|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.31. 21:01 - |
 Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
Ezidáig nem történt semmi, de jobb volt az óvatosság.
Még csak a hegyek lábánál jártak, a kanyonhoz pedig hosszú az út!Ki tudja addig mi éri őket. Lilinára nézett maga melett és kicsit jobban lett.
'Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egydül...' |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Fejét oldalra biccentette és leszállt a puha hóba.*
- Szabad megkérdeznem, hogy most min elmélkedsz? |
Bólintott.
-Ahogy én is. Általában csak akkor jövök ide, ha merenghetnékem támad.-vallotta be. |
*Vállat vont.*
- Semmi konkrét. Gondoltam ellátogat errefelé. Nagyon rég jártam itt. |
-Pariah.-biccentett, és ezzel teljesen el is felejtette a kis balesetet.
-Mi dolgod errefelé?-kérdezte kíváncsian. Elvégre ez a vidék nem a forgalmasságáról volt híres. |
*Végtelenül kényelmetlenül érezte magát, de az unikornis pozitív hozzáállása oldotta a feszültségét.*
- Üdv. - *viszonozta a köszönést.* - Széllelszálló vagyok. - *mutatkozott be.* |
Annyira váratlanul érte a 'hófúvás', hogy jókora adagot lenyelt a friss hóból. De szerencsére ez neki nem volt gond, hiszen mást nem is volt képes megenni.
Ahogy kiugrott az őt betemető hóréteg alól, csodálkozva, és kissé bosszúsan nézett körül. Ekkor látta meg az idegen pegazust.
-Oh, üdv!-lepődött meg.-Semmi gond.-legyintett.-Jég elemű vagyok, számomra ez felért egy gyógyító fürdővel.-mosolygott. |
*Széllelszálló jókedvűen repült közvetlenül a talaj fölött. Azzal szórakoztatta magát, hogy légáramlatokat hozott létre, amik felkapták a földről a havat és körbe-körbe mozgatta a levegőben őket, maga körül.
Csak néha-néha pillantott maga elé, mígnem mindenféle bevezetés nélkül megpillantott egy unikornist maga előtt. Szárnyait gyorsan függőlegesbe állította és a mágiát leállította. Minden igyekezete ellenéri is sikerült, beborítania hóval a hófehér unikornist.*
- Oh, elnézést! |
Nyugodtan lépkedett a mély hóban, mélyen gondolataiba merülve.
A mély hó ellenére alig süppedt bele, és szarva néha jegesen fel-felizzott, ahogy jég eleme lévén a hó hatására felerősödött. |
 -Nyugi!olyan a bundám, mint egy párna!-nevetett és követte őket. |
 - Azért remélem nincs bajod - mondta aggódva, alaposan szemügyre véve a farkast.
 Nem nevetett fel gúnyosan, és nem is kárörvendett Azúr Szikra balesetén, de azért nem is szentelt neki annyi figyelmet, mint a kanca.
Tudomásul vette, hogy él, és ezzel le is tudta.
A következő lépésnél pedig szinte érezte, hogy átértek a hegyek közé..... |
-Egyet értek!Végülis nem köt minket úticél, nem fogunk eltévedni!kacsintott Icekrystalra.Mostmár a sziklákon egyre nagyobb rétegben fordult elő a hó, itt ott meg is jegesedett a sapka. ...Egy iyenre lépett rá Azúr Szikra!Egy métert esett, míg fel nem fogta egy nagyobb szirt.Megrázta a fejét, hogy kijózanodjon a szédülésből és fájdalomból.
-Vigyázz, csúszik!-vigyorgott a kettőre, mikor jobban volt, és nehézkesen felállt. |
- Nos, rendben...rendben...Megyünk felfelé, és gyönyörű kilátásban van részünk....
De én már nem látom a hegyek lábát.....Reméljük nem tévedünk el - kétkedett, lefelé pillantva.
- Már a hegyek közt járunk - mormogta.
- És kizárt. Felfelé, vagy lefelé....eléggé egyértelmű! |
| Megmosolyogta a két unikornist. |
Icekrystal hamarosan jobban lett.
- Csak kicsit menjünk lassabban! - kérlelte Kihívást.
- De kalandot akartunk! - viccelődött ellentmondva, de azért kényelmes sétában indult el. |
| Bólintott és várta, hogy elinduljanak. |
- Okos ötlet! Nekem tetszik. Hm.....Felmehetnénk a legmagasabb csúcsra! - javasolta hirtelen.
- Rendben! - felelte vad mosollyal. |
| -Ha nagyon szomjasak vagyunk, akár havat is ehetnék...Mondjuk a sziklákon nem nagyon maradt, de a lankásabb helyeken még tiszta is van...-mondta ő is a javaslatot. |
Fáradt sóhajjal lógatta le fejét.
- Azért....jó lenne tudni, hogy találunk-e idefenn vizet. Nem szívesen rohannék tovább, tudván, hogy előbb-utóbb szomjan halunk!
- Hisz a Te elemed a Víz! Neked kellene...legalább érezni! - mondta horkantva, de aztán Lilia metsző és megbántott-megsértett pillantását látva megnyugtatóan szólt:
- Biztosan találunk vizet! A kanyonok mélyén is van, akkor mindenütt kell legyen! Nem kell félni. |
| "Szép öröm, a kár öröm"mosolygott Kihívás vigyorára.Letelepedett egy sziklára és a többieket nézte. |
Órákon át futottak felfelé a meredek, csúszós köveken.
Végül csak megálltak, lihegve, és kimerülten.
- Pihenjünk! - kérte Icekrystal.
- Rendben! - morrantotta vigyorogva. |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
-Nyugi!olyan a bundám, mint egy párna!-nevetett és követte őket.
- Azért remélem nincs bajod - mondta aggódva, alaposan szemügyre véve a farkast.
Nem nevetett fel gúnyosan, és nem is kárörvendett Azúr Szikra balesetén, de azért nem is szentelt neki annyi figyelmet, mint a kanca.