|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.04. 20:54 - |
 Sebesen szárnyalt, kicafántokkal csipkézve röptét.Persze vigyázott az utasokra, de két gondolat is sanyargatta:1.nyerni 2.éhség!
Így most mi tévő legyen a farkas éhes sárkány?! |
[157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 -Rá se ránts Timi!...Tudjátok, egy gazdi nagyon kiszámítható!Végig tudtam, hogy visszajössz, csak idő kérdése!Simbelmyne olyan hely, ahova egyszer belép egy lény, soha nem megy el! |
Erre megkönnyebbült.
-Senkinek semmi baja nem lett... ennek őszintén örülök.-mondta mosolyogva, de aztán észrevette Timi szomorkás arcát.
-Mi a baj Timi? |
 -Nem!Méregnek semmi baja!Ott van a Könnyek Tavánál!...Amikor minden Afrai elment az fájdalmas dolog volt, de senkinek semmi baja nem lett!Csak a Birodalomból mentünk el!
Szólt kicsit szomorúan. |
A két gazdira mosolygott.
Valami hirtelen belényillalt. Nem fájt neki, ez egy üzenet volt... méghozzá nem is akármilyen...Timire nézett.
-Timi...-kezdte.- Az egyik lényem, Starshine...magányos. Fél, hogy Méreg örökre odaveszett.-komolyan nézett rá.
-Ugye nem így van?-kérdezte tőle. |
| -Nem vagyok én szomorú emiatt, sőt örülök, hogy cserébe gyogyíthatok, és van pót szárnyam,-nézett mosolyogva Illúzióra-több is! |
| -Nem kellett volna megmutatnod, mert így nem tudsz repülni!De gondolom pótlódik!....Nekem boszorkány mágiám van!Mégsem vagyok boszorkány!Érdekes!Senkisem tudja Ki, vagy Mi ajándékozta nekem ezt az erőt! |
Bólintott.
-Az én édesanyám egyszerű angyal volt, tőle örököltem a szárnyamat. Apámat sosem ismertem... a szárnyaim tőle lettek ilyen sötétek.- fogta meg egyik szárnyát.
Kitépett belőle egy tollat, a markában összezárta, és mikor újra kinyitotta, egy kismadár csiripelt benne. Elengedte, aztán nézte, ahogy elszáll a messzeségben. |
-Az én erőm a gyógyításban rejlik!-és kihúzott egy tollat a szárnyából, ami azonnal pótlódott.Összedörzsölte, és egy géles kence-ficét kapott.
-Ez bármilyen testi sebet begyógyít,...-majd egy másik szárnyából másik tollat húzott elő-Ezt, ha valaki megeszi, erőt önt belé!....Viszont van ennek egy hátrány:röpképtelen vagyok.... |
-Én csak Tünde vagyok!De alakváltó!
Mosolygott ő is. |
| -Dehát a démon-angyal az angyal "faj" ága!-javította ki mosolygón...ezt örökölte anyjától...a "tünde mosolyt", mely minden háborgó szivet elcsitít! |
-Én pedig démon-angyal vagyok, habár megjegyezném, hogy nincs bennem semmi démoni a szárnyaimon kívül...-mosolygott. |
-Azért nem egészen!-mosolygott
-Én tündangyal vagyok!-viccelődött.-De inkább angyalnak mondom magam....anyámtól elég keveset örököltem. |
| -Én is örülök!Gondolom Angyalok vagytok!Akkor Én vagyok a kivétel!-mosolygott. |
-Már hallottam rólad...-mosolygott Timire.- És a lényeim nagyon sokat mesélnek a tiediről... örülök, hogy sikerült találkoznunk. |
Leszedte a megkezdett gyümölcsöt és megette.
-Hát üdv! |
'Gyülekezünk' gondolta vidáman.
-Szervusz Timi! Én Dorcsy vagyok, ők pedig-mutatott Koniékra- Illúzió Vadász, és gazdája, Koni.-mondta barátságosan. |
Egyszercsak egy kékes-rózsaszínes hattyú jelent meg az égen.Tett egy-két kört és leszállt a gyümölcsfára.Az egyik gyümölcsbe belecsípett.Ránézett a többiekre és kezdett átalakulni:Tündévé.
-Sziasztok!Timi vagyok!-szólt.
 -Szia!-szólt Elzász és odasétált hozzá.
-Szia Elzász!-mondta Timi és átölelte rég nem látott lényét. |
-Dorcsy vagyok, egy új nevelő.-mondta, megválaszolva a közvetett kérdést. |
Odasétált a sárkány mellé.
-Szóval Ő a gazdád!És Ő ki?-mutatott másik angyalra. |
Nevetett, és nagy mosollyal nézte a kis közjátékot. |
[157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sebesen szárnyalt, kicafántokkal csipkézve röptét.Persze vigyázott az utasokra, de két gondolat is sanyargatta:1.nyerni 2.éhség!
-Rá se ránts Timi!...Tudjátok, egy gazdi nagyon kiszámítható!Végig tudtam, hogy visszajössz, csak idő kérdése!Simbelmyne olyan hely, ahova egyszer belép egy lény, soha nem megy el!
-Nem!Méregnek semmi baja!Ott van a Könnyek Tavánál!...Amikor minden Afrai elment az fájdalmas dolog volt, de senkinek semmi baja nem lett!Csak a Birodalomból mentünk el!
-Szia!-szólt Elzász és odasétált hozzá.