|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.12. 14:39 - |
 A versenyen nem volt ideje tanulmányozni a vidéket.Oly sok ismeretlen füvet, virágot, állatot látott, de semelyiket sem vette szemügyre eddig.Általában ilyen célokra haszált tarsolyába gyűjtögette ezeket a kis kincseket, melyek segítenek a vidék megismerésében...
A csodalovaknak pár fajjal több ennivaló füvet, s ugyanilyen arányban mérget relytett a hely.Nem is beszélve a vadról!Ki tudja, talán a birodalomban az eddigi barátságos szarvasoknak most itt lappang egy olyan rokona, mely húst eszik...A Birodalom egyik fő jel mondata:Ez a világ mindig tartogat meglepetéseket...
Koni inkább növényeket gyűjtögetett, s nem az állatvilágot vislatta, noha fel-fel figyelt egy-egy gyanús teremtményre vagy zajra.
Yasha nélkül már kicsit védtelennek és magányosnak érzi magát, de nem engedte, hogy idejöjjön.Kölyök még, egy-egy fura állatra biztos kiváncsi lenne és elkalandozna, ráadásul most nem is kell felelőséget vállni érte... |
[141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 -S ha a fa velük van?-cáfolta meg agondolatot, bár lehet, hogy bejött volna.Nem ilyett meg amorgástól, bár furcsálta, mit keres itt....
 Amikor látva, aleopárd félék nem menekülnek, előlépett.Nagyobb volt, mint egy farkas, s talán még egy ilyen macskafélénél is, bár lehet, hogy csak annak látszott.
-Na takarodjatok innen!Ne kerüljetek a fogaim közé!-mondta hideg nyugodtsággal fenyegetően a leopárdfélék felé. |
 - Ne légy bolond! Repülj fel! Tudok egy trükköt, mi segít, de ahhoz nem maradhatsz! - reccsent a ménre, főleg, hogy a közeli bozótból hátborzongató morgás újabb támadót sejtetett..... |
-Nem hagyok senkit sem cserben!-S lassan hátrálni kezdett, felborzolt tollakkal, kiterjsztett szárnnyal.Úgy tűnik a dolog kicsit működi a macska félék megálltak.Azonban ez sem tartott sokáig!A leopárd félék kezdték megszokni a ezt a védekező állást.Lassabban közeledtek.
Egy másik bozótosból, ahol különösen nagy sötétség volt, vérfagyasztó morgás tört elő, szinte beleremgett az erdő!Még a madarak is fellebbentek a levegőbe.Egyelőre nem mutatta magát, de medve méretűnek tetszet amorgása alapján! |
Egy pillanatra kis mosoly futott át az arcán erre a bátor megmozdulásra, de aztán újra metszőn kezdte fixírozni a bozótot.
Amiből egy pillanat múlva hatalmas, karcsú, leopárdra emlékeztető, de sötétbarna lény csusszant elő. Hosszú, fekete kristályos fogai voltak, erős karmai, hihetetlenül értelmesen csillogó zöld szemei....Izmai hullámzottak, maga volt a könnyed, ruganyos, gyilkos erő.....
- Ó ne... - suttogta - Ezzel nem bírunk el! Jönni fognak a társai! És ha megpróbáljuk elintézni, magunkra haragíthatjuk az erdőt!
Szemei nagyra tágultak a rémületől, és próbált rájönni valami megoldásra....A lény folyamatosan, hihetetlenül mélyen morgott, és őket nézegette....
Végül megpróbálta az egyetlen dolgot, amit gazdája végszükség esetére tartogatott:
- Békével jöttünk, nem akarunk bajt! Kérlek hagyj minket! - kiáltotta.
Nem az történt, amit várt vagy remélt.....
Még három hatalmas leopárdlény bukkant elő a bozótból! Még szerencse, hogy Trianna a fa gyökerén állt, háta mögött a fával, így legalább onnan nem támadhattak! De így is szorosan körbevették őket, főleg az előtte álló Viharszemet!
Trianna rémülten toporzékolt, ahogy a teremtmények lelapultak és közeledni kezdtek....Ezek biztosan bírják a varázst! Mit tegyenek?!
- Viharszem, repülj fel! Gyorsan! - kiáltotta. |
| Bólintott.Amint megrezzent a bokor, Trianna elé ugrott, védelmezve a kancát. |
Felugrott egy hatalmas gyökérre, ami szinte dombként magasodott a talajból kifelé.
- Hát, állítólag van egy az eriszek közt. De Eris mindig is lazán kötötte magához a sárkányait.....Úgy értem hazamehetnek a birodalmukba, ha akarnak. Erisziek is látogattak oda....Érdekes hely.
Hirtelen megrezzent a bozót nem messze, Trianna pedig megfeszülve kapta arra a fejét. |
| -Érdekes teremtmények!Valóban jó lenne akárcsak eggyel is találkozni! |
- Én is csak egyet láttam eddig, de Eristől hallottam róluk valamicskét, amit így biztosan tudok...Nagy, fehér sárkányok, a lég az otthonuk, és a táplálékuk is! A langymeleg és a fényes éter ellátja őket azzal, ami kell, hogy éljenek, méghozzá erősen és boldogan! Gyönyörű, gyöngyházfényű pikkelyek borítják a hatalmas, hosszú testüket, ami mégis könnyű! Hosszó, lobogó fehér sörényük és szakálluk van, és nagy, játékos szemük! Érdekes mód aki velük van, annak szerencséje szokott lenni! - mesélte csillogó szemekkel.
