|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.29. 18:33 - |
| *A Fekete Város előtt elterülő síkságon ma egy feledhetetlen csatának lehetünk tanúi.* |
[149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 A jeges sárkány elé kanyarodott, és mosolyogva így szólt suttogó hangján:
- Hová hová? |
 Jégvihar most inkább a maradék hárpiával viaskodott.Nem volt könnyű, hiszen sokan voltak, ráadásul kicsik és fürgék is.Aztán megunta az egészet, s jeges tűzzel mindegyiket megfagyasztotta ill. elégedte....
Mikor végzett, egyenesen a város falai mögé tartott, ahol a Nagyúr állt.Koni próbálta visszatartani, mert féltette, de megállíthatatlan volt.... |
 Yidreos sörénye és farka felragyogott, a kanca pedig előrevetette magát, és ragyogó villanásként belezúgott a tömegbe.
Mellette véres sebekkel borított lények halmai maradtak csupán.
Látta Rayót a magasban, így egy ötlettől vezérelve elkezdett a fekete felhő közelében vágtázni...és ölni.
 Aramis a magasban suhant, és meg sem állt.
Kemény testében nem esett kár, mikor hárpiák rohantak rá, és fáradtságot sem érzet, mikor törött tagokkal, vagy holtan a mélybe küldte őket.
Látta, visszapillantva hogy társai döntöttek: láncba álltak, és ki-ki képességeihez mérten védve és támadva megindult előre.
A szárnyas erisziek egyszerűen nem törődtek a hárpiákkal.
Éppen úgy, mint Aramis, a sárkányok felé indultak, szemükben sötét csillogás....
Igen....a sárkányokat meggyalázta a Nagyúr.....Most pedig nekik kell végezni velük...Gyűlölték mind a gondolatot....Eris a legfőképp......De nem volt választásuk....
'Legalább a félsárkányok nincsenek itt...Bár az is lehet, hogy nekik könyebben menne....'
Aramis hirtelen befordult a többiek elé:
- Ne öljünk, csak sebesítsünk! - kiáltottam és hangja messzire zengett.
A fekete tekintetek felizzottak. Aztán közös üvöltéssel, egy hatalmas Erő-hullámot küldve maguk előtt a lények nekilendültek az órási sárkánok tömegének!
Machos és Sagulon eközben rémítő formákba rendeződtek és tébolyt hintettek szét a csatasorokban, a többiek előtt kavarogva, aztán hirtelen kinyúltak egy pontra: a fiatal pegazust, aki társát mentette meg a hárpiák elől, űzőbe vettek a sötét dögök. A két lényből alakult köd körbevette a hárpiákat...és mindörökre eltüntette őket szem elől... |
 Az Afrai csapatban Maszat előre tört, de csak most szembesült az őrási sötét csapattal!Az első pillanatban Mszatra ugrott 3-4 hárpia!Maszat gyenge volt még ekkora harchoz, de bátor volt.Mindenféle mágia ellenére a hárpiák tovább tépték az unikornist.
 A következő pillanatba Picúr egy kisebb tornádóvan szedte le Maszatról a hárpiákat, ami nem is engedte el őket többé!Az a tornádó a város szélén állt mint a cövek, vagyis forgott, de nem mozdult el, benne a 4 hárpiával.Egy széllökéssel kirepítette Maszatot a város másik szélére, de nem maradhatott, mert újabb hárpiák álltak lesben, immár Picúrra!
|
 -Na ne!Ez így túl könnyű!-azzal a hárpiák egy részét laválasztotta a többitől, s megint azzal a technikával próblkozott, mint múltkor, azonban most nem sikerült....azonban a dühödt madarak üldözőbe fogták, és ezt kihasználva az újdon sűlt tó felé vette az irányt.Pár méterrel felette repült, a hárpiák meg utána, ekkor azonbanpontosan alattuk vízoszlopok emelkedtek ki olyan gyorsan, hogy nem volt idejük feleszmélni a csapdára.Mindegyik a vízbe hullott, s ott, mint cápák a teknősöket, úgy pusztították Narválék. |
*A Nagyúr komor csöndbe burkolózva állt a falon. Nyugodt volt, bár az számára is egyértelművé vált, hogy a csata nem áll túl jól. A mágikus védőfal leomlása - ráadásul az igencsak korai leomlása - nagy veszteség volt. A Nagyúr magában úgy számította, hogy még legalább egy óráig kitart a mágia, így azonban mindent át kellett értékelnie.
