Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 12:55 - |
Nemes a párjával, Kavarkáddal poroszkált a kopár sivatgban.Vízet hoztak sokat magukkal, ha éhesek lennének akkor meg Kavarkád inycsiklandó gyepet varázsol köréjük.
|
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Valóban? Ezt tudnom kellett volna...hisz őt mindenki ismeri!-mondta Des.-Csak azért kérdeztem, mert vannak olyan éjszakák, amikor egy fantomkép(a halott anyámé) felbukkan előttem, és beszél hozzám. Mindig ugyanazt mondja:
-Des, vigyáznod kell magadra, mert elkap a sötét.-kicsit ijesztő, de nem tudom, mitévő legyek. |
Felnevetett a kérdésen!
-Hát hogyne hinnék?!Hiszen a gazdám a másvilág őrzője!-mondta kedvesen. |
Nem igazán tudott mit mondani, csak állt, és gondolkodott, hogy most mi legyen. Egy idő után azonban gondolatai elkalandoztak, és(mint ahogy ez nála gyakran előfordul)az élet nagyobb kérdésein merengett.
-Mondd csak Szélrózsa-kérdezte.-te hiszel a másvilágban? |
Elmosolyodott |
-Nahát...-szólt.-Igazán...gyönyörű név. Illik rád...-mosolyodott el. |
Lenge szél támadt.Becsukta szemét, bíszvta a levegőt, és elmosolyodott.
-Szélrózsa....-nyitotta ki szemét |
-Valóban?-csodálkozott Des.-És a szél most milyen nevet adott neked?-kérdezte. A természet mindig szolgál valami újjal-gondolta. |
-Ó, ez?Semmi különös...Ha eljön az idő, mindig átesek ilyen ceremónián....Az erőmet növeli, s új nevet is kapok, melyet a szél súg. |
Megkönnyebbülten sóhajtott.
-Akkor jó...már kezdtem aggódni...mi volt ez a tornádó? |
Feltápászkodott, megrázta magát, majd kitörő örömmel válaszolt:-Te viccelsz?!Jobban, mint valaha!!! |
-Jól vagy?-kérdzte, egyrészt azért, mert most kelt fel, másrészt pedig az utóbbi kijelentéséért.
-Eszméletlen voltál...mi történt? |
Nagyot sóhajtott és kinyitotta a szemét.
-Napsugár....ez volt régen a nevem....-suttogta |
A hirtelen tornádóvá alakuló szél hatására Des megriadt. Felkapta Napsugárt a levegőbe, majd mikor végül ismét a földön volt a pegazus, rémülten repült felé. A kanca nem volt eszméleténél. Finoman megbökdöste.
-Napsugár...hallasz? Itt vagy?-kérdezte halkan.-Ébredj fel... fel kell kelned...-majd mikor lkátta, hogy ez nem használ, felszállt a levegőbe, a pegazus felé fordult, majd párszor suhintott felé a szárnyával, és csillámeső szitált Napsugárra. Des remélte, hogy bűbájának segítségével fel fog kelni. Idegesen várt... |
Ő is felnevetett.
-Hát igen!....-de nem tudta végig mondani, mert hirtelen orkán erejűre ugrott a zsemge szellő, s ez nem személyiség szétválás volt, hanem az igazi lélek....
Felkapta Napsugárt a levegőbe, homokot is magával röpített.Érdekes módón az orkán tornádóvá alakult, de nem ért le a földre, sőt még a felhőket sem érte el.Ott lebegett középen, és még körülötte se tombolt szél, még ey fuvallat se.A tornádó kizárólag Napsugár körül keringett, aki nem eszméletlenül lebegett ott.A homok eltakarta a tornádó szívét, tehát nem lehetet látni mit csinál Napsival.
Viszont az világos volt, ohgy nem közönséges szél volt, hanem mágikus erejű.Párszor villámlott a belsejében, de végül a Szél lelke visszatette a homokot a földre, s vele együtt a pegazust is.Úgy látszott, hogy körülötte táncol, pedig keltegette..... |
Felnevetett.
-Így már értem!-mondta.-hiszen szórakozás nélkül nem élet az élet! De azért örülök, hogy a szél alábbhagyott... |
-Én szórakozom, te menekülsz a vihar elől!-hangzott a válasz.Csak hamar ki is értek a viharból.
-Várj itt!-mondta, majd kiáltott egyet örömében, és visszaszáguldott a viharba, majd ki belőle, s ez ismétlődött.Lassacskán a vihar elmúlt és Napsugár újra Deserthez repült.
-Ugye már érted? |
Des nagyot nézett, amikor Napsugár nekiindult, de föleszmélt, és szorosan mösötte repült. Nem tudta, ez mire jó, de bízott benne, hogy jó fog kisülni belőle. Mikor a szél hosszú farokszőrét a szemébe csapta, még közelebb repült a pegazushoz.
-Most tulajdonképeen mit csinálunk?-kérdezte, mert még nem igazán értette a helyzetet. |
Huncutul elmosolyodott.
-Kövess és maradj szorosan a nyomoban!
Egyenesen a viharnak tartott, teljes sebességgel.Előtte hirtelen megnyílt a vihar-de nem az egész vált szét, hanem, mint a puska golyó a levegőt, úgy hasította Napsugár szét, közvetlenül maga előtt a vihart, ami szinte rögtön utána vissza állt- éppen hogy nem érte egy homokszem sem. |
Gyorsan Napsugár után suhant, majd figyelmesen hallgatta végig a magyarázatot. Végül bólintott.
-Így már értem.-szólt, és az egyre jobban elhatalmasodó vihart nézte a távolban.-Nagyon gyors...mindjárt ideér... |
-A magasba!-kiáltotta és felszállt. A kellő magasságban magyarázta Desertnek:-A szélt megállítani nem tudom, csak irányítani.Amúgy érdekes....a szél egy lélek, még, ha két távoli helyen is fúj egyszerre.Viszont vannak személyiségei, például ez a haragosabb volt.Én önmagával tudok csak kommunikálni, de amikor elszabadul az egyik tulajdonsága, a föött nincs hatalmam.... |
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|