Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Ha így állunk, akkor ez van. De ígérj meg valamit. Megígéred? |
- Nem tudod megakadályozni. - mondta halkan, szemeit a csődör tekinetébe fúrva.
|
*Nagyot sóhajtott.*
- Hiába minden... Kénytelen leszek elmenni a Sötétségbe... - *ide-oda ingatta a fejét.*
- Biztosan velem akarsz jönni? |
- És mi lesz azokkal, akik rádbízták magukat? Akik hisznek Benned, és abban, hogy elég felelősségteljes vagy a Neked adott feladathoz? - kérdezte halkabban és nagyon komolyan..... |
- Akkor megértjük egymást. Senki nem megy sehova. |
- Én sem akarom, hogy Neked bajod essen! - kiáltotta, és dobbantott mellső lábával. |
- Nem! Eszemben sincs odavinni téged! Hát nem érted? Nem akarom, hogy bajod essen! |
- Bocsáss meg. - hajolt meg az idegen felé, majd magával vonva Csodaszarvat a nagydomb aljára ment.
Ott szembefordult a csődörrel, és elszántan farkasszemet nézett vele.
- Azt sem teheted. Menjünk együtt! |
*Csodaszarv párjára pillantott.*
- Akkor inkább nem megyek... Megkérek valaki mást, hogy menjen helyettem. |
Míg az idegent figyelte, a fél szem párján volt.
- Nem szabadulsz tőlem! - súgta halkan, és szemei megvillantak. |
- A húgod hasonlít rád? Ha igen, akkor sajnos nem... |
- Nem....De tudok arról, hogy a tóba névtelen rettegés költözött be. - biccentett fejével oldalra, a dombok közti tó felé.
- Jó lenne, ha ott körülnéznél esetleg.... |
Shine némán lépkedett, arcán enyhe aggodalommal. Mikor meghallotta a hangokat, azonnal a beszélgető egyszarvúk irányába indult, s csakhamar el is ért a Nagydomb tetejére. Ahogy felért, azon nyomban megpillantotta a két fehér teremtményt.
Megköszörülte a torkát, és közelebb lépett a beszélgetőkhöz.
-Elnézéseteket kérem, amiért megzavarom a társalkodást, de nem láttátok a húgomat? -kérdezte, némi aggodalommal a hangjában.
|
- Mindenképp magyek! Nem tudsz megállítani! |
*Megütközve nézett párjára.*
- Ne-e-e-em, arról szó sem lehet! Még csak az hiányozna, hogy valami bajod essen! |
Egy pillanatra rémület suhant át az arcán. Aztán.....
- Veled megyek! - mondta elszánt, gyémántkemény hangon. |
*Ismét nagyot sóhajtott.*
- Holnap Nekem kell a Sötétség Birodalmában őrt állnom és a gyanús dolgokat figyelnem. - *mondta közel sem boldog hangon.* |
- Mondd, mi lesz most? - nézett fel a csődörre.
- Hová készülsz.......? |
*Csodaszarv nagyot sóhajtott.* |
Párjához bújt, és arra gondolt, hogy most ez jelenti az egész világot, és nincs is fájdalom..... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|