|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.09. 15:57 - |
 Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
Gyenge volt, kapkodta a levegőt és remegtek a lábai.
Azt hitte össze fog esni, és a feje is zúgni kezdett.
Behunyta a szemeit. És elképesztő dolog történt!
Egy kép villant az elméjébe: egy rét, rengeteg virággal és fűvel a közepén.
És a következő pillanatban megremegett alatta a föld és ő, mint egy megsüketült ember, aki újra hallani kezd, újra érezte magában a mágiát és a föld erejét!!!! Mintha az élet elérte volna, mint egy halott fát és feltöltötte volna!
Kihúzta magát és széttárta a szárnyait.
És látni kezdte a földet magát. Az ereje egyre nagyszabásúbb lett! Látta a földben motozó állatokat és gyökereket, a hatalmas földalatti folyókat és barlangokat és a vad születést is: az irdatlan sziklák kiválását a forró, felfoghatatlanul folyó lávából.
A következő percek alatt a látomás tovatűnt, de ő és a föld újra egyek voltak.
És az színe, teste is a régi lett: gyöngyházas derengés mindenütt.
'Újjászülettem hát!' |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 - Eriszi vagyok. Egyébként csak azért kérdeztem, mert rajtunk kívül csak az afraiak közt vannak fiatalok.... |
 -Igen!Afrai vagyok!Hát Te? |
- Igen! - felelte ő is ugyanolyan hangon, miután bólintott a távozónak.
- Te afrai vagy? - fordult a fiatalhoz. |
-Hát csak körülnézek!-mondta.
-Semmi gond!Szia!
-Kár, hogy elment!-mondta szomorkásan. |
 -Kérlek bocsássatok meg, de mennem kell!-mondta kissé álmosan!Az éjjelt már lekéste, tehát aludni akart térni, de társaságban illetlenségnek tarotta volna, ezért inkább bevetette kis varázs tudását és eltűnt....
|
| - Te is vándorolsz? - kérdezte a kiseb lényt. |
| -Hát jó!-mondta és utánuk ügetett. |
| -Persze!Kapcsolódj be te isa beszélgetésbe!-mosolygott kedvesen a csikóra-Attól még hogy mi társalgunk, neked nem kell csendben maradnod! |
- Ez rám is igaz - felelte csendes derűvel.
- De miért kellene elmenned, mikor nem zavarsz? Vagy valóban ennyire nem vágysz a társaságunkra? Nyugodtan maradhatnál... - mondta halkan. |
Megállt és visszanézett.
-Nyugodtan menjetek ketten!Még csak most jöttem, de nem akarok zavarni, sem maradni! |
A fiatal, eddig csendes lény hirtelen elindult. Marable megzavarodott.
Requus ment a hajnal elől, az éjszaka irányába, a másik teremtmény épp az ellenkező irányba, most mit tegyen? Rájött, hogy itt nem fogják bántani vagy kigúnyolni, így most bántotta a tudat, hogy feloszlik a társaság, habár zavarni sem akart senkit.
Tanácstalanul nézve hol egyik, hol másik irányba, egyhelyben maradt.
- Elmentek? - kérdezte végül halkan, mikor már igazán kezdett magára maradni a távolodók közt. |
Herceg látta, hogy az idegen kanca és Requus távolodik.Ha így itt hagyják, hát menjenek!Annyira úgysem volt kedve már a társasághoz, vagy csak ezzel nyugtatta magát....
Lassan elindult a másik irányba.... |
- Óh - csodálkozott el.
- Az csodás mágia lehet - hangjából kiérződött a sóvárgás. |
Felnevetett.
-Nos, igen, tájékozódni tudok!Viszont a csilag számlálást inkább egy másik angelidre bíznám!Ugyanis ő teremti őket!-kacsintott rá. |
Marable igenis le volt nyűgözve!
- Ez nagyon megdöbbentő! Hisz ez olyan, mintha valakinek sikerült volna megszámlálni a csillagokat! És akkor bizonyára kiválóan tájékozódsz! - szakadt ki belőle a meglepetés őszintén. |
| -Ebben az egyben tévedsz!Még varázsolni sem tudok.Az én mágiám inkább....elmei!Életem idejét azzal töltöttem, hogy méregettem a csillagokat és a köztük lévő távolságot.Megjegyeztem az alakzatokat és a csillágok pontos helyét.Azt is, hogy melyik világít erősebben, melyik pislákol....Nem nagy kunszt, ha a lény ezzel tölti idejét. |
Mosolyogva biccentett.
- Hatalmas mágus lehetsz, ha így vonzanak a csillagok... - jegyezte meg. |
| Bólintott.Aztán hirtelen eszébe jutott:-Ó, elnézést, a nevem Requus! |
Éles, de csak pillanatnyilag bántó tekintettel nézett a ménre. Aztán gyorsan a messzeségbe révedt újra.
Nem így értette az "árat". De nem akarta kimondani az igazat.....Minek?
- Még nem tudom a neved, de az biztos, hogy szerencsés vagy.....Szerencsés csillagzat alatt születtél - mosolyodott el egy pillanatra.
- Ebben a hatalmas világban már annyi minden megeshet manapság.....Meg is esik... |
| Bólintott.-Noha hosszú kort hagyhatok magam után, engem soha nem értek, elkerültek nagy bajok!Valahogy soha nem kerültem csatába.Persze láttam már lepusztult városokat, égő erdőket, de engem soha nem támadtak meg...Pedig éjszaka járok... |
[291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo kilépett a Sötétség falán át.
- Eriszi vagyok. Egyébként csak azért kérdeztem, mert rajtunk kívül csak az afraiak közt vannak fiatalok....
-Igen!Afrai vagyok!Hát Te?
-Kérlek bocsássatok meg, de mennem kell!-mondta kissé álmosan!Az éjjelt már lekéste, tehát aludni akart térni, de társaságban illetlenségnek tarotta volna, ezért inkább bevetette kis varázs tudását és eltűnt....