Témaindító hozzászólás
|
2007.03.03. 16:42 - |
Megállt a pusztaság határán, és alaposan körülnézett.
Hatalmas, végeláthatatlan, szürke lapály. Itt-ott fű. Kopárság....
A messzeségben csak sejthetők voltak a roppant sziklák.
- Üdv itt, Ízisz! - mondta végül, miután megtalálta a hangját.
Hiába, ez a táj mindenkire hat valahogy....... |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Shadow végül úgy döntött tovább áll. Ahogy megfigyelte,bizonyára egy unicorn "párba" talált társaságot és inkább nem lábatlankodik. Visszagondolt,hogy Ködláng mit is mondott neki az útbaigazításról,majd útnak indult. |
Még nagyobbra húzta mosolyát, és ugyanabban a mámorban követte... |
Visszanézett Íziszre, és ahogy a szemeibe pilantot, mintha harangot kondítottak volna meg a lelkében!
Felnyerített, és mámorosan vágtázott tovább! |
-Nyeregbeee!-kiáltotta Ízisz, és Ködláng után szaladt.Amikor utolérte, mosolygón nézett rá...Ez volt az a pillantás, amit csak egy érzés tudott elő hozni belőle...és ezt csak Ködláng iránt érezte....:) |
- Na, gyerünk tovább! Különben nem várnak meg! - mondta Ízisznek, azzal vágtába ugrott. |
Biccentett utó köszönés képp, majd Ködlángra pillantott az utolsó mondat után és elmosolyodott.Igazából úgy gondolta miatta boldog, de, ha mégse, akkor azért mosolygott, hogy egyáltalán boldog! |
Kissé komoran és ellenségesen méregette Shadow-t, de végül udvarias, hideg stílusában válaszolt:
- Ez a pusztaság széle. Dél és délkelet felé befelé, nyugat, északnyugat felé meg kifelé visz az út. Mindenesetre aki nem szokott hozzá, nem hoz bölcs döntést, ha nekivág a pusztaság roppant lapályának egyedül. Én Ködláng vagyok, a társam neve Ízisz - intett a kanca felé fejével. Különösen ejtette a "társam" szót, és örökké sötét pillantása is felengedett egy pillanatra.
- Egyébként Ég hozott Shadow! Remélem boldog leszel itt. Nekem nincs okom panaszra. |
Bólintott.Ködlángra pillantott, mivel maga Ízisz se mondható újnak, és nem akart tévesen űtba igazítani a csődört. |
Vágtázott tovább,ám amikor meglátta,hogy a két unicorn feléje fordul lassított,majd megállt előttük.Kihúzta magát és így szólt:
- Üdv. A nevem Shadow. - mondta - Elnézést,hogy megzavarlak benneteket,de még új vagyok itt és ... khm ... nos,azt hiszem eltévedtem. |
Ő is fékezett.Oda ügetett Ködláng mellé és az érkezőre meredt. |
Ködláng elmosolyodott, és valóban próbálta megelőzni Íziszt, de mindhiába! A kanca hihetetlenül gyors volt!
Szélesen mosolyogva próbálgatta tovább erejét, aztán olyan hirtelen fékezett, hogy valóságos porvihar szabadult fel csúszása nyomán!
- Ízisz, jön valaki! - nyerítette, és szigorúan kihúzva magát szembefordult a közeledővel. |
Shadow csendesen ballagott a hatalmas pusztaságban.Hirtelen megállt,körülnézett és dühösen elgondolkodott.
"Hát ez csodálatos! Eltévedtem! ... Már megint!" - gondolkozott hangosan - "Most merre menjek?! Nincs itt egy lélek sem,ráadásul még sosem jártam itt. .......... Megvan! Talán ha koncentrálok,akkor sikerül eligazodnom."
Azzal szavait cselekedet követte: Fejét felemelte a magasba,behunyta a szemét és hagyta hogy érzékszervei a legkisebb rezdülést is megérezzék és hogy a szél fülébe suttoghasson.
Szinte még ki sem nyitotta a szemét,már vágtázni is kezdett,ő sem tudta,hogy hova.Csak vágtázott előre,amerre a szeme ellátot.Hirtelen egy kis porfelhőt pilantott meg a távolból.Mikor közelebb ért,látta,hogy két unicorn éppen versenyt fut.
"Hála a Valáknak! Valami élet!" - gondolta,majd a két unicorn felé vágtázott. |
Ránézett Ködlángra és moslygón így szólt:-Gyerünk Ködláng!Előzz, ha tudsz! |
Döbbenten nézett Ízisz után, ahogy az elvágtatott mellőle.
Aztán végül utána vetette magát, és hamarosan fej-fej mellett hasítottak végig a kopár tájon. |
Most már értette, miért szereti Szélrózsa ezt a helyet ennyire!Itt mindig szabad lehet!
A boldogság, ami a szívét öntötte el, még fokozódott, hogy Ködláng a "keresés" szót mondta.Keresni a végtelenségben.....
Felágaskodott nyerített, majd futásnak eredt.... |
- A világoknak soha nincs vége! - mosolygott a kancára.
- Gyere, keressünk valami vizet! A többiek is oda fognak jönni! |
-Szóval ilyenek a dombtalan, beáthatatlan vidékek....-szólalt meg végül ő is.Elbűvölte az örök pusztaság!-Eddig azt hittem ilyen helyeken a világ végéig eltudunk látni....nem gondoltam rá, hogy képtelenség még itt is elnézni odáig! |
Megállt a pusztaság határán, és alaposan körülnézett.
Hatalmas, végeláthatatlan, szürke lapály. Itt-ott fű. Kopárság....
A messzeségben csak sejthetők voltak a roppant sziklák.
- Üdv itt, Ízisz! - mondta végül, miután megtalálta a hangját.
Hiába, ez a táj mindenkire hat valahogy....... |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|