|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.15. 22:46 - |
 *Eledhwen a tisztás közepén állt, és szorosan összeszorított szemmel, mélyen a Fény Hálójába merülve koncentrált.
Igyekezett minél több Szilnorit elérni a Fényen keresztül, de úgy tűnt, hogy sokuk még mindig nem tért magához önkívületi kábultságából, mások pedig elemük révén álltak ellen... Eledhwen minden tudását és szellemi erejét beleadta a kimerítő feladatba, ám még így sem ment mindez olyan ütemben, ahogyan azt tervezte...
 *Manwë idegesen toporgott nem messze mellette.*
-Nos? -*szegte fel türelmetlenül fejét a fehér pegazus csődör.* -Hogy haladsz?
 -Shhh! Manwë, ne sürgesd őt! Sokkal nehezebb dolga van, mint hiszed. Frehart például nem lehet túl könnyű elérni a Fényen keresztül... Ráadásul eddig még soha nem kellett egyszerre megérintenie mindannyiunkat. Hagyd egy kicsit, adj neki időt...
*Manwë idegesen fújtatott, és felvetette büszke fejét.*
-Nincs több időnk, Nimrodel, te is tudod! Legalábbis olyan nincs, amit feleslegesen elvesztegethetünk...
 -Sedho! -*sziszegte oda a szintén erősen koncentráló, behunyt szemű Esteleth.* -Hallgassatok! A Fény hatalmas, és ragyogó útvesztői végtelenek... könnyedén eltévelyedik rajta, aki nem elég fegyelmezett... -*suttogta, majd résnyire nyitotta szemét, és lesúlytóan a két beszélgető lényre pillantott.* -Márpedig ilyen hangzavarban képtelenség rendesen odafigyelni!
*Nimrodel egy 'na-ugye-én-megmondtam' pillantással végleg elhallgattatta Manwët, és elnézést kérő tekintettel biccentett a hófehér kanca felé.*
-Goheno nin, Esteleth, mellon nín. Ne haragudj, barátom, kérlek bocsásd meg viselkedésünket.
*Esteleth biccentett, de szemeit már újra szorosan behunyva igyekezett megérinteni egy-egy Szilnori elméjét.*
*Eledhwen egy erőtlen sóhajjal kinyitotta szemét és társaira pillantott.*
-Míryel már jön, Nefadar és Thesztrál szintén úton van, Szauron és Sugár még nem tért magához, Crystint pedig nem sikerült elérnem... Ám képtelen vagyok... muszáj pihennem... nem bírnék még egyszer... -*nyögte alig hallható hangon, és lábai oly vadul remegtek, mintha bármelyik pillanatban összerogyhatnának a kanca alatt.
Manwë sietve biccentett neki, Nimrodel pedig mellé lépett, hogy támogassa, és óvatosan segített Eledhwennek leheveredni a fűben. A kanca hálásan pillantott társára.
-Nem sokára újra megpróbálom, most csupán egy kis erőt gyűjtök. -*biztosította a pegazus csődört, és fáradtan rámosolygott, azzal lehajtotta fejét a fűre, és csöndesen relaxált.
Esteleth azonban ezalatt is tovább hívta a Szilnoriakat... |
[196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 -Akkor meg is lett a csapat-eloszlás!-mosolygott derűsen,s remény keltően.-Márcsak Nefadarra kell várnunk, s meg kezdődhet a "ceremónia".
|
 *Az angelidek vezetőjének kérdésére azonnal tudta a választ, ám nem akart egykori társa, Eledhwen szavába vágni, így várt a sorára.*
- Megtiszteltetésnek venném, ha Én lehetnék az összekötőjük a Peremen lévőknek és a Földieknek. - *válaszolta határozottan.* - Minden erőmet és kitartásomat hajlandó vagyok a cél elérése érdekében felhasználni. |
*Várakozón, reménykedve pillantott Ithildinára, ám közben még halkan, tiszteletteljes hangon odasúgott Koninak.*
-Akkor engedelmeddel, úrnő, idehívnám Nefadart. -*ezzel elhallgatott, és csendesen koncentrálni kezdett a robosztus, fekete mén elméjére.*
-Hamarosan itt lesz. -*szólt végül csendesen az angyali tündének, aztán udvariasan visszafordult Ithildina felé, a kanca válaszát várva.* |
-Tökéletes!S több keresőre nincs is szükség!A Perem nem kisebb, mint hinnénk, ezért is ritkán vannak, akik "fenn" akadnak.Ti elég erősek vagytok, hogy kiáljátok az ottani veszélyeket és csapdákat!