-A sárkányok vissza, a hárpiák támadjanak. -*adta ki az újabb utasítást, s azon nyomban minden levegőben levegő sárkány hajszálpontosan egyszerre írta le a kanyart, amellyel visszafordult.* -Úgy látom, nagyobb bűbájokat és varázslatokat használnak, ám azok nem sokat érnek majd a jóval kisebb, fürgébb hárpák ellen. A sárkányok maradjanak hátul, távolságilag támadjanak.
|
   Mivel nem akadt semmi tenni való a határnál, átjöttek ide harcolni....ők is csináljanak valamit.
Homály az égből csapott le egy-egy fénysugárral, azonban pár hárpiának emiatt jó célpontul szolgált, de amint felé támadtak, hirtelen csillámporos, fényes ködött húzott maga után (ezért nevezték Homálynak), s a csapatot körül repülve teljesen elzárta előlük a kilátást, s a tájékozódást.Míg a hárpiák a kivergődésen dolgoztak, ő szépen néhány pengetollal végzett velük. Ez után folytatta a "bombázást".
Korall-király és Narvál gondoltak egyet, s behajtottak egy kisebb szörny csapatot egy mélyedésbe.Ezt feltöltötték vízzel, s megfullasztották a szörnyeket, aki túlélte volna, azt a vízben nyársalták föl.
Kavarkád párjához csatlakozott, és főként testi erőt bevetve állt ki a hazáért, azonban itt-ott megrengett a föld:). |
Végre megérkeztek az Afraiak is!
 -Elkéstünk!-Jegyezte meg Trója-Remélem még nem történt baj!
Aztán a csapat egy percet sem várt!Neki rontott a sötétség csapatainak!
 Theosphir Torenszet követve talállt ide!És végig mellette maradt!Minden erejét bevetve harcolt!
 Még Zorf is itt volt, aki nem rajongott senki társaságáért, de most róla is szó volt!Ha nem volt elég energiája, akkor harapott, karmolt és mindent megtett a birodalomért!
 Elzász, Ashaz és Aqene egymést fedezték és folyamatosan együtt maradtak!Gyilkoltak mindent ami eléjük került!Mindegy volt, ha 50* akkora volt náluk, harcoltak!
 Rooll egy napja változott vissza, de mégis itt volt, ha ereje nagyrésze veszve is volt!Rooll meg akarta bosszúlni azt amit 200 éve vele műveltek!És úgy kaszabolta a csúszómászó ilyen-olyan lényeket, hogy néhányan már menekültek előle!De neki nem volt elég!
 Turbó nagyrészt a kancák mellett harcolt, nehogy valamelyiknek baja legyen!
 
 Kártesz most megmutathatja a világnak, hogy nem olyan puhány, mint ahogy gondolják!Csak úgy kaszabolta le a trollokat!
    
 Spitcz, Páncélos Herceg, Jégtenger, Fénylő Tenger, Méreg, Danly és Pokol Herceg iy egy csapatban harcoltak és sosem szakadtak el egymástól!
 változás mindigis szeretett külön harcolni és most sem tett másképp!
 Villámfény azért a közelében maradt!
 Szüry először lépett be a birodalomba, de tudta miért harcol és keményen meg is küzdött mindenki életéért!
Maszat egyenesen családja miatt volt itt, és úgy harcolt mint még soha!
 
Tehát mindannyian itt voltak és úgy harcoltak, mint még soha!Tudták miért vannak itt, tudták, hogy az életük forog kockán, de harcoltak! |
*Éji Táncos megszüntette a pajzsot, mivel már nem volt rá szükség.
Összeállt egy csapatba Árnyékkal, Gamarral és Estroval. Amint közvetlen egymás mellett vágtattak, homlokukon hófehéren felragyogott a hold formájú jel. Erejük összeolvadt, így mind a négyen tudták használni a másik mágiáját is.
Kiszemeltek maguknak egy csapatnyi orkot. A tömeg közé vetették magukat és patáikkal, szarvaikkal, varázslataikkal gyilkolták őket.*
*Nautilusz elteleportálta magát, Meznoktot, Inkubot, Gránitot és Esszenciát néhány csatasorral beljebb.
Ott aztán véres leszámolásba kezdtek.*
*Zenit és a megmaradt 50 pegazus a levegőbe szökkent. Zenit maguk köré varázsolt egy pajzsot, ami az általános támadások ellen bármeddig kitartott, azonban csak egy erős sötét mágiájú támadást védett ki.
Miközben repültek, sorra szórta a sötét átkokat az éppen közelükben lévő szörnyekre.*
*Nenya, Mistral, Akvofalo és Fanya összeálltak, és együttes erővel egy rendkívül vastag vízsugarat hoztak létre, ami elsodort bármit, ami az útjába került.*
*Csodaszarv a vastag vízsugár közepébe egy vékony, de annál erősebb jéghengert varázsolt.*
|
  Most Nemeséken a sor.Az erisziek közt vágtatva bekerültek a pajzs mögé, s akit láttak gonosz lényt mindenkit felnyársaltak, agyon tiportak.
Szenvedély villámokat, forgószeleket, mérgezettfelhőt, -ködöt bocsátott az ellenségre.
Nemes se volt rest, éles hangot hallatott, s a kábult tömegbe vetette magát.Erős sötét támafásokkal támadott-szerencséje volt, hogy ezek nem tudtak varátzsolni, hiszen ugyanazokat a támadásokat irányítanák felé......
 Koni megint egy nyíllal támadott.Egy pontos lövéssel vége lett a pajzsnak, s többet nem tudott "visszanőni".
Jégvihar is felszállt.Kiszemelte a legnagyobb-és lehetőleg legerősebb-sárkányt.Egyenesen neki repült kikerülve a tűzcsóvákat, pár méterrel a másik előtt irányt váltott, s vissza felé repült.A sárkány-azt hivén, hogy megfutamodott, vagy játszik vele-utána eredt.Amikor kellő távolságra kerültek a többitől, Jégvihar megint irányt váltott, s a másikkal szembe fordulva tűzcsóvát indított neki.Az meg....beszívta a tüzet, amikor az fagyasztó hatással volt rá.....lebénultan lebegett egy ideig, majd a föld felé zuhant.Jégvihar elkapta, s megtartotta, s most igazi lángot fújt rá, amitől a sárkány pikkely páncélja szétrepedt, s holtan zuhant a földre. |
 Nagy levegőt vett.
Érezte, ahogy Sagulon összeolvad vele, és ahogy teste köddé oszlott, Sagulon sötétje is belevegyült.
Nagyon furcsa érzés volt.
De nem bánta.
Erejük egyesült......és a sötét őrület rárontott a Nagyúr seregére!
Illustrissima csaknem sírt a veszteség miatt, így Ignitionra maradt, hogy megvédje, mivel ő állt legközelebb.
Elrántotta a kancát a lecsapó lángok elől, és elhajlította őket társai fölül.
Narya sikerrel járt!
Minden valódi lángoló egyesítette az erejét, és egyetlen hatalmas, folyamatosan növekvő oszlopot alkottak.
Az oszlop remegőn, a talajt cseppfolyóssá alakítón állt pár pillanatig, aztán a kavargó, kacagó irányítókkal maga mögött nekilendült az ellenségnek.
Rayo csak arra várt, hogy végre beszabaduljanak az ellenség sorai mögé.
A hatalmas, rémálombeli lángoszlop nekifeszült a mágikus védelemnek, és Rayo fekete gömbjei végül megtörték!!!!!!!!