- És szól egy legenda arról, hogy tudnak dalolni, de csak igazán kivételes alkalmakkor szoktak és az a világ egyk legszebb dallama! Örök időkre megjegyzi az, aki hallotta! |
| -Még nem találkoztam velük! |
Szelíd pillantással felelt.
- Én olyan lényekre is gondoltam, akik sem ezzel sem azzal nem élnek...Ismered a szerencsesárkányokat? |
| -Ömm, nos, ebben az egyben nem tudunk segíteni...Koni csak a növényeket vizsgálta meg....Az állatok ízéről és egészségességéről nem tudottt adatokat gyűjteni....-mondta szelíd vigyorral |
| - Ó, némelyikük egyáltalán nem legel - felelte nyugodtan, miközben szemrevételezett egy irdatlan, kék virágot. |
| -Csak vigyázzanak, mit legelnek! |
Kacsintott.
- Remek! Gyönyörű ez az erdő. Olyan ősi! Hatalmas...Lenne néhány barátom, aki imádna itt! |
| Elnevette magát.-Nem, nem baj! |
Kedvesen és vidáman a ménre mosolygott.
- Nem! Ha nem baj, ha visszategezlek! - mondta pajkosan. |
| -Ahogy mondod!...Nem baj, ha tegezlek? |
- Nahát - mondta megilletődve. Ez az erdő hatalmas volt! Hatalmas és csodás!
Mosolyogva nézte a lombokon átszűrődő napfényt, és dalolni lett volna kedve!
- Gyönyörű itt! |
| Megérkeztek.Ámulva nézett végig növényeken.Legszívesebben meg is kóstolta volna mindegyiket, de nem akart meghalni! |
Elvarázsolták a növények sok színűsége!Annyi alap és belőlük szerteágazó nővényfajt látott, hogy egy élet is kevés az azonosításban, hát még, ha egy faj egyedei felismerhetetlenek különböző színeikről....
Lassan telik az idő, ő is elfáradt a hajolgatásban.Leült egy fa tővébe és pihent egy jót, közben az eddig szerzett zsákámnyát vizsgálta tarsolyából, s mint egy jó kutató, még a levét is megnézegette pár szálnak....
Ám ekkor az egyik páciens megszökött:Hirtelen alsó leveleit lábként haszálva kiugrotta tarsolyból, s futásnak eredt, elkerülve a felnyitást.
-Héj, jössz vissza?!-kapott utána Koni, ám a kis zsák kirepült az öléből, s a többi növény pedig abból.Ám azoknak (legalábbis sokuknak) lába kélt....A lány sok órai munkája veszett oda, és épp csak elkezdte őket tüzetesen átnézni.Feladva engedte el az első szökevényt, aki pár méterrel arrább máris gyökeret eresztett...
De Koni nem hagyta annyiban!Miután kiheverte a vesztés tudatát, újra a járó fűszál után nyúlt....
-Én a helyedben nem tenném!-szólt egy hang szemből.A lány felnézett, s egy lóféle nézett rá fehér, rejtélyes szemeivel.-Miután leszedik,-folytatta-a futi-fű mérgezővé válik, ha másodszor is meggyökerezik...Ha szövet alapú anyag ér hozzá, például bőr, halálos!-felelte nyugodta
-Óh, köszönöm!-állt fel az angyal, s leporolta ruháját.-S itt laksz?
-Ez már csak természetes!Hol máshol laknék?-nézett rá értetlenül.Koni elmagyarázta neki a nagy versenyt, a birodalmat.
-Hm, akkor már értem, miért jár it egy ilyen furcsa szerzet, mint te...Ha meg nem sértelek...
A lány felnevetett.-Ugyan, sokan mondták már!És a nevem Koni.
-S mi dolgod itt, Arshonnan Erdejében, Koni?-tudakolta .
-Tüzetesen átvizsgálom!Rengeteg ismeretlen növény van itt, amely vagy nem volt, vagy kihalt Simbelmyne-ról.
Bólintott.-Ha szívesen veszed, segítek, úgy látom elkélne a segítség.-meredt az immár fekete fűszálra.
-Igen, jó lenne!-s felvette magára tarsolyát.
-Amúgy Idaho a nevem.
A lány bólintott.Idaho sok érdekes dolgot mutatott neki, s örömmel látta a lány buzgó kiváncsiskodását.Ez az érzés kölcsönös volt, amikor Koninak rá sikerült vennie a lényt, hogy a Birodalmat mutassa meg neki...Ez idő alatt megbarátkoztak, s Idahót is köszönthetjük az angildek közt:)
|
[141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A versenyen nem volt ideje tanulmányozni a vidéket.Oly sok ismeretlen füvet, virágot, állatot látott, de semelyiket sem vette szemügyre eddig.Általában ilyen célokra haszált tarsolyába gyűjtögette ezeket a kis kincseket, melyek segítenek a vidék megismerésében...
-S ha a fa velük van?-cáfolta meg agondolatot, bár lehet, hogy bejött volna.Nem ilyett meg amorgástól, bár furcsálta, mit keres itt....
Amikor látva, aleopárd félék nem menekülnek, előlépett.Nagyobb volt, mint egy farkas, s talán még egy ilyen macskafélénél is, bár lehet, hogy csak annak látszott.
- Ne légy bolond! Repülj fel! Tudok egy trükköt, mi segít, de ahhoz nem maradhatsz! - reccsent a ménre, főleg, hogy a közeli bozótból hátborzongató morgás újabb támadót sejtetett.....