|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 11:33 - |
 Szerette ez a helyet. Sokan nem szeretik a puszták ijesztő ürességét, végtelen semmilyenségét. Ki az éhen- vagy szomjanhalás rémétől, ki az unalomtól, ki a saját magával való szembetalákozástól félve nem vág neki, vagy ha igen, akkor is társaságban, karavánszerűen felszerelkezve és mindig jól bevált utakon.
Nos, igen. Draugheritnek viszont tetszett, hogy nyugodtan gondolkodhat, egyedül lehet. Valahol tényleg rémisztő, de ő történetesen már minden rémmel szembekrült, mikor először kellett menekülnie a külseje, származása miatt, még kicsi csikó korában egy ehhez igen-igen hasonló pusztaságba. Azóta egyenesen megszerette az ilyen helyeket! Itt igazán érezte, hogy erős, érezte, hoogy a maga ura. Hogy külső ide vagy oda, van, amiben ő a különb.
Megaztán a kis ménesüknek ő volt az egyik Alapítója, szóval már csak a pusztákkal való múlt- és varázsbeli kötelékei miatt is különösen viszonyult a kopár földdarabokhoz.
Most szüksége volt erre a plusz erőre és nyugalomra. Ugyanis belevágott valamibe és egy pillanatra megtántorította valami. A baj ezzel csak az volt, hogy a "küszöb" átlépése után mostmár nem fordulhat vissza. Ugyanis megházasodott. És az első boldogság után megriadt. Mindig egyedül volt, mi lesz most? Vajon nem teszi ez gyengébbé? És vajon a párja nem fogja megutálni? Hisz olyan fura természetű! Vajon mi lesz?
Draugherit harcos volt és most ezek a szívügyek megzavarták. De már negyedik hete hiába rágódott itt ezen, így végül úgy döntött, hogy nincs értelme maradnia. Talán egy kis utazgatás kitisztítja a fejét. Soha nem szerette a zavarokat, kételyeket magában.
Még egyszer végignézett a végtelen tájon, aztán kitárta vitorlányi szárnyát és némi vágta után nekirugaszkdott.... |
[500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Bólintott.
- Nekünk régen pályákat építettek, ahol edzettek minket. Nem voltak, így visszanézve, sem veszélytelenek, sem szórakoztatóak, de akkoriban nagyon örültünk nekik - mondta hirtelen, és maga is meglepődött, hogy milyen nyugodtan beszél múltjáról. Első ízben..... |
 Bólintot.-Végülis a lényg, hogy jól érezd magad, de megértem, ha gyerekesnek találod!Egyébként a játék lényege, hogy az ügyességet fejlessze:Minél tovább és minél messzebre kell hajtani. |
| - Nem igazán értem a lényegét - mondta ki végül nagyon zavartan gondját. |
| Mellé lépett.-Nem kell csinálnod, ha nem akarod!-mosolygott-Azt hittem örülsz, hogy nem unatkozol.-és egy puszit nyomott Ködláng arcára. |
| Ködláng egy kis ideig még értetlenül állt, majd látva kedvese boldog arcát egy sóhajjal megadta magát. Csinált egy karikát, és elkezdett próbálkozni. |
Felnevetett.Éppen egy bokor volt a közelükben.Odament, letört egy hosszú ágacskát, lehántota egy részen a kérgét, s ezzel a hosszú darabkávalkötözte össze az ág két részét, karikát kapva.Felügyeskedte szarvára, s forgatni kezdte, meggyőződve, nem ugrik szét.Akkor letette a földre.-Na, így kell karikázni!-mondta, s felállította a karikát, és hajtani kezdte szarvával.Ha látta, hogy halmozgást kezd (dőlni készül), egy bizonyos oldalon megtámasztotta szavával, s a karika gurlt tovább.
-Ez a karikázás!-szaladt vissza kedveséhez-A lényeg, hogy ne dőljön el és minél messzebre hajtsd!Csak szarvat lehet használni! |
- Tessék? - kérdezte értetlenül.
- Mi az a...karikázni? |
| -Jó kérdés..tudsz karikázni? |
Elmosolyodott, és kicsit elmerengett.
- Csak tudnám addig mit tegyünk! A tábor rendbentartásához már most sokan vagyunk kissé! |
| Bólintott és lekevert egy puszit! |
Bólintott.
- Egyelőre úgyis csak várni tudunk. De nem bánom. Nyugodt vidék ez. Jó itt. Főleg Miattad! - bókolt végül.
- A sárkányoknak meg úgyis kell segíteni. |
| -Azért ne legyünk pesszimisták!Noha, nem kizárt, azért nem vagyok nyugtalan. |
Szárazon mosolyodott el.
- Nyomaszt ez a sárkányvarázs! Titkot rejt...és rosszat gyanítok....felőle. Tőle. |
 Elmosolyodott.-Gondoltam.Mindjárt jövök, s egy szárny csapással a légben termedt és a vándorlási útvonal felé vette az irányt, miután mindenki evett, csak akkor tért vissza ő is, teli hassal.
-Rossz kedved van?-aggódott.-Vagy csak álmos vagy?-mosolyodott el halványan. |
Nagyon rég nem lepődött meg, de most megvillantak a szemei!
- Nem - mondta ki azonnal az igazságot. |
-Hát, nem midennapi a táplálékom...tartotok lepkét?-mosolygott. |
- Üdv! - köszönt.
- Akarsz reggelizni? - udvariaskodott, de alig figyelt. |
Illúzióhoz tartott ám a sárkány épp akkor kelt fel.Aléltan nézett és köszönt nekik.
|
| Követte párját, gondolataiba merülve. |
| Álmosan pislogott.Ő jól aludt.Lassan felkelt, kinyújtozott és kilépett a sátorból |
[500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szerette ez a helyet. Sokan nem szeretik a puszták ijesztő ürességét, végtelen semmilyenségét. Ki az éhen- vagy szomjanhalás rémétől, ki az unalomtól, ki a saját magával való szembetalákozástól félve nem vág neki, vagy ha igen, akkor is társaságban, karavánszerűen felszerelkezve és mindig jól bevált utakon.
Bólintott.
Bólintot.-Végülis a lényg, hogy jól érezd magad, de megértem, ha gyerekesnek találod!Egyébként a játék lényege, hogy az ügyességet fejlessze:Minél tovább és minél messzebre kell hajtani.
Elmosolyodott.-Gondoltam.Mindjárt jövök, s egy szárny csapással a légben termedt és a vándorlási útvonal felé vette az irányt, miután mindenki evett, csak akkor tért vissza ő is, teli hassal.