|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.21. 19:41 - |
 Fundamentum hatalmas repülésen volt túl. A pusztában elunta magát, miután az elméje minden merengenivalót végigrágott, így valami új helyet akart keresni magának, ami nyújthat neki valami érdekeset.
De semmi ilyesmit nem talált. Ő nem kalandokat keresett és veszélyeket, hanem valamit, ami kellemesen felpezsdíti az elméjét, egy megoldhatatlan rejtélyt, ami végre lerázza róla ezt a bénító unalmat és hétköznapiságot.
De akár egy magához hasonló lénynek is örült volna. Egy értelmes bölcselőnek, aki megérti.
Végül elfáradt és le kellett szállnia egy megfelelő helyre.
A sivatag sziklákkal megszórt része eszményinek tetszett erre a célra.
Leszállt egy hatalmas, a homok és a szél által szürreálisra koptatott sziklatömbre, becsukta a szárnyait és elnézett a távolba.
'Nemsokára ide kell érnie.'
- Megígérte....Megbeszéltük......
Végül lehajtotta a maga elé húzott, földre fektetett szárnyaira a fejét.
'Én várok.' |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 - Hasonló? - értetlenkedett.
- Nem mintha nem örülnék a találkozásnak, de én nem vagyok....khm...unikornis - mondta végül jobb ötlet híján. |
 Egészen elmosolyodott.
- Nem eszik olyan forrón a kását.A helyi legendák miatt kaptam ezt a kis nevet. - egy pillanatra a sivatagba merengett - Egyébként nagyon örvendek! Jó találkozni végre egy hozzám hasonlóval. |
Egy pillanatra valami kétkedésféle futott át az arcán, de végül csak a mosolya maradt meg.
- Akkor maradok a Braikernél! Egyszerűbb, mint a "fenség"! |
 Egyik szemöldökét felszegte.Fel sem tűnt neki,hogy így milyen viccesen is néz ki.Egy kis ideig méregette a kancát,majd megköszörülte a torkát és kihúzta magát.
- Én vagyok "A sivatag hercege",de szólíts csak Braiker-nek.
'Hmm...nem gondoltam volna,hogy mások is bemerészkednek a sivatagba,de...úgy tűnik kellemeset csalódtam.' |
| - Hrippa a nevem! Téged hogy hívnak? |
| - Üdv! - mondta nyugodt hangon - Ki vagy te idegen? |
Kanyargott egy sort, aztán kiszúrta maga alatt a lényt.
Felé kanyargott, és mellé ereszkedett.
- Üdv! - mosolygott rá. |
| Tekintetével érdeklődve követte a felhők fölé szökkenő lényt. |
Elunta a hatalmas port, ami körülvette, és orrát-száját eltömte!
Hatalmas ugrással a levegőbe szökkent, és a felhő fölé emelkedett. |
| Ivás közben meghallotta a homokszemek finom elgördüléseit.Fülét hatracsapta,majd abbahagyta az ivást és felemelte fejét.Hátrapillantott,de a felkavart homoksűrűből nem nagyon tudta kivenni,mi is közeledik felé.Közelebb ügetett,majd felugrott egy nagy sziklára,hogy jobban lássa a felé érkezőt.Szemével erősen hunyorított és várt,hogy megpillanthassa az idegent. |
Hrippa könnyedén vágtázott át a sivatagon, néha a levegőbe rugaszkodott, hogy kikerülje a nagyon durva részeket, aztán újra lehuppant és futott tovább, boldogan mosolyogva.
Meglepődött, mikor egy lényt pillantott meg hirtelen.
Lefékezett, és felé indult. |
Magányosan bandukolt a szinte végtelennek tűnő homoktengerben.A nagyobb sziklákat vizsgálgatta és a rajtuk lévő furcsa jeleket.
'Hmm...Vajon kik véshették bele ezeket? Tündék? Boszorkányok? Lények? Vagy csak egyszerű,megzavarodott halandók?' - tette fel a kérdést magának.
Majd tovább ment egy kisebb kőhöz,ahol patájával ásni kezdte a porzó homokot.Nem kellett sok idő és már elő is tört a titkos vízforrás.Halkan inni kezdett. |
 Újra vágtázni kezdett, ezúttal határozottan egy irányba. |
 -Persze!Mutasd!
Nem nagyon tudott mit mondani Tórusznak!Nem volt bezsédes kedvében, de gondolta majd Tórusz ha akar beszél! |
Tórusz egy irányba biccentett a fejével.
- Arra van egy oázis. Érdekel? |
-Nagyon tetszik!Csak nekem egy kicsit meleg van, de azért kibírom!De tényleg jó hely!
Miasroh alaposan körülnézett. |
Bevágtatott a sziklák közé, lefékezett, felágaskodott, és hatalmasat nyerített!
Mikor lehiggadt, Miasroh-hoz fordult.
- Hogy tetszik? |
 Tökéletes csöndben leszállt a másik kanca mögé, majd mosolyogva megszólílt:
- Unatkozol?
Fundamentum felkapta a fejét és hátranézett. Aztán csak mosolygott.... |
Fundamentum hatalmas repülésen volt túl. A pusztában elunta magát, miután az elméje minden merengenivalót végigrágott, így valami új helyet akart keresni magának, ami nyújthat neki valami érdekeset.
De semmi ilyesmit nem talált. Ő nem kalandokat keresett és veszélyeket, hanem valamit, ami kellemesen felpezsdíti az elméjét, egy megoldhatatlan rejtélyt, ami végre lerázza róla ezt a bénító unalmat és hétköznapiságot.
De akár egy magához hasonló lénynek is örült volna. Egy értelmes bölcselőnek, aki megérti.
Végül elfáradt és le kellett szállnia egy megfelelő helyre.
A sivatag sziklákkal megszórt része eszményinek tetszett erre a célra.
Leszállt egy hatalmas, a homok és a szél által szürreálisra koptatott sziklatömbre, becsukta a szárnyait és elnézett a távolba.
'Nemsokára ide kell érnie.'
- Megígérte....Megbeszéltük......
Végül lehajtotta a maga elé húzott, földre fektetett szárnyaira a fejét.
'Én várok.' |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fundamentum hatalmas repülésen volt túl. A pusztában elunta magát, miután az elméje minden merengenivalót végigrágott, így valami új helyet akart keresni magának, ami nyújthat neki valami érdekeset. 
- Hasonló? - értetlenkedett.
Egészen elmosolyodott.
Újra vágtázni kezdett, ezúttal határozottan egy irányba.
-Persze!Mutasd!
Tökéletes csöndben leszállt a másik kanca mögé, majd mosolyogva megszólílt: