|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 21:47 - |
 *Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.* |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 - Hééé... Nem ér! - Mondta játszadozva, mint egy csikó, Kyarának, majd utána eredt. Kissé hagyta győzni, bár nem hiszi, hogy erre szüksége van a kancának. Ott a szárnya, ahogy Kyradornak is megmondta. Éppen Kyara mellett haladt el, amikor kihívóan megvillant a szarva. Kissé leblokkolt tőle, fájdalmas volt. |
 Vidáman körbekanyarogta Ewerynt, majd föléje és mögé úszott, és vállait átölelte szárnyaival.
'Olyan feszült vagy!' üzente neki, és kicsit megmasszírozta.
Aztán gyorsan megpuszilta, és elévágott.
'Verseny a korallerdőig!' bökött fejével az alig pár méterre lévő korallok felé.
Persze, miután némi előnyre tett szert. |
| A víz alól a fiát nézte, majd egy kis idő múlva bólintott. Kyara után úszott. |
 Nem panaszkodott egy pillanatig sem, mert bár egyfelől tetszett neki ez a játék, azért nagyon bizonytalan volt a hatalmas, kék víztömeg.
Inkább csendben maradt, ahogy apja kérte.
De kicsit elkésett.
Kyara felriadt már az előző ujjongásra könnyű álmaiból.
Ásított, talpra állt, megrázta magát, és arra jutott, hogy sokkal jobban érzi magát.
Körülnézett, és csodálkozva látta fiát a víz felszínén suhanni. Hisz nem tud úszni! Aztán elmosolyodott, mert rájött, hogy hová lett Eweryn.
Nekifutott, és rövid vágta után felszállt, kisuhanva a kék víz fölé. Kicsit kanyargott a párás, meleg levegőn, majd hirtelen lezuhant, és becsobbant a vízbe éppen Ewerynék mellé!!!
Kacagva bukkant fel egyensúlyozó fia és párja mellett, és lekapta Kyradort kényelmes helyéről.
- Ideje úsznod! - mondta mosolyogva, és megcsókolta a szürke üstökű kölyköt.
- Épp olyan, mintha ügetnél! Ügess, úgy fogod taposni a vizet, hogy fennmaradj! Te pegazus is vagy, ráadásul, apádnak nincsenek szárnyai, látod, milyen szerencsés vagy! Evezhetsz a szárnyaiddal! Rajta!
Kyrador próbálgatni kezdte, anyja közben a hasa alatt tartotta óvón szárnyait.
Ment neki! Először össze-vissza billegett, és le-lesüllyedt, de aztán ráérzett a ritmusra, és hamarosan Kyara mosolyogva kihúzta a hasa alól szárnyait, ő pedig egyedül tempózott!
- Ez nagyszerű!!!!!!
- Büszke vagyok rád! - lelkendezett.
- Előre és hátra is úgy mehetsz, mintha repülnél, vagy dőlj előre, oldalra, a törzseddel kanyarogj!
Fia tovább próbálta, és hamarosan körbeúszta őt!
- Ez az! Nagyon ügyes vagy! - dícsérte tovább a csikót.
- Most figyelj rám kicsit! Ússz ki a partra, rendben? Mutasd meg, hogy megy egyedül! Mi is nemsokára megyünk, csak meg kell néznünk valamit a mélyben!
Fia egy ideig még tempózott előtte, úgy tűnt ellenkezni kezd, de aztán bólintott, és elkezdett kifelé úszni.
Kyara ekkor Ew-re nézett és szélesen, csillogó szemekkel halkan rányihogott.
- Gyere utánam! - csábította, azzal lemerült a színes korallok felé. |
| - Csak halkan, mert Kyara felébred. - Mondta mágia segítségével Kyradornak, majd jobbra fordult. Nem akart beljebb menni. Féltette a gyerekét, bár nem eshetett le, szinén mágiának köszönhetően. |
Először csodálkozott, és bizonytalanul paskolgatta szárnyaival a vizet, aztán egyre jobban élvezni kezdte a "suhanást", és alig pár percre rá már lelkesen ujjongott!
