|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.08. 21:34 - |
 Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
De aztán kezdte unni... |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Ment. |
 Bólintott.
-Akkor menjünk! |
- Ah, értem már! Ez esetben megtiszteltetés, hogy ezúttal kifejezted! - mondta aprót hajolva, majd elfordult egy sziklát kerülve, és megállt.
Előttük ott terült el a sziget partja. |
| -Igen, de zárkózott vagyok!Magamnak tartom meg a boldogságot. |
- Nahát...
Ragyogó szemei elkerekedve nézték a lényt.
- Miért? Te olyan lénynek tűnsz, aki látja az élet szépségét....és nem boldogtalan.....Kérlek bocsáss meg, ha indiszkrét lennék, de úgy hittem, hogy Te megtaláltad a helyed a világban......Noha tudom, hogy ez nem egyenlő a teljes boldogsággal...... |
| -Semmibaj!Én is hónapok óta most mosolyogtam először! |
Nagy nehezen fékezett, kisebb lavinát zúdítva maga előtt, ahogy csúszott pár métert, és bevárta útitársát.
- Elnézést - lihegett kissé.
- Azt hiszem elragadott a hév. Néha rámtör... - mosolygott finoman. |
Felnevetett.
-Csak óvatosan! |
Könnyedén elkezdett leügetni a hegyről, szorosan becsukva szárnyait. Most jobbnak és főleg udvariasabbnak találta, ha nem repül, ráadásul a hegy parazsával jobb volt vigyázni tollas tagokkal!
Nem is telt sok időbe, és lábai megindultak a meredekebb lejtőkön, így a csődör valósággal száguldott lefelé!
- Elnézést! - kiáltotta hátra, és vágtában haladt tovább. |
| -Örömmel!-mosolygott.Hihetetlen szinkronban volt a csődörrel.Most először mondhatta el magáról, hogy barátra, legalábbi jóismerősre tett szert. |
Bólintott.
- Rendben! Egyébként csak úgy értettem, hogy sok helyen állandó a köd. Itt, főleg a BoszorkányVidéken egyébként is tilos háborgatni bármelyik felet. Itt béke volt, és béke lesz. Tudtommal ez az egyetlen törvény...De örülök, hogy Te sem vagy az ellentét híve - mondta finom mosollyal.
- Mit szólnál a parthoz? Akár a kikötőket is megnézhetjük! Rengeteg hajó van! Még engem is lenyűgöznek néha. |
| -Fény, Sötétség.Mióta nincs a gonosz, számomra egybe mosódott a két ellentét.A szigeten még nem jártam!Bárhova elmehetünk. |
Kissé elgondolkozott.
- Nem sok hely van a szigeten, ami igazán szép ésvagy fényes lenne. Nem tudom Te mely vidékeket kedveled, vagy talán már ismered itt. Hová mennél? |
| -Igen. |
- Értem.....Én ott voltam a nagy csatban is....Boldog lehetsz, hogy nem láttad....Én is az vagyok, hogy túl vagyunk rajta....
Megrázta a sörényét.
- Nos? Menjünk innen? |
Bólintott.
-Noha én nem voltam itt a sötétség idején, jártam ott, hol még meglátszottak nyomai, és igen jó látni, hogy a homály felszakadozik. |
Bólintott.
- Tudom miről beszélsz.
A távolba pillantott.
- Sok társammal együtt lettem árva....Akkoriban....nem voltam önmagam...és később is sokáig kerestem a helyem. Ma már jól vagyok. De az az eset nagyon megrázott.
Megrázta a sörényét.
- Most tudom, hogy minden rendben van. Ez.....nagyon sokat jelent....A béke és a nyugalom igazán....számít! Hisz a Birodalom is mennyit változott mióta elűztük a Sötét Nagyurat! Lehetővé tette az új vidék idekerülését, sok lény szívének átmelegedését - itt elmosolyodott - és sok csikó születését! Igazi aranykor ez....nyugodtan állhatok itt.....
Nagyot sóhajtott, ahogy a szél belekapott a sörényébe, és hátrafújta az arcából.
Mintha távoli vidékről hozott volna hírt, és csalogatná, hogy menjen vele oda.... |
Határozottan szórakoztatta a csődör reagálása.
-Nincs.Igaz, magam sem vagyok egy romantikus típus, és, ha adódik rá lehetőség, elkerülöm a lények társaságát.Persze nem mindig...a magány nem jó útitárs, előbb utóbb bele bolondul az egyedüli lélek.... |
Bólintott, és újra a Napba bámult.
Nem mondta ki ő mit vár és remél igazán, de tudta, hogy megértik egymást a lénnyel.
- A társaidon kívül van valakid? - kérdezte.
Mielőtt zavarba jött volna, megmagyarázta a kérdést:
- Nekem nincs senkim. Gondolom így könnyű mindig új helyekre vágyni. Bevallom, egyelőre ez az életforma tetszik nekem.....Elég nekem. |
Bólintott.
-A vad, békés puszták!Meg kell mondjam, én is vágyom az újra!Itt már mindent ismerek.Hosszú vándorútjaim során sokat láttam....bár néha meglepődöm egyes dolgokon a birodalomban.... |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Zorf épp egyik kedvenc helyén baktatott!A végzethegyen!Elég sötét volt, elég magas és elég veszélyes!Felgyújtott egy követ és ledobta!Most éppen ezzel szórakozott, mert nem talált más szórakozást!
Ment.
Bólintott.