|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
 Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Zet nyugodtan vágtatott keresztül a virágos réten amikor meg látott egy fiatal kancát.Úgy gondolta inkább csak tovább megy de nem akart udvariatlan elnni ezért lelasitott és a kanca irányába lépedelt.Mikor közeleb ért probáld kedves lenni de hiába köszörülte meg a torkát csak eleneszenvesen sikerült üdvözölnie.-Üdv.Szolalt meg morcos képet vágva de a kanca ugyanugy udvarias és kedves volt anak elenére hogy milyen gonosz volt vele.
|
 De szép itt!
Liliom II egyedül sétálgatott. |
*Immár utolsóként eredt családja után.* |
 - Jajj, mennyi mihaszna csikó! - csípett vissza vigyorogva, és gyorsan Tin után vágtázott.
 Vetett egy utolsó pillantást Enfatnumra, aztán szélsebesen húga után eredt.
Tudta, hogy hol van a helye.... |
- Ahogy óhajtod! - *válaszolta fejét felvetve és megcsípte párját.*
- Versenyzünk? - *intézte szavait Tílnek és Tinnek.
Látszólag nem kellett kétszer kérdeznie...*
*... Tin őrült tempóban lőtt ki egyenesen, bár maga sem tudta, merre kellene mennie...* |
Arwen rosszalló, de pajkos mosolyt eresztett meg hátra.
- Inkább vezess, Te vezérmén! |
*Aprót mosolygott magában.*
- Mintha úgy rémlene, néhány órával ezelőtt még megfelelt a rét. - *morogta halkan maga elé, vigyorgását leplezve.* |
- Menjünk a dombos erdőbe. Zavar ez a nyílt terep.... - mondta az eget kémlelve.
- Ott amúgyis kiismerjük magunkat - mosolygott párjára. |
*Párja szavaira bólintott és megbökte először Tint - mivel Ő állt hozzá közelebb -, majd mikor Tíl mellé ért Őt is indulásra bíztatta.*
- És most? Merre? - *kérdezte párja mellé érve.* |
Csodaszarvra mosolygott, amúgy a maga szívbemarkolóan kedves módján, azután terelgetni kezdte lányait.
- Hallotáttok mit mondott! Majd utánunk jön. Gyerünk! Nem szeretnék itt maradni! Elég veszedelemmel néztünk szembe, és azt hiszem nem vágyom az üldözőinkre újra! Gyerünk kedveseim! - nyihogta szelíden.
- De biztos nem lesz baj? - kérdezte aggódva, Enfatnumot nézve, aztán családja tagjai közt kapkodta a tekintetét. |
 Visszafordult rendes,pegazushoz méltó pózba.A pihenést,amit most annyira élvezett,semmiért sem hagyta volna abba.Még ha a világ rászakadna,akkor sem.
|
*Spontán felhorkantott, Arwen utolsó szavait hallva. Ezen kissé maga is meglepődött, így gyorsan elfordult és odébb lépett.
kicsit távolabbról méregette összeráncolt homlokkal a furcsa pózban pihenő mént.*
*Tin értetlenül pillantott apjáról-anyjára, majd nővéréről Enfatnumra.* |
Szemeit csukva tartotta és tán álmában mondta,amiket mondott Arwenéknek.
-Nem tesz semmit.Menjetek csak,majd követlek titeket.-majd hátára fordult és lábait az ég felé tartotta és aludt tovább.Az eső legyengítette és ráadásul a csikókat is meg kellett védenie.Ezek nagyon kimerítették és szüksége volt egy kis pihenésre. |
Gyorsan magához szorította Tint. Csupa sár volt! Reszketett, de épnek és egészségesnek tűnt, ahogy a szemébe nézett.
- Minden rendben - mosolyodott el olyan szélesen és megnyugtatóan, ahogy csak tudott.
Aztán gyorsan Tílt is megnézte magának, de nagyobbik lánya kicsit tanácstalanul és távolabb állt tőle. Neki is mosolygott egyet és biccentett.
Aztán feszülten, alaposan, kapkodón átnézte az eget.
- Menjünk innét! Gyorsan!
Ragyogó mosollyal lehajolt és felrázta Enfatnumot.
- Köszönöm! Azt mentetted és védted meg, ami az életemnél is drágább nekem! Tarts velünk, ha akarod.....
Mérhetetlenül örült a szülei visszatérésének, de látta, hogy zihálnak és mindketten feszültek.....