- Ez ez! Hajrá, Apa! - kiabálta, és oldalra nézve rácsodálkozott arra a sok furcsa dologra, ami a mélyben látszott. |
Ew egy kicsit nézte a kiscsikót, majd odament, és hátára vette. Szarvával csillantott egyet, s dobbantott kettőt a jobb melső patájával.
- Maradj nyugton. - Figyelmeztette csikóját, majd a víz alatt kezdett el úszni, úgy, mintha Kyrador úszna. Kissé beljebb ment. |
| - Kár - rugdosta a vizet kicsit, aztán végül kiügetett a sekélyesből, és vadászni kezdett kagylóhéjakra és csigaházakra. |
| - Majd talán eggyütt anyáddal. - Mondja Ew. Nem akarja, hogy baja essen csikójának, valamint olyat tegyen, amira Kyara azt mondaná, hogy nem. |
| - Nem! Kérlek taníts meg! - nyihogta kérlelőn a partról. |
- Igen. De mágiával akár még a vizen is tudok sétálni.- Mondta, és elkezdett beljebb úszni, majd kiúszott. - És te? |
Anyja felé nézett, majd bólintott.
Aztán beügetett a vízbe.
- Te tudsz úszni? |
Ew nézte a párját egy ideig, ahogy alszik, s Kyradorhoz fordult.
- Csendben, mert anyád épp alszik. Ki kell pihennie az eseményeket. - Szólt Kyradornak, s megint lefröcskölte viccből. Majd egy nagyot mosolygott. |
| Kyara végül úgy döntött, hogy itt biztonságos, és már korábban eldöntötte, hogy nem úgy fogja kezelni Ew-et, mint egy időzített bombát, főleg nem a fiukkal, így leheveredett, kinyújtózott, és nagy sóhajjal álomba merült.... |
| Nemsokkal a kanca után érkezett, s nézte őt. Kicsit meggyötörtnek látszott, s épp már kérdezte volna, hogy valami baj van-e, amikor eszébe jutott, mire gondolt a párja. Ezért inkább ne kérdezősködött. Inkább odament Kyradorhoz, és fejével egy kis adag vizet fröcskölt rá. |
Jártak itt Ewerynnel....Mielőtt eltűnt.....Ez járt a kanca fejében, ahogy a homok puhaságát élvezve haladt a víz felé. Kyradornak nagyon tetszett a hely, máris rohant pancsolni, ami kicsit mosolyra hangolta az elgyötört kancát.
Aztán végül vett egy nagy levegőt, kifújta, élvezte a sós szelet, ami vadul beletépett a sörényébe, és kicsit könnyebb lett a lelke. |
 Siriáék már nagyon mélyen voltak.Ahogy haladtak elérték a tenger mélyét....
(reag a Tengerbe a tenger mélyére) |
 -Persze akár meddig-közben úszot-úszot és úszott lefelé |
Közben beérte a két kancát, és, a kérdést hallva, ő is Mirorr-ra nézett. |
Siria szeme szinte világítani kezdett, ahogy egyre jobban haladtak lefelé.Szerencsére mindent látott.
-Mirorr mehetünk lejjebb?-kérdezte. |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.*
- Hééé... Nem ér! - Mondta játszadozva, mint egy csikó, Kyarának, majd utána eredt. Kissé hagyta győzni, bár nem hiszi, hogy erre szüksége van a kancának. Ott a szárnya, ahogy Kyradornak is megmondta. Éppen Kyara mellett haladt el, amikor kihívóan megvillant a szarva. Kissé leblokkolt tőle, fájdalmas volt.
Vidáman körbekanyarogta Ewerynt, majd föléje és mögé úszott, és vállait átölelte szárnyaival.
Nem panaszkodott egy pillanatig sem, mert bár egyfelől tetszett neki ez a játék, azért nagyon bizonytalan volt a hatalmas, kék víztömeg.
Siriáék már nagyon mélyen voltak.Ahogy haladtak elérték a tenger mélyét....
-Persze akár meddig-közben úszot-úszot és úszott lefelé