Ithildinához fordult, természetesen mosolyogva-S persze téged sem hagyunk ki a segítségből, de kérdés:az elemed és akarat erőd elég, hogy te légy a kötél a keresők és az élet közt?Vagy itt maradnál a földön és segítenél nekem? |
-Értem. -*bólintott, komoly tekintettel meredve a szárnyas tündére.* -Megoldható. Habár társaim többsége a Fény ajándékával lett megáldva, de vannak köztünk néhányan, kik a Lelkek erejével is bírnak.
*Elmélázott, gondolkozott egy darabig, majd csendesen, de határozott hangon folytatta.*
-Akik az Úrnő keresésére indulnak a Peremen rendelkezzenek mágikus erővel is, vagy az is elég, ha csak a jellemük, elszántságuk rendíthetetlen? Mert erre Nefadar lenne a legalkalmasabb. Nála megfontoltabb, eltökéltebb lényt nem ismerek. Higgadt és kemény.
*Mély levegőt vett.*
-Én is megyek! -*hangja kissé halk volt, de elszántan csengett.* -Aztán meglátjuk.... sok bátor szívű szilnori indulna Niphredillie keresésére, de a mi felelősségünk, hogy mind visszatérjenek. Ha van, aki közülünk még jönni kíván, úgy az Elsők határoznak felőle.
*Visszapillantott Konira.*
-Megfelel így, úrnő? |
Bólintott Ithildinának mosolyogva, majd így szólt:
-Nos, hogy visszahozzuk Nipherdillie Úrnőt, először is meg kell osztanunk a "csapatot"!...Tehát:kell valaki-jobb esetben valakik-, akik válalják, hogy a Peremen megkeresik őt.Az illetők legyenek gyakorlatilag "vas-idegzetűek", ki tudja, kik akadtak még ott!....Mivél én nem léphetem át a kaput, amit őrzök, de erőm még a kapun túlra is kihat, lenne még valaki-lehetőleg lélek, vagyilyesfajta elemű-, aki ebben az "erőmezőben" maradva, mondhatni kötelet biztosít a keresőknek, hogy visszatudjanak jutni.Én ezalatt a földön biztosítanám a kapu nyitva maradását, s azt, hogy visszatudjatok jutni a testetekbe! |
- I-Ithildna...? -*nézett döbbent-csodálkozó arccal egykori társára. Aztán legördült az első könnycsepp az arcán, és egy szempillantás alatt szorosan magához ölelte a fehér kancát.*
-Hatalmas öröm viszont látni Téged, mellon nín! -*susogta elfúló hangon.* -Hálával s köszönettel fogadjuk a segítséged! Hannon le!
*Végül eleresztette régi barátnőjét és szeretetteljesen a szemébe nézett.
-Ő itt Koni, az Angelidek Úrnője! -*biccentett tiszteletteljesen az angyalszárnyú tündelény felé.*
-Koni, kérlek engedd meg, hogy bemutassam Ithildinát. Régen közénk tartozott. Most vorstandi, de a jó viszonyunkat mind a mai napig megőriztük. Régi és nagyon kedves barát ő. -*mutatta be a fehér kancát Koni felé fordulva, majd elhallgatott.
Némán állt, még töprengett egy darabig. Bizonytalan volt; biztosan tudta; nem ő a megfelelő vezető egy ilyen döntés meghozására.... de kockáztatnia kell. Vetett még egy pillantást Ithldinára, majd biccentett.*
-Elfogadunk minden segítséget! Kérlek, feleljetek; hogyan tudnánk visszahozni Niphredillie Úrnőt a Peremről? |
*Ithildina lépkedve haladt a fák között, amikor egyszer csak a fák eltűntek, Ő pedig egyenesen Eledhwennel szemben találta magát. Épp sikerült lefékeznie, nehogy a fehér unikornisba ütközzön.*
- E-Eledhwen - *mondta remegő hangon. Egy ideig hallgatott és igyekezett összeszedni magát.
A szilnori kanca szemébe nézett.* - Hallottam, mi történt. Segíteni jöttem. |
| Közben visszaváltozott, de még mindig lesütött szemmel állt, de közben várta a választ. |
*Eledhwen egészen el is felejtette, hogy miért van itt, hogy miért állnak körülötte a többiek, hogy egyáltalán hol van, és hogy mi is volt az eredeti célja. Csillagvihar csalódott, elborzadt tekintete minden mást kiüldözött az elméjéből.*
-Csillagvihar... -*suttogta megsemmisülten és egy bizonytalan lépést tett a bokrok felé, ahol az imént a fiatal kanca eltűnt.* |
 Nem csak Csillagviharnak volt kellemtlen....ő is rosszul érezte magát.Ő üldözte el, ez nem kétség.......És még bocsánatot sem kérhetett viselkedéséért, olyan gyorsan elviharzott a kanca...Nem akarta zavarba hozni, de nem ismerte az előzményeket....
Nem tudta, most mi tévő legyen ezért lesütött szemekkel állt, s csak ezt suttogta-Sajnálom. |
 Csillagvihar arcára furcsa, vad fintor ült ki, és hátrálni kezdett a szárnyas emberféle elől.
Aztán Eledhwenre nézett, és a szemében olyan csalódás ült, amilyen az először csalódó gyerekek szemében lehet.
Aztán csak összerándult, megrázta sörényes fejét, és egy pördüléssel a bokrok közé vetette magát! |
 Semmit sem vesztve mosolyából bólintott.-Persze, de miért nem kérditek meg magatok?!-mosolygott a rezgő bokrokra.
Még a halloween-i jelmezében volt...-Siettem, hogy itt legyek!-mosolygott Homályékra, majd biccentett a Szilnoriaknak és az Eriszinek.Homály tudatta vele az eseményeket és a kérdést.
-Nos, igen!-mosolygott bíztatóan.-De előbb el kell hagynotok testeteket ahhoz, hogy átlépjetek az általam őrzött Kapun!Az egyetlen probléma, hogy én csak a Kapu őre vagyok, s soha nem léphetek át rajta...azonban van egy kis erőm a kapun túl is.Kéne egy lény, akinek van elég ereje, hogy biztosítson titeket, ott ...mint egy lánc!Nélküle is menne, de akkor számolnotok kell az igen nagy lehetőséggel, hogy sosem éritek el a "hatáskörömet"....Azonban, ha megvan az a személy, megvan a vissza út is!Testetekbe ugyanúgy visszaszálhattok, torzulás nélkül!És Úrnőtök is visszakerülhet az élők sorába.
-Esetleg tudtok ajánlani olyan lényt, akinek elég nagy a koncentrációja, s az ereje a feladathoz?Persze nem mindegy milyen az eleme...Sötétség is jó, de sokkal biztosabb lenne a lánc, ha Lélek vagy Szellem elemű lenne...Esetleg utazó a két világ közt....-nézett a többieken, de egy kicsit több időt töltött a szeme az Eriszin.... |
*Még mindig reménykedve, bár immár kissé lelombozódva méregette a két angelidet. Egy hosszú pillanatig nem felelt.*
-Nem a kijutás adja a nehézséget, nemes pegazus. Azt mi magunk is megoldhatnánk. -*szólt szomorkásan.* -A visszaút az, ami igazán gondot okoz. A Kapun kijutni egyszerű, de vissza is térni... az már egészen más. Nehéz és veszélyes. S az sem elég, ha mi magunk épségben visszajutunk, velünk együtt Niphredillie lelkének is haza kell térnie a Peremvidékről. Ez az, ami igazán hatalmas feladat. Ezen is tudtok segíteni? |
Elmosolyodott a kanca reménykedésére.-Igazából, mi sem egyszerűbb?!Ezer módja van, hogy túl lépjük az élők határát...Transzba esés, egy thestral segítsége...vagy egy másik lény, aki járkálhat a két világ közt...Azonban ezek koránt sem biztonságosak...ha nem vagy elég erős, ott maradsz, vagy lelked mérgezett is lehet.De mi, angelidek, ismerjük a legbiztondágosabb módját, hogy átjuthassatok, s vissza.Ez a lehetőség pedig nem más, mint az a lánc szem, amely minket összeköt: a gazdánk!
-Koni nem véletlenül az egyik legnagyobb angyal...míg rendes tudatában velünk él, belül sokszor fájdalmak gyötrik, olykor el is ájul, vagy meghal egy időre...ilyenkor lelke kilép testéből, s kinyitja a Kaput a távozó jó lelkeknek...
-Ennél többet ugyan én sem tudok, de azt tudom, hogy Koni képes kinyitni és bezárni a Kaput, mely a fő átjáróaz élők és a holtak közt...s egyanúgy a Peremre is kinyílik...
 -...Ide hívjuk?
|
*Csodálkozva meredt a ménre. Szíve hatalmasat dobbant, ahogy ismét felcsillant előtte a remény.*
-Igaz ez? -*kérdezte szinte suttogva, elfúló hangon.* -Elbereth minden csillagára, valóban hatalmatokban állana visszavezetni Úrnőnk lelkét a Peremről? |
-Így igaz!Én Homály vagyok, ő a párom, Szenvedély!-mutatott párjára, aki fejet hajtott-Akaratlanul, de meghallottuk beszélgetéseteket, s úgy gondoltuk, végre segíthetünk a Szilnoriaknak!
-Úrnőtök a Peremenvan, s ti megakarjátok őt szabadítani.....Mi tudjuk, hogy lehet oda a legkönnyebben eljutni, sőt(!)garantálhatjuk a visszatéréseteket! |
-Suilad! -*köszönt hirtelen meglepetésében a tündék nyelvén. Majd észbe kapott, s gyorsan hozzátette a közös nyelven is.* -Üdvözletem!
*Udvarias kíváncsisággal meredt az érkezőkre.*
-Ha nem tévedek, Ti, nemes jövevények mindketten angelidek vagytok. Méghozzá a legrégebbiek közül. Szabad megtudnom, kit tisztelhetek bennetek? |
A Szilnori ugyan szomorú, halk hangját messzire vitte a lenge fuvallatt....Épp a közelben jártak.Nem akartak hallgatózni, s nem is érzéketlen kiváncsiskodók lenni, de a szavak hallása után nemkerülhették el, hogy ne arra felé menjenek.
-Üdvözletem!-köszönt Homály komoly hangon, arcán látszódott a komolyság, s némi elhatározás.... |
- Ó, szép egek - hűlt el bánatosan.
- Nagyon sajnálom! A tündék....nem szellemlények, ugye? Nem tudnak visszajönni olyan messziről.....
- Nincs lélekelemű társatok? Nálunk....van talán, aki olyan messze járt már, de.....azok fura lények...... - motyogta. |
[196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eledhwen a tisztás közepén állt, és szorosan összeszorított szemmel, mélyen a Fény Hálójába merülve koncentrált.
*Manwë idegesen toporgott nem messze mellette.*
-Shhh! Manwë, ne sürgesd őt! Sokkal nehezebb dolga van, mint hiszed. Frehart például nem lehet túl könnyű elérni a Fényen keresztül... Ráadásul eddig még soha nem kellett egyszerre megérintenie mindannyiunkat. Hagyd egy kicsit, adj neki időt...
-Sedho! -*sziszegte oda a szintén erősen koncentráló, behunyt szemű Esteleth.* -Hallgassatok! A Fény hatalmas, és ragyogó útvesztői végtelenek... könnyedén eltévelyedik rajta, aki nem elég fegyelmezett... -*suttogta, majd résnyire nyitotta szemét, és lesúlytóan a két beszélgető lényre pillantott.* -Márpedig ilyen hangzavarban képtelenség rendesen odafigyelni! 
-Akkor meg is lett a csapat-eloszlás!-mosolygott derűsen,s remény keltően.-Márcsak Nefadarra kell várnunk, s meg kezdődhet a "ceremónia".
*Az angelidek vezetőjének kérdésére azonnal tudta a választ, ám nem akart egykori társa, Eledhwen szavába vágni, így várt a sorára.*
Nem csak Csillagviharnak volt kellemtlen....ő is rosszul érezte magát.Ő üldözte el, ez nem kétség.......És még bocsánatot sem kérhetett viselkedéséért, olyan gyorsan elviharzott a kanca...Nem akarta zavarba hozni, de nem ismerte az előzményeket....
Csillagvihar arcára furcsa, vad fintor ült ki, és hátrálni kezdett a szárnyas emberféle elől. 
Semmit sem vesztve mosolyából bólintott.-Persze, de miért nem kérditek meg magatok?!-mosolygott a rezgő bokrokra.
-...Ide hívjuk?