- Hiába, no, jók vagyunk! - nevetett a lángoszlop irányítóira, és becsusszant a résen a pajzs alá.
Fekete villámai meg éjjeli sötétbe borították itt vagy ott a hadakat, és Rayo a fekete éjben bújkálva öldökölt.
 Cikázva a lángoszlop mögött, ők is becsusszantak!
Miraut fehér villanásként aprította a tagokat, Maud meg néha uralma alá vonta a gyengébb lényeket, és szembefordította őket társaikkal.
 Gwaihir is a pajzs alá csúszott, és páncélos fejét leszegve rögtön a trollokra rontott.
Nem tétovázott: mindenkinél a szívre ment!
|
*Avalanche, Fáfnír, Pactenanto és Triopo eddig csak a pajzson túl köröztek, de most alakzatba álltak és megindultak a levegőbeli ellenségeik felé.
Triopo repült legalől, Ő perzselte le a feléjük repülő nyilakat.
Kétoldalt repült Avalanche és Fáfnír, legfölül pedig Pactenanto.*
*Dust és Nióbé útnak indítottak vagy 10 szénabálához hasonló görgeteget, amik kőkeménységűek voltak.*
*A többiek, kik a levegőben, kik a földön megindultak az ellenséggel szembe.
Sok vízsugár bukkant fel útközben és irányult az ellenség felé, ahogy fény és tűz is.* |
-Áhh, szóval a peguni virágoskertje mögé bújtok? Így is jó. -jegyezte meg a Nagyúr Illustrissima indáit szemlélve. Intett a sárkányoknak, mire az óriás, robosztus csoportból levált úgy száz hatalmas, jól megtermett fekete sárkány, s az indák felé suhanva kavargó lángoszlopot fújtak. Ügyeltek rá azonban, hogy mindig kellő távolságra maradjanak az indáktól. Mindannyian jól emlékeztek még arra a két földhöz szögezett, s azóta elpusztult sárkány társukra, akiket ezek az indák ejtettek foglyul, s szegeztek a földhöz, mikor Lilinára támadtak...
A sárkányok tüze - bármily erősek és szívosak is voltak - felemésztették az indákat. Elvégre talán azok könnyedén képesek elbírni két sárkánnyal, de százzal nem valószínű...
|
Most Szenvedély jött.Összehívta a vihar felhőket, s az összes nyilast egy-egy villámmal halálba küldte.
"A Nagyúr úgy gondlja nem fogjuk megnyerni a csatát.....hm, ha így lesz akkor sem fog győzni. ....Az égiek már nagyon áhítoznak a lelkére, hizs már megszökött egyszer, s a csata után bármilyen módon, de meg kell halnia....."gondolta.Sejtette, hogy a Nagyúr hallja, de talán azt is akarta.... |
| Előre lépett.-Neveszítsük el a fejünket!Ezt akarja gúnyolásával!Viszont igaza van,több erő bedobással támadjunk.-Ő is erő pajcsot húzott a csapat fölé, majd két tollát kihúzva-egyiket íjjá, másikat nyíllá alakítva-a támadó oszlop fele lőtte.A nyíl pár méterre tőlük szétrobbant, s az orkok fele eltűnt. |
 - Ó, a bőség zavara! - mondta tettetett kéjjel, és alakzatba állt Árnnyal és Madisszal.
 Illustrissima nekiiramodott az őket Galbatorixtól elválasztó távnak, és csodával határos módon megúszta, hogy egy nyíl eltalálja.
Mikor a hatalmas mén mögé került végre, intett a szarvával.
Azok az óriási rózsaindák, amik halálos tüskékkel kitörtek a talajól, és sárkánymorzsoló nagysággal feltekergőztek a magasba, már biztosan elválasztották őket a Nagyúr lényeitől.
Ignition gondolt egyet, és odaügetett az indákhoz.
Mind Ignition után mentek, és lazán álltak.
Nem féltek.
