|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.11. 17:07 - |
 *Elenarya csöndesen állt kedvenc sziklaszirtje tetején és figyelmesen kémlelte a tájat. Hajnalodott, az égen már bíbor fényben fürödtek a felhők, de eddig semmi. Elenarya eddig hiába hegyezte a fülét... mikor már az ég alja is rózsaszínűvé vált, akkor meghallotta. Végre meghallotta, amit várt. Egy nyerítést.* -Hmm. -*mosolyodott el.* -Elbereth ma kicsit elaludt. Máskor sokkal hamarabb hív.-*mondta csöndesen, csak úgy önmagának, majd válaszul ő is felnyerített. Élesen, tisztán, zengőn, szívbemarkolóan csengő hangon. Hangját messzire vitte a szél, és tudta, hogy Elbereth meghallotta. Csikókoruk óta így üdvözölték egymást hajnalban. Elenarya elégedetten tárta ki gyönyörű, hófehér szárnyait, majd lendületet vett, elrúgta magát a földtől és a magasba emelkedett. Nem tudta, merre felé megy, de úgy sejtette, hogy még a mai nap folyamán veszélybe fog kerülni...* |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 - Most újra ellátogatunk a Tűz Birodalmába! Emlékszel még rá? Rég voltunk ott.....Lássuk mennyit fejlődtél azóta... |
Ghost sóhajtott egyet.
-Na és most hova tovább,
Mert közben leértek a hegyről! |
- Elhiszem. - mosolyogott Ghoston.
- Még nem láttam...De érdekes képességnek hangzik....Biztos rendkívüli lény a gazdád!
- És úgy is van rendjén.....Ahol nincs szeretet, ott nincs igazi kötelék, anélkül meg a nevelő és a lény alapvetően nem tartoznak össze....
|
-Mi máshogy vagyunk sokszor együtt!Most nincs itt, de láttad néha azt a gyönyörű hattyút?Ő volt az.Más állatokká is át tud változni, de azt szereti a legjobban.képességei a természeti erők!Nagyon szeretem őt! |
Elmosolyodott a maga feszes, hideg módján.
- Én és ő mindig együtt vagyunk kicsit...Az elménk egy része mindig egy.... |
| -Hát csak úgy kérdeztem, mert már olyan régóta együtt vagyunk, hogy már biztos régen láthattad a gazdidat.Csak megkérdeztem.Biztos jó gondolni a gazdira néha! |
Élesen visszapillantott Ghostra, majd újra előrefordult, és jó darabig szótlanul ment.
- Én a legerősebb Alapítók egyike vagyok. Én még találkozhattam Erisszel.....És azon két lény egyike vagyok, akivel még repült....Eris a kezdetek kezdetén jött csupán be a Birodalomba néhányszor.....azóta csak egyszer.....Boldog vagyok és kiváltságos....A többieknek nem jutott ki ez a dolog...... - mormolta halkan.
- Miért kérded? - mondta végül. |
-Aha!Legalább az nekünk is jó!Machos!Te mikor találkoztál utoljára Erissel?Ezt csak úgy kérdezem, mert már egy ideje együtt császkálunk! |
| - Szabad sárkányok.....Valami az ő országukban sem lehet rendben, amiért idejöttek...De ők független lények, a szabadság a mindenük, és másét is tisztelik....A saját útjukat akarják járni....Nem akarnak másokra törni, sőt, éppen gyilkolják a zsarnokokat...Például a Sötétség lényeit, akik gyakorlatilag egyetlen világra törő Gonosz nyúlványai....Ők söpörték el azt az osztagot, aminek a nyomait követtük. |
Ghost felpattant!Nem igazán értette mi történt csak ment Macho után!
-Akkor most hova tovább?Egyébként ki pusztította el a lényeket?Gondolom közülünk való! |
Gyorsan köddé alakult, és hihetetlen sebességgel visszazúgott az üres térre.
Sokáig lebegett az égésnyomok felett, és még egyszer átkutatta a teret apró részleteséggel, majd a sziklák tetejét is megnézte, és akkor újra alakot öltött.
Könnyedén visszaügetett Ghosthoz és így szólt:
- Nincs miért maradnunk...Ostoba voltam, amiért a sziklák csúcsát nem néztem meg korábban. Már tudom ki pusztította el a sötét lényeket.....Nekünk itt nincs már dolgunk. - mondta apró mosollyal. |
-Jójó!
Ghost kortyolt egyet kettőt és visszament a barlanghoz!Lefeküdt és várt! |
- Hát például így. - mondta száraz humorral.
- Igyál, aztán menj vissza a barlanghoz! Én körülnézek még egyszer azon a téren. |
-Van ötleted, hogy merre találunk vizet?Várj csak!Hát én víz elemű vagyok?
Ghost megállt.Kicsit még állt csendesen, aztán a víz csak úgy előtört a földből! |
Követte Ghostot a maga kényelmes módján, de közben mindenhová ügyelt.
|
-Hagyjuk kibírom!Vagy majd megpróbálom kibírni!Csak vizet szerezzünk!
Mondta és elindult lefelé! |
Machos beügetett, és körülnézett.
- Igen jó. Már csak vizet kell találnunk, meg Neked füvet, vagy valamit...... |
| -Aha!...Nézd!Ott jó lesz?Abba a kis barlangfélébe! |
| - Te akartál nyomozni....akkor keresünk egy jó kis búvóhelyet, és ottmaradunk. |
Ghost megint egy szót sem szólt, csak követte Machost.
-Akkor most hova megyünk? |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Elenarya csöndesen állt kedvenc sziklaszirtje tetején és figyelmesen kémlelte a tájat. Hajnalodott, az égen már bíbor fényben fürödtek a felhők, de eddig semmi. Elenarya eddig hiába hegyezte a fülét... mikor már az ég alja is rózsaszínűvé vált, akkor meghallotta. Végre meghallotta, amit várt. Egy nyerítést.* -Hmm. -*mosolyodott el.* -Elbereth ma kicsit elaludt. Máskor sokkal hamarabb hív.-*mondta csöndesen, csak úgy önmagának, majd válaszul ő is felnyerített. Élesen, tisztán, zengőn, szívbemarkolóan csengő hangon. Hangját messzire vitte a szél, és tudta, hogy Elbereth meghallotta. Csikókoruk óta így üdvözölték egymást hajnalban. Elenarya elégedetten tárta ki gyönyörű, hófehér szárnyait, majd lendületet vett, elrúgta magát a földtől és a magasba emelkedett. Nem tudta, merre felé megy, de úgy sejtette, hogy még a mai nap folyamán veszélybe fog kerülni...*
- Most újra ellátogatunk a Tűz Birodalmába! Emlékszel még rá? Rég voltunk ott.....Lássuk mennyit fejlődtél azóta...