekem ez a véleményem.
*oldalra döntötte a fejét.*
- De miért kérdezed ezt tőlem? |
Csalódottan hörrentett, és összecsattintotta fogait.
- Miért? |
*Üstökös megállt és Ashronnarra nézett.
A kérdés szokatlanul váratlanul érte, mégis meg volt győződve a válaszról.*
- Biztosan nem tudhatom, de Én elképzelhetetlennek tartom. - *válaszolt egyenesen, köntörfalazás nélkül.* |
 Danduin komolyan nézett a fehér pegunira, majd némi tanácstalan toporgás után elindult egy irányba.
Visszafordult, és intett Ashronnarnak, majd ment tovább.
- No jó - morogta fojtottan, és megadva magát a másik lénynek, Danduin után indult.
Közben eltöprengett. Draugherit sárkányféle volt. Egyes vélemények szerint félsárkány volt, mások szerint ősei lehettek sárkányok, Ő meg nem kötötte az igazságot senki orrára, így Ashronnarnak is csak a találgatás maradt. Az apja lenne a hatalmas és köztiszteletben álló lény? Vagy valóban hazudtak nekik? Ha rokonok lennének, hívhatná! Erisziként így is meg kellene tudnia találni, de a jelek szerint vagy Draugherit nem akarta, vagy valami más nem működött jól (bár a hálónak nem lehetett hibája). Vagy a félsárkányság ennyi zűrrel járna? Mi lehet az igazság?
Úgy érezte, hogy a közös vonásoknak egyszerűsíteni kellene a dolgokat, segíteni.....nem pedig túlbonyolítani, mindent kérdésessé tenni!
Fájt, igen fájt a bizonytalanság.
Danduin ott ment előtte. A másik lény kisebb volt nála, tán fiatalabb is, mégis komolyabb, nyugodtabb, összeszedettebb volt! Sokszor ügyelt őrá, hogy ne csináljon ostobaságot. Vajon Ő mit gondol? Mit érez? Ugyanígy kell neki is a támogatás, csak inkább nem mutatja, őmiatta, Ashronnar miatt? Vagy tényleg erős és nemtörődöm?
'Melyikünk lehet az erősebb?' tette fel a kérdést újra......
Hirtelen megtorpant. A fehér peguni ott volt még mögötte. Villámgyorsan megpördült, és visszavágtázott-kanyargott a lény elé.
Mélyen a szemébe nézett és ellentmondást nem tűrő hangon így szólt:
- Ha ismered Draugheritet, úgy tudhatod a választ! Szerinted mi a fiai vagyunk? |
| - Rendben! - *válaszolta, megrándította a vállát és hátat fordított a két lénynek.* |
Unottan nézte a lényt, miután meggyőződött róla, hogy Ashronnarnak nincs baja.
- Valóban....Nem kellesz! Megtaláljuk magunk is!
Csodálkozva nézett társára, hisz általában Ő szelídebb volt, de azért egy szót sem szólt!
Csak mogorván bólintott, majd elindult arra, amerről jöttek. |
*Üstökös hátrált néhány métert és a két lényt figyelte.*
- Ha nem tudom, hol van, nem is kellek, mi? - *kiáltotta.* |
Dühösen vágta össze állkapcsát, és négy szeme felizzott.
Ő nem fogta vissza magát: felordított, hogy rengett bele a levegő, aztán hirtelen láng robbant elő a száján!
Alig egy tenyérrel hibázta el Üstököst, é folyós, fekete masszát csinált egy többméteres partszakaszból!
Egy pillanatra riadalom futott át az arcán, majd gyorsan horkantott.
'Nem lényeg' |
- Draugheritet? - *kérdezett vissza, majd elnevette magát..*
- Persze, hogy ismerem! Nemrég láttam a barlangrendszerben, de azóta nem tudok róla semmit... |
Bizonytalan pillantást vetett társára.
Még vadabbul morgott.
- Várjunk kicsit! - lépett hirtelen előre.
Vetett egy pillantást társára, majd megszólalt:
- Draugheritet keressük....Talán ismered? |
*Nem vette figyelembe az ellenséges fogadtatást.*
- Esetleg tudok valamiben segíteni? |
A fehér lény felé pördült, és vicsorogni kezdett.
Ő is megfordult, hogy szembekerüljön az idegennel, felmeresztette tüskéit, és halkan morogni kezdett. |
*Üstökös viccesnek találta a 2 lény viselkedését. Nem tudta, hogy mit csinálnak pontosan, de ennyi is elég volt neki.
Gondolt egyet és a két fura lény felé ügetett.
Amikor hallótávolságon belülre ért, köszönt.*
- Üdv! |
- Mondom, hogy nincs itt!
- Itt kell lennie! - dobbantott lábával, és szembefordult a másik lénnyel.
- Vagy Te nem is akarod megtalálni? - kérdezte hirtelen fenyegető éllel...... |
*Üstökös felfigyelt a messzebbről hallatszódó kavicszajokra és abba az irányba fordult, ahonnan a zaj jött.
Nem kellett sokat várnia és megpillantotta a zaj két okozóját.* |
- Nincs itt - ismételte meg ezredszerre.
- De itt kell lennie! - hörögte újra vadul ezredszerre, és ügetett tovább, tudván jól, hogy Danduin megy majd utána.
Leszállásuk óta civakodtak.
De Ahsronnar tudta, hogy ott kell lennie valahol Draugheritnek. |
*Üstökös leszállt a tengerpartra. Patái alatt hangosan csikorogtak a kavicsok, de Ő nem törődött most ezzel.
Örült, hogy végre nem kell lopakodnia és folyton azt lesnie, mikor támadhatják meg.
Igaz, jónéhányszor összerezzent egy-egy furcsa zajra, de kezdte megszokni az új helyzetet.* |
 *Nox sok érdekességet előlegezet meg a félsárkánynak, mégis minden alkalommal meglepődött.
Természetes erővel biztosan nem tudta volna utolérni, így megsegítette magát egy kis varázslattal.
Hamarosan csak kicsit lemaradva követte Draugot.* |
 Bólintott.
Aztán hirtelen vágtázni kezdett!
Megdöbbentő volt, ahogy a sárkánytest kinyúlt, és a félelmetes izmok valósággal hullámzanak, ahogy repítik a lényt előre! |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
- Nem fontos! - morogta szinre rögtön. Nem azt hallotta, amit akart. És igaznak tűnt, amit hallott. Nagyon igaznak. 
Danduin komolyan nézett a fehér pegunira, majd némi tanácstalan toporgás után elindult egy irányba.
*Nox sok érdekességet előlegezet meg a félsárkánynak, mégis minden alkalommal meglepődött.
Bólintott.