Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 20:13 - |
*Sugár kecsesen szárnyalt a felhők között, a közben az alant elsuhanó tájat fürkészte.* |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
- Pont alólad nem tüntettem volna el! Nem vagyok ostoba. - morrantotta. |
-Nem bántalak és hidd el, nem direkt ásítozom!
Most is ásított egyet, de a végét elfolytotta.
Egyébként te mit csináltál volna, hogyha éppen ébredsz és valaki szándékosan eltünteti alólad a felhőt, úgy hogy nem is biztos, hogy tudsz repülni! |
- Linnei vagyok. Ha nem bántasz, és abbahagyod az ásítozást, szívesen maradok. |
-Na neeeeee!Inkább ne maradj, ha nem akarsz, de unatkoni ne unatkozz!Azt útálom, ha valaki csak ilyen vállatvonósan van valakivel együtt!
-Egyébként Csoki vagyok!És te? |
Csapott egyet hosszú farkával, és unottan vállatvont.
- Ki vagy? - fordult meg. |
"Jééé!ez tényleg tart tőlem!"
-Maradj nyugodtan!Nem bántalak!-mosolygott és újra ásított! |
Tárgyilagos, kérdő arccal visszanézett.
- Maradjak? És ha megint nekem jössz? Nincs kedvem menekülni egy pegunicsikó éles szarva elől..... - mondta unott képpel. |
-Jééé!-fordult meg felderült arcal!-Te...
Elkezdte volna kimondani, de inkább visszafolytotta és gondolatban folytatta:
"Ez fél tőlem!Ilyen még nem volt!Csikó vagyok és még az elememet sem tudom, de még az is lehet, hogy nincs is!"
Most egy nagyot ásított és azt mondat:
-Ne menj!Nem akarok egyedül lenni! |
Linnei kis ideig töprengett, hogy mondjon-e valamit, majd végül kibökte:
- Ha Te csak a harci képességeidet tudod fitogtatni, és rémítgetni a szórakozókat, akkor én el is megyek!
Megfordult, és elindult. |
Csoki lehigadt és leállt lábait lógatva a kancával szemben.De nem igazán esett jól neki, hogy azt mondta....amit mondott.
A csikó leszállt egy felhőre és hátat fordított a kancának. |
Gyorsan kipenderült a peguni elől, és gyorsan így kiáltott:
- Jól van na! Hé! Nem akarok harcolni!
Kissé higgadtabban még hozzátette:
- Te nem vagy semmi.... |
Csoki lassanként kezdte kinyitni a szemét.Amikor már teljesen felébredt, észre vette a szerinte támadó lényt és felugrott.Harciasan felé szegezte a szarvát!
-Ki vagy és mit akarsz?
Kérdezte, de közben észrevette, hogy a felhője fogy és átugrott a másika, de az is fogyni kezdett és így tovább, míg egyszercsak le nem zuhant.Már nem volt ereje ugrálni.De volt szárnya tehát szerencsére repülni is tudott és támadásba lendült a lény felé!Szervát előre szegezte és sebesen vágtatni kezdett az ellenfele irányába.... |
Linnei egy tornádó sebességével száguldott át a felhőkön, sörénye és farka viharzott, lobogott surrogott, ahogy önfeledten szaltózott, pörgött, és mindenféle módon szórakozott.
A felhők valósággal szétrobbantak, ahogy áttört rajtuk, és most a fiatal kanca igazán remekül érezte magát!
Egyik szaltója közepén vette észre az alvó pegunit.
Elvigyorodott, és tökéletes csendben lehuppant mellé.
A csikóforma lény fölé hajolt, és alaposan szemügyre vette.
Aztán újra elvigyorodott, és felugrott a levegőbe.
Szédítően körözni kezdett az alvó felhője körül, ami erre rohamosan fogyni kezdett! |
Csoki már kezdett elfáradni a sok repüléstől.Lassanként leszállt az egyik kis eldugott felhőre, elhelyezkedett, lerakta a fejét és elaludt! |
Csüggedten pillantott a lény után. |
Eljött az idő!
-Mewru!Most mennem kell....szólítanak.-elrepült a peguni mellől, de vissza kiáltotta:
-Szoríts és higyj a győzelemben!-aztán elrepült. |
-Biztos vagyok benne.-mosolygott, de aztán agyába villant valami.Hirtelen elkomolyodott.Tudta, hogy nem sokáig maradhat, mivel mindenlényre szükséges, mert a sötétség noha gyenge, mégis erősebbnek fog látszani.... |
- Remélem minden rendbe jön majd... - mondta elmosolyodva. |
Bólintott.
-Ha jól használjuk ki... |
Komoly képpel hallgatta a lényt.
- Értem. Ez jó. Ugye? |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|