Éppúgy nem, mint minden szárnyas lény, akik a levegőbe emelkedtek. |
-Ennyi? Ennyire futja az erőtökből? -*hördült fel tettetett csodálkozással a Nagyúr. A feléjük záporozó jeges lövedékek nekicsapódtak egy láthatatlan falnak, majd töredezve hulltak a földre. A Nagyúr várt egy pár pillanatig, majd apró intésére immár láthatóvá vált az áttetsző, feketén derengő mágikus erőtér, amely megakadályozta a lövedékeket.
-Fagyasztott víz... Hmm. Ennél azért többet vártam az Úrnő lényeitől. Na és ez a tűz, amivel a Boszorkány házi kedvence játszadozik? Hah, egyszerűen nevetséges. -vakkantotta gúnyosan. Egyre csak tette a megjegyzéseit, ám nem ok nélkül. Az volt a célja, hogy annyira feldühítse az ellenségeit, hogy azok mindentől elvakultan rontsanak neki az ő seregének, és a fejüke elvesztve maguk is elessenek a csata hevében. A düh ugyanis nagyon rossz tanácsadó, s a Nagyúr tudta ezt.
-Tűz! -adta ki újra a parancsot, majd mikor a nyilak ismét elsüvítettek a füle mellett, unottan megvakargatta az állát.* -Ez így már unalmas. Parancsnok! Adja ki az utasítást az első soroknak. Támadunk.
|
Különös hang vágott keresztül a tereken.
- Brisingr! - zúgta-rikoltotta az ismeretlen eredetű hang.
A lángoszlop is legalább ilyen ismeretlen eredetű volt, ami a hangot követve levágott a talajra, és csaknem tűzfallal kettévágva a csatateret, porrá égette az összes megmaradt nyilat. |
*Éji Táncos látva a feléjük közeledő temérdeknyi nyilat magas pajzsot emelt mindannyiuk elé.*
*Akvofalo és Üstökös előrébb léptek.
Akvofalo vastag vízsugarat idézett elő, Üstökös pedig vékony, éles hegyű dárdaféléket formált a vízből, amiket Han egy kis széllökéssel sebesen repített az ellenséges csapatok felé.* |
A Nagyúr tekintete lassan átsuhant a vastag, mágiával védett kőfalon, és elnézett túlra, a gyülekező ellenséges seregek irányába. Ajkán csak egy egészen apró mosoly jelent meg.
~Vesztetekre jöttetek~*gondolta magában, és elfordította tekintetét a varázslényekről. Ezúttal a saját, immár teljesen felkészült és csatarendbe állított seregét vizslatta elégedett szemmel. A végeláthatatlan osztagok hosszú-hosszú sorai tökéletes, katonás rendbe állva, elszántan, vérszomjasan és állatias örömmel várták a készülő csatát. Odafönt hatalmas fekete - vörös és ezernyi másféle sárkányok hadai köröztek, ólomnehéz szárnycsapásiktól szinte hallhatóan dobogott a levegő. A közöttük repkedő kisebb, ám annál fürgébb és ravaszul veszélyes hárpiák vijjogova cikáztak fel s alá.
A Nagyúr végül intett, mire két ork sietett oda, és alázatosan rácsatolták vértjét, páncélzatát, és díszes, fekete sisakot nyomtak a fejébe.
-Indulás! Eljött az idő! -adta ki a parancsot a Nagyúr, és átmasírozott az íjászokkal megpakolt várfalra, hogy onnan irányítsa majd szóval, gondolattal és mágiával seregeit.
Az íjászokhoz fordult.
-Tüzelésre felkészülni. Leszedünk közülük párat, mielőtt támadnak. Nem akarom nekik megadni ezt az előnyt. -utasította katonáit, mire azok egytől egyik felhúzták íjaikat, megfeszítették a húrt, majd hajszálpontosan egyszerre leadták lövéseiket az egyszarvúak közé.
|
[149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Jégvihar most inkább a maradék hárpiával viaskodott.Nem volt könnyű, hiszen sokan voltak, ráadásul kicsik és fürgék is.Aztán megunta az egészet, s jeges tűzzel mindegyiket megfagyasztotta ill. elégedte....
