|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.25. 22:01 - |
 Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
De hirtelen a mögötte lévő sűrűben valami megmozdult.
Sira nagyon megijedt.Aztán megint megmoccant valami!
-Gyere elő, én nem félek!-remegett Sira!
Hirtelen előtört egy óriási vörös sárkány.Nem várt egy percet sem.Röktön lecsapott, de Sira félreugrott.Nem tudott semmit se tenni, az ereje túl kevés volt ehhez, még nem volt eléggé felkészülve semmire!
A sárkány egyfojtába tüzet köpött, és lecsapott...
Sira csak a lábaira bízhatta magát.
-Segítség, valaki segítsen!-kiálltotta, de reménytelenül! |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Ez egy nagyon hosszú és fájdalmas történet....bár főleg régi. ... De ha nagyon akarod elmondhatom. |
 -Ha zsabad megkérdeznem hol veszítetted el a látásod?-kérdezte óvatosan. |
Komoran felsóhajtott.
- Képzeld milyen az,ha akit mindennél jobban szeretsz és bármi áron megvédenél,elveszíted.Elveszíted,hogy azt a saját szemeddel látod és nem tehetsz érte semmit..... |
Egy deig egy helyben állt.Aztán vissza sétált a csődör mögé.Fejét oldalra fordította és a földet bámulta.Továbbra is folytak a könnyei.
-Nekem nincs hova mennem.Még azt se tudom ,hogy az milyen ha valakit szeretsz és az viszonozza.-mondta. |
Nem látta,hogy a kanca sír,hiszen még régen elvesztette a szeme világát... és vele együtt akiket mindennél jobban szeretett.
Csak a aknca heves szívveréséből és nehézkes lélegzetvételéből vette ki,hogy sír.
Nem szólt semmit,tudta,hogy mi fog jönni.
'Ő is ugyan olyan,mint a többi.Ha visszautasítom már nem is számítok.Jelentéktelen leszek. ..... Miért nem ért meg senki? ....... Gondolom,mindjárt elmegy.Én pedig egyedül gyászolok tovább.' |
| -Bocsáss meg!-mondta és arréb lépkedett kb 7 méterre a csődörtől.Szemét becsukta és hagyta ,hogy a könnyek ellepjék a szemét. |
Szíve összerándult.Fájt.Szenvedett tőle.Egy ideig képtelen volt megszólalni.Levegő után kapkodott,majd kis idő után suttogva megszólalt.
- Ő.... ő nincs az élők sorában. |
Szemét szomorúan lesütötte majd egy könny csepp gurult le az arcán.Nem tudott megszólalni.Majd lépésben elindult.
-És a párod ilyenkor hol van?-kérdezte. |
Halványan elmosolygott,de aztán újra eluralkodott rajta a komor szomorúság.
- Sajnálom,de az Én szívem már másé... |
| -Hát...öm...én...jó rendben elmondom.Belédszerettem.És számomra nem vagy sem jelentéktelen sem vak.-mondta és várt ,hogy erre mit reagál a mén. |
Vállatvont.
Ahogy nézte a víztükröt szinte ismét látta maga előtt a szörnyű emlékeit.Ott voltak.Előtte.És nem hagyták nyugodni.Szíve szúrósan elkezdett sajogni.A fájdalomba egész teste beleremegett,majd egy nagyot nyelt.
- Úgyis mindenki számára jelentéktelen vagyok.... Egy jelentéktelen vak mén... - remegett bele saját szavaiba - Mindenki számára....
Ha tehette volna legszivesebben hagyta volna,hogy könnyei feltörjenek,de csak állt továbbra is,bámulva a vizet. |
| -Zavarlak?-kérdezte. |
Nem hallotta a kanca gondolatait.Neki nem volt ilyen képessége,hisz más érzékszervek élesedtek ki számára.
- Értem. - mondta hűvösen és továbbra is a víztükrörre szegezte tekintetét,mintha csak látná azt. |
-Hagyom a szerelmeseket.....-mondta.
"És tetszel nekem"-gondolatiban fejezte be mondatát. |
Észre sem vette,hogy a kanca követi.Megállt és füleit hátracsapta,hogy jobban hallja lépteit.
- Hát Te? |
| Már lelassított.Lépésben követte őt. |
| A parthoz ügetett.Körbenézett és a víztükörbe nézett. |
 -Jaaaj ne!Mennem kell!...Szerettelek!-mondta, megpuszilta, majd eltűnt. |
-Jól van na!Most ne sértődj meg.
Theo odabaktatott elé és a szemébe nézett. |
 - Mert utálom, ha megijesztenek! - fújta, és elfordult. |
[224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sira most jár először a birodalomban.Ez az első hely ahova ellátogatott.Nagyon tetszett, neki, boldog volt és nyugodt.Egyenlőre fogalma sem volt a sötétségről, és az itt kószáló sötét lényekről.Semmiről nem tudott.Egyedül az volt a fejében, hogy mindenhova el szeretne jutni a birodalomban.Boldogan végig ügetett a szabad parton, aztán vissza.Nézelődött, de nagyon egyedül volt.
Ez egy nagyon hosszú és fájdalmas történet....bár főleg régi. ... De ha nagyon akarod elmondhatom.
-Ha zsabad megkérdeznem hol veszítetted el a látásod?-kérdezte óvatosan.
-Jaaaj ne!Mennem kell!...Szerettelek!-mondta, megpuszilta, majd eltűnt.
- Mert utálom, ha megijesztenek! - fújta, és elfordult.