Azután meg félt, hogy Enfatnumot megint elhagyjhák...Mostmár végképp nem akarta ezt!
De anyja szavaira felkapta a fejét és hihetetlen fénnyel csillant fel a szeme. |
- A réten hagytam őket - *válaszolta Arwennek és a jeget felhasználva hamarosan biztonságos távolba kerültek a nazgúltól.
Csodaszarv nagyon remélte (és magában ajánlotta is), hogy a lidérc lény nem követi őket. Erre a gondolatra szemei szikrát szórtak és még gyorsabban vágtázott vissza oda, ahol lányaikat hagyta.
Először meglepetten, megijedve látta, hogy Tíl és Tin nincs ott, ahol hagyta őket... Nem messze azonban meglátta a sárga pegazust.*
- Arra! - *intett párjának és kisvártatva már a lyuk előtt álltak.*
- Tíl! - *sziszegte nővérének.* - Hagyd békén!
*Néhány perc hallgatás után két unikornist pillantott meg.
Boldogan felkiáltott és odébbtolva Enfatnum szárnyát anyja nyakába borult.*
- Jól vagytok? - *kérdezte rekedten.* |
Riadtan nyerített egy aprót, ahogy Enfatnum hirtelen elaludt. Csak nem esett baja? És ha sötét varázslat?
De a világ vége nem jött el, senki sem tört rájuk a nagy szárny alatt, Enfatnum is nyugodtan lélegzett a sárban....Nem történt semmi rossz....
- Szegény - súgta hugának - Nagyon fáradt lehet.....Nem kéne csinálni valamit? |
-Igen.Nem volt semmi bajuk azon kívül,hogy nyakig sárosak lettek.-mosolygott Tílre.Küszködött a fáradtsággal és ez le is győzte.Lassan lefeküdt a sárba,de szárnyát mindenféleképpen a lyuk felett tartotta,nehogy a csikók megfázzanak.Feje erőtlenül leesett a földre és elaludt. |
Most is csodálta Enfatnum hatalmas szárnyát, ahogy húga mellett vacogott. Jó érzés volt végre nem a hideg zuhét a nyakukba kapni. Ráadásul a szüleik is vissza fognak jönni!
Makacsul ezt mondogatta magában, reményt merítve a szavakból.....
- Ugye a szüleink jól voltak, amikor láttad őket? - kérdezte elvékonyodó hangon a nagy pegazust. |
Szárnyát a lyuk felé tartotta,hogy a csikók ne fázzanak át a még mindíg zuhogó eső miatt.Elgondolkozott azon,amit látott.Arwen a sárban hevert Csodaszarv pedig mellette.Mi történhetett?Megrázta fejét és gyorsan elhessegette magától a gondolatot.Most nem akart rosszra gondolni.Vigyáznia kell a csikjókra,amíg Arwen és Csodaszarv vissza nem érnek.Remélte, a két egyszarvú meghallotta nyerítését és már útban vannak idefelé. |
Döbbenten nézett fel a nyerítésre. Enfatnum???? Hogy került ide? Hát nem látja a veszélyt?
De aztán meglátta, hogy a mén nem marad velük, hanem hirtelen visszakanyarodik ahonnét jött....Talán.....
- A lányok! - nyihogott fel rémülten.
- Csodaszarv, Tíl és Tin! Mi van velük?
Tílurúlien nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében, hogy Enfatnum visszatért és jó híreket is hozott. |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Zet nyugodtan vágtatott keresztül a virágos réten amikor meg látott egy fiatal kancát.Úgy gondolta inkább csak tovább megy de nem akart udvariatlan elnni ezért lelasitott és a kanca irányába lépedelt.Mikor közeleb ért probáld kedves lenni de hiába köszörülte meg a torkát csak eleneszenvesen sikerült üdvözölnie.-Üdv.Szolalt meg morcos képet vágva de a kanca ugyanugy udvarias és kedves volt anak elenére hogy milyen gonosz volt vele.
- Jajj, mennyi mihaszna csikó! - csípett vissza vigyorogva, és gyorsan Tin után vágtázott.
Vetett egy utolsó pillantást Enfatnumra, aztán szélsebesen húga után eredt.
Visszafordult rendes,pegazushoz méltó pózba.A pihenést,amit most annyira élvezett,semmiért sem hagyta volna abba.Még ha a világ rászakadna,akkor sem.