Yidreos sörénye és farka felragyogott, a kanca pedig előrevetette magát, és ragyogó villanásként belezúgott a tömegbe.
Aramis a magasban suhant, és meg sem állt.
Az Afrai csapatban Maszat előre tört, de csak most szembesült az őrási sötét csapattal!Az első pillanatban Mszatra ugrott 3-4 hárpia!Maszat gyenge volt még ekkora harchoz, de bátor volt.Mindenféle mágia ellenére a hárpiák tovább tépték az unikornist.
A következő pillanatba Picúr egy kisebb tornádóvan szedte le Maszatról a hárpiákat, ami nem is engedte el őket többé!Az a tornádó a város szélén állt mint a cövek, vagyis forgott, de nem mozdult el, benne a 4 hárpiával.Egy széllökéssel kirepítette Maszatot a város másik szélére, de nem maradhatott, mert újabb hárpiák álltak lesben, immár Picúrra!
-Na ne!Ez így túl könnyű!-azzal a hárpiák egy részét laválasztotta a többitől, s megint azzal a technikával próblkozott, mint múltkor, azonban most nem sikerült....azonban a dühödt madarak üldözőbe fogták, és ezt kihasználva az újdon sűlt tó felé vette az irányt.Pár méterrel felette repült, a hárpiák meg utána, ekkor azonbanpontosan alattuk vízoszlopok emelkedtek ki olyan gyorsan, hogy nem volt idejük feleszmélni a csapdára.Mindegyik a vízbe hullott, s ott, mint cápák a teknősöket, úgy pusztították Narválék.
-Elkéstünk!-Jegyezte meg Trója-Remélem még nem történt baj!
Theosphir Torenszet követve talállt ide!És végig mellette maradt!Minden erejét bevetve harcolt!
Még Zorf is itt volt, aki nem rajongott senki társaságáért, de most róla is szó volt!Ha nem volt elég energiája, akkor harapott, karmolt és mindent megtett a birodalomért!
Elzász, Ashaz és Aqene egymést fedezték és folyamatosan együtt maradtak!Gyilkoltak mindent ami eléjük került!Mindegy volt, ha 50* akkora volt náluk, harcoltak!
Rooll egy napja változott vissza, de mégis itt volt, ha ereje nagyrésze veszve is volt!Rooll meg akarta bosszúlni azt amit 200 éve vele műveltek!És úgy kaszabolta a csúszómászó ilyen-olyan lényeket, hogy néhányan már menekültek előle!De neki nem volt elég!
Turbó nagyrészt a kancák mellett harcolt, nehogy valamelyiknek baja legyen!
Kártesz most megmutathatja a világnak, hogy nem olyan puhány, mint ahogy gondolják!Csak úgy kaszabolta le a trollokat!
Spitcz, Páncélos Herceg, Jégtenger, Fénylő Tenger, Méreg, Danly és Pokol Herceg iy egy csapatban harcoltak és sosem szakadtak el egymástól!
változás mindigis szeretett külön harcolni és most sem tett másképp!
Villámfény azért a közelében maradt!
Szüry először lépett be a birodalomba, de tudta miért harcol és keményen meg is küzdött mindenki életéért!
Most Nemeséken a sor.Az erisziek közt vágtatva bekerültek a pajzs mögé, s akit láttak gonosz lényt mindenkit felnyársaltak, agyon tiportak.
Koni megint egy nyíllal támadott.Egy pontos lövéssel vége lett a pajzsnak, s többet nem tudott "visszanőni".
Nagy levegőt vett.
Cikázva a lángoszlop mögött, ők is becsusszantak!
Gwaihir is a pajzs alá csúszott, és páncélos fejét leszegve rögtön a trollokra rontott.
- Ó, a bőség zavara! - mondta tettetett kéjjel, és alakzatba állt Árnnyal és Madisszal.
Illustrissima nekiiramodott az őket Galbatorixtól elválasztó távnak, és csodával határos módon megúszta, hogy egy nyíl eltalálja.
