Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 12:37 - |
Draugherit vadul beszívva az illatokat, idáig követett egy különös nyomot.
- Valahol erre kell lennie. A nyom megszűnik, szerintem felugrott egy fára. - szólt hátra halkan Üstökösnek.
Azzal a fákat kezdte fürkészni. |
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Jó! - vadul villogott a szeme és vigyora egyenesen ördögi volt.
- De repülve menjünk! Legyen nekik is meglepetés! |
- De boldog vagyok ! - *mondta kissé unott hangon.*
- Nem megyünk eléjük ? - *kérdezte.*
- Olyan mindegy, hol harcolunk velük. Jöjjön, aminek jönnie kell... |
Hatalmas erővel szívta a tüdejébe a szagot.
- Háhh! - undorodott.
- Sokan. Jut belőlük elég mindkettőnknek! |
- De, majd elnézhetünk arra is. - *válaszolta Üstökös.*
- Azt nem tudod, mennyien vannak az orkok ? - *kérdezte kíváncsian.* |
- Mindenfelé kóborolnak....- mondta bizonytalanul.
- Legegyszerűbb, ha haladunk tovább.
Elmosolyodott.
- Nincs innen messze az a hely, ahol életem legrosszabb fürdőjében lehetett részem. Ne nézzünk el arra?
Hirtelen szippantott egy nagyot a levegőből.
- Orkok! Erre jönnek. - hörögte.
- Talán megérezték vagy mmegtudták mit tettünk? Miért jöhetnek erre?! Mindegy...Meghalnak....
|
*Üstökös bólintott.*
- Szerinted hol vannak a szörnyek ? Mármint többségükben. Vagyis merre mennjünk tovább ? |
- Szerintem ez a lény volt itt az egyetlen. Ha lett volna még, akkor már idejött volna a csatazajra. És elég nagy volt ez a dög....Nem hiszem, hogy egy erdő még egy ilyen lényt eltarthatott volna. |
*Üstökös csalódottan nézett Draugheritre.*
- Jól van, Te tudod.
*Néhány percig csöndben maradt, végül mégis Üstökös törte meg a csöndet.*
- Na, merre megyünk tovább ? |
- Az első dolog, amit megtanultam, hogy csak jó okkal használjam az erőmet. Gondolod, hogy a kíváncsiságunk jó ok, hogy elégessem az egész fenyvest? Szerintem lesz alkalom, hogy megtudjuk, milyen erős is vagyok.... |
- Akkor mire vársz ?! Nem próbálod ki ? Nehogymár Én kíváncsibb legyek, mint Te ! Ez elég furcsa, nem gondolod ? - *kérdezte viccelődve.* |
Draugherit visszamosolygott.
- Még az is lehet! Komolyabb próbát nem tettem! |
- Akkor jó. - *felelte megkönnyebbűlve Üstökös.*
- Azthittem, azt fogod mondani, hogy erősebb lettél, mint régen - *kacsintott Üstökös Draugheritre.* |
- Semmi. Eris nemcsupán megmentett, de meg is erősített, a korábbi szintemre! |
- Jól elbántál vele ! - *mondta elismerően Üstökös.*
- Ugye nem esett bajod, amikor rádvetette magát ? - *kérdezte kissé aggódó hangon.* |
A dög rávetette magát Draugheritre, aki így elszánta magát. Beugrott a lény alá, felemelte a fejét és felnyársalta a medveszörnyet. Aztán tűz tört elő a szarvából és nemsokára csak szálldosó pernye és hamu maradt utána.
- Huhh. |
- Jól van, rajta ! - *válaszolta kiáltva Üstökös.* |
A lény rájuk ugrott, így elugrottak az útjából.
- Szerintem elégetem! - kiáltotta Üstökösnek, mivel átkeveredett a dög túloldalára.
- Mi a véleményed? - ugrott félre egy rúgás elől. |
*Üstökös nem értette Draugheritet. Mikor földet értek, és feltápászkodtak, majdnem elkezdett vele veszekedni, hogy most ezt miért kellett, de kérdésére megkapta a választ.*
- Aha, látom. - *dünnyögte Üstökös.
Végigmérte a szörnyet és elismerően mondta Draugheritnek:*
- Ezt nevezem. Tényleg medveszerű. Poén ez a nyomkövetés.
*Majd komolyra fordítva a szót kérdezte Draugheritet.*
- És ezzel hogyan is szándékozol elbánni ? |
Draugherit az utolsó pillanatban hallotta meg a figyelmeztető reccsenést, hátrapillantott és már ugrott is, neki Üstökösnek!
És épp ezzel mentette meg.
Az irdatlan szörny épp mögöttük zuhant le a fákról, oda, ahol egy pillanattal azelőtt lebegtek.
A dög láthatóvá vált lenn a földön és rájukvicsorgott.
Valóban medveszerű volt. Medvetest, karmos lábak, kicsi farok, de hatalmas, egyáltalán nem medvés fejjel! Széles, óriási állkapocs, nagy, tompa, inkább zúzásra való fogakkal. Kicsi, fekete szemek és két óriási orrlyuk. Sizinte nem is volt füle! De bármivel is figyelte őket, pontosan követte a fejével a mozdulataikat.
- Na, megvan a lény. - próbált viccelődni. |
- Rendben - *válaszolta Üstökös.
Azzal Ő is szárnyra kapott és követte Draugheritet.
Repülés közben nézte a fákat és azoknak az ágait, a földet, és fülelt, hátha meghall valamit.* |
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|