Témaindító hozzászólás
|
2007.09.30. 13:26 - |
*Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
Alassëa lassan a patakhoz sétált, lehajtotta szép fejét és lassan kortyolt belőle. Virágokkal teletűzdelt sörénye lágyan a homlokába omlott, miközben ő szomját oltotta, s úgy érezte, nincs ennél békésebb hely a világon.* |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
- Te angelid vagy, ugye? - kérdezte kíváncsian.
- Én eriszi vagyok és rémlik, mintha valaki már említett volna! |
-Részemről a boldogság, Illustrissima!-mosolygott, mint egy friss tavaszi virág. |
Végre jobban érezte magát, így mosolyogva kihúzta magát, és biccentett a kancának.
- Az én nevem Illustrissima. Örülök, hogy találkoztunk! |
Követte őket.-A nevem Szellő!-mosolygott Desártra |
-Nyugi nem folyik el-nevetett Illustrimán, majd az érkezőhöz indult vissza
-Nos én Desárt vagyok
|
Hatalmas, ragyogó mosollyal bólogatott az idegen kancának!
- Igen! - ujjongott.
- Jó tudni, hogy nem vagyok magam! - vidámodott meg mégjobban, ha lehet.
- Várj, Desárt! - nyerítette az unikornis után.
- Szomjas vagyok, csak egy pillanat - nézett bocsánatkérően a fehér pegazusra, és a mén után ugrott.
Szinte a vágtázó lény előtt fékezett a parton, és igencsak mohón esett a víznek. |
-Felőlem-most töppant be a pegazus
-Ohhh...üDv-mondta mosolyogva
-Nézd ott egy patak-mondta majd lassúvágtába kezdett |
Üdén mosolyogva fordult a peguni felé, rögtön kiszúrva szárnyait.
-Szervusz!Látom, sorstársak vagyunk! |
Nagyban kutatott a patak után, amikor a semmiből hirtelen feltűnt előtte egy fehér pegazus!
Csodálkozva nézte, azután hirtelen ötlettől hatjva felé ügetett és nagyot nyerítve köszönt:
- Üdv! |
Lánya kivételesen most nem tartott vele....Ő is már felnőtt, s hagyni kell mozgásteret a fiatalnak.Kiváncsi volt a Pillangók Völgyére, mivel volt hozzájuk valamennyire köze.Amióta itt van, szokatlan boldogság kerítette hatalmába...mintha itthon lenne, a sok kis vele "hasonszárnyú" között... |
- Azt hiszem megszomjaztam.....Keressünk valami patakot! |
-Hát nem könnyű dolog az biztos.De most ne beszéljünk erről-mondta majd sóhajtot egyett
-Na mihez lenne kedved?-kérdezte vidámabban |
- Oh - sóhajtott szomorút.
- Árvának lenni szörnyű dolog lehet.....Ismerek lényeket, akik a mai napig nem heverték ki igazán. A társaim közt sok van régi árvákból....Egyébként mi is eléggé sokat vándorlunk......vagyis....vándoroltunk..... |
-Rendben.Hát a mi "ménesünknek" nincs kinevezett lakhelye szóval ittis-ottis vagyunk-magyarázta
-De már volt több nevelőm is.Remélem Bucsinál végre egy kis nyugalmam lehet |
- Csak járni szeretnék egyet, ha már ennyit varázsoltunk és futottunk!
- Egyébként honnét jöttél? |
-Én meg Desárt-indult el a kanca után
-Nos kegyed, hova megyünk? |
Ő is felnevetett, és félreparancsolta a köréjük tekeredett rózsaindákat.
Nagyot nyújtozott, és laza, kényelmes léptekkel sétára indult a gyönyörű tájon, de visszapillantott, hogy lássa jön-e az unikornis.
- A nevem egyébként Illustrissima - mutatkozott be pirulva, hogy csak most jutott eszébe! |
Szarvával hozzáért pár virághoz azok meg hírtelen méteres magasra nőttek!
-Jók vagyunk-kacagott tovább |
Ő finoman dobbantott, mire Desárt virágaihoz hatalmas pipacsra emlékeztető, de bársonyos szirmú és elképesztő illatú virágok csatlakoztak. |
Szarvával a napra intett majd az fényesebben kezdett sütni és kinőttek a virágok.
-Szép szép-nevetett |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|