Témaindító hozzászólás
|
2007.08.24. 19:18 - |
Hamar ideértek.Mikor ledobbantott szárnyait oldalához igazította.Az eget kémlelte ,hogy mikor érkezik meg a kanca. |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Odafordúlt az új lényhez.
-Üdvözletem.A nevem Angyal II.
Köszönt illedelmesen. |
Változás fáradtan lépkedve ért ki a mezőre.Társaságot keresett, és pont jó helyen is járt.Tudta, a mezőn mindig van valaki akivel lehet beszélni.
Azonnal a kis társaság felé indult és hamar oda is ért.
-Üdvözletem!Változás vagyok!-biccentett. |
Furcsáltam Elzasz viselkedését,de Timi lényei inkább olyan magányos fajták.Aztán inkább nem törödve megfordultam,és üdvözöltem az uj lényt.-üdvözölek téged-aztán elgondolkoztam"Elzasz szerintem dühös lett rám,és majd bocsánatott kell kérjek töle"Mikor visza fordultam hogy utána repüljek már sehol se látam őtt. |
Angyal II lassan lépkedett.Idegen lényket vett észre.
-Üdvözletem.
Köszönt. |
Azonnal ledobta magáról a lányt, majd mostmár minden tisztelet nélkül, fenyegetőn szembeugrott vele.
-Engem senki, csak a saját gazdám ölelgessen így!Milyen űrnő vagy Te?Egy köszönöm elég lett volna........áhhh......Nem is töröm magam.....-Megrázta magát, nagy sárkányszárnyait megmozgatta, nem-e lett valami baja, majd elrugaszkodott és a levegőben folytatta útját, csaképp mikor lenézett a földre meglátta a saját maga teremtett kék virágokat.
Ledobbant Barbi és a két lény elé, letaposta a két-három kék virágok, maik azonnal elporladtak, majd felröppent és otthagyta a kis csoportot.
(A stressz is egy betegség féle, amit jó ha minél előbb gyógyítanak!!!!!) |
Furcsáltam Any viselkedésést de legföképp azt furcsáltam hogy Monocerus meg gyógyult pedig a félelemtöl esett össze,nem pedig sérülésbe. |
Monocerus megrázkódott.- Ez keserű!- nyögte a kanca. Láttam, hogy az a lény megy elfelé. De én nem hagytam. Míg a lények Monocerussal voltak, én felpattantam, és minden izmomat megfeszítve úgy száguldottam a lény felé, hogy Barbi nem láthatott belőlem egyebet, csak egy fehér csíkot. Fel is állt, bizonyára megleptem. De most a távolodó lényre öszpontosítottam. Látszott, hogy morcos, de igazán nem zavart. Tökéletesen landoltam a lény hátán, aki láthatóan majd szívbajt kapott. A hátára fekeve érkeztem, de ez volt a lényeg. Átöleltem a nyakát, és megpusziltam a nyakát.- Köszönöm! |
Megtorpant....
"Nem hiszem el, hogy nem tudnak meggyógyítani egy elájult lényt....."
Megfordult és visszasétált a kidőlt kancához.A nevelők előtt meghajolt, a fekete pegunival pedig nem foglalkozott, csak hátrább tessékelte.
Elzász csak a múltra kezdett gondolni és máris egyetlen egy könnycseppet hullatott a földre.Mielőtt az leért volna, megszilárdult és ahol lepattant a földre ott kinőtt egy gyönyörű mély tengerkék virág, melynek csodálatos illata is volt.
Leszakított párat, majd mancsával összedörzsölte és a kanca szájába adatta.
-Ha ettől nem ébred fel akkor már nem él!Ez nagyon erős gyógyhatású növény......
Hátrébb lépett, a nevelők előtt újra mgehajolt, majd újra az erdő felé indult. |
Fekete Szépség oda ment Monocerus melé,és megbökdöste az orrával hogy keljen fel ,és gyengéd hangon szologatta.-Monocerus.Ébredj fel!Jol vag?- |
Lassan feltápázkodtam és oda mentem Anyhez,és Monocerushoz.Any melé térdeltem.-Hogy van Monocerus?-Kérdeztem kiváncsian,és Any arcárol letudtam olvasni hogy mit érez. |
-Jhaaaj.....-sóhajtott fel....
"Ezek minek jöttek....elvették a szórakozásomat...."-gondolta, majd szó nélkül felállt, megfordult és lassan ballagni kezdett az erdő felé.... |
Mosolyogva néztem a történéseket. Monocerust simogattam a földön, és néztem, mit csinálnak Barbiék. |
Amint észre vettem a lényeinket felszáltam,és sietve repültem hozájuk.Bár látam hogy Elzasz adott nekik elég erőt,mégis nagyon agodtam,főkép Lhh-ért.Lassan leszáltam Lhh melé és látam hogy a sérülései sujosak.Letérdeltem melé és a kezemet a fejére tetem.A kezeimböl vakitó,és meleg fény tört elö,a hajm felált,és Lhh sebei lassan begyógyultak.
Lhh Lassan kinyitotta a szemeitt,és egy kicsit megszédülve feltápászkodott.
Fekeet Szépésg oda ment a párjához hogy lása mi történt. |
Feketszépség lassan kezdet magához térni,és ovatosan feltápázkodot.-Köszönöm-Mondta még egy kicsit fáradtan és apárjára nézett.Aztán ujra eldobta magát de most nem a fáradságtol hanem már elég izgalom érte ezzen a napon,és már nagyon szertet volna piheni. |
Unottan meghempergett a dús fűben, majd felállt és pár lépést közelebb ment a kidőlt lényekhez.
Mindkettő felé farkával nagyot csapott, mire köd formájában, valamiféle erő szivárgott a lényekbe.
Mindkettőnek legalább annyi erőt küldött, hogy felállni feltudjon.
Mjad visszasétált és újra lefeküdt.
|
Feketeszépség túl gyenge volt.Lenézet a reszketö lábaira,egyszer csak egy nagy pufanás halatszot.Feketeszépésg eszméletlenül feküdt a földön. |
A messzeségbe pillantott, majd a két lóféle máguslényre.Nagyot sóhalytott, majd unottan lefeküdt tisztes távolságban a két lénytől és figyelt. |
Feketszépség észre vette a lény érdeklödését,és figyelmesen feltérképeszet.De nem nagyon törödöt a lényel hisz a párja ájultan fekszik a földön és úgy érezte mindjárt össze esik.Alig maradt benne enrgia mégis talpon maradt hogy párjával lehesen. |
Csak sompolygott tovább.Bár figyelmét felkeltette a két nem túl életképes pegazus, és kíváncsi volt az előzményekre.De még akkor is csak ment tovább... |
-Üdv-mondta fáradt hangon hisz még mindig nem volt semi energiája a gyógyitás miatt. |
[259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|