|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.01. 22:14 - |
 Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Itt nem érezte rosszul magát, de...igazán jól sem.
Hiányzott neki Nimród, aki gondoskodott róla, a többi eriszi...és a biztonság...boldogság...amiket csak hírből ismerhetett..... |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Lihegve bújt anyjához.Már alig kapott levegőt.Szemeit becsukva kapkodta a levegőt.
Egy kis idő múlva kezdett megnyugosni és lassanként már levegőt is kapott.
Cedaronra nézett, de nem szólt semmit. |
 Szétcsapta hatalmas szárnyait, és begörbítve őket hihetetlen erővel csapott egyet! Röpte, zuhanása elhalt, kiegyenesedett a levegőben, és ragadozóvigyort eresztett meg az épp eléje kerülő csikó felé. Aztán bedőlt, és rárabolt, mint a ragadozómadarak!
Patái előrelendültek, és épp elérte a kisebb teremtményt, mielőtt az (aggodalma szerint) újra eltűnhetett volna.
Diadalmasan felsivított!
 - Gratulálok! - nyihogta szárazon, gúnyosan feléjük röppenve.
- Elkaptál egy apró csikót....Gyönyörű, Cedaron! Bravo! |
Beatles hátranézett.Látta, hogy ez nem volt jó ötlet, hisz egy nagyobb lény gyorsabban zuhan.Már úgyis közeledtek a földhöz, Beatles gyorsan befordult, majd sréhen vissza felfelé, de közben minél távolabb Cedarontól. |
Cedaron a lény után zuhant! Ragadozó volt, és vagy hússzor nehezebb, így már előre vigyorgott, ahogy elképezlte, hogy a csikó végre megtanulja hol a helye egy magafajta nagy, erős lényhez képest!!! |
Egyre jobban lihegve haladt tovább a levegőben.
Nagyon fáradt.A többiek között próbált eltűnni.Néha egy-egy kanyarnál beleütközött egy pegazusba, de bocsánatot sem nagyon tudott kérni, mert futnia kellett tovább.
Mostmár látta, hogy Cedaront nem lehet leállítani, Őt viszont a fáradság egyre jobban lassított.
Pihenés képpen zuhanni kezdett a föld felé, hátha egy kis erőre kap. |
Még mielőtt Tara közbeléphetett volna, a csikó után vetette magát, de ezúttal olyan volt a levegőben hatalmas szárnyaival kavarogva, mintha csak úszna! Igazán elemében volt, és félelmetes sebességgel rontott a csikó után!!! |
Hátha Cedaron így rájuk van indulva, Beatles inkább másfelé indul.
Anyjára nézett, majd hirtelen elfordult balra.Egyre gyorsabban haladt előre és szándékában sem volt lassítani sem.Kitárta szárnyit és a levegőbe rugaszkodott.Felfelé haladt, a többiek között cikázva menekült tovább. |
Vadul trappolt-kanyargott a két pegazus után. A többi eriszi tréfából nemhogy elé-elé tért, de még kisebb varázsokkal is bombázták és kiáltoztak neki, de nem törődött velük! Sőt, igazából csak a csikó érdekelte! |
Beatles mostmár fülét-farkát behúzva gyorsított.
Élvezte a játékot, de kicsit megijedt a ledobbanó Cedarontól.
|
Vadul suhant a két lény után, minden fordulóban élesen követve őket, lerázhatatlan ragadozóként!
Nevetve repült mindig épphogy kikerülve az utána kapkodó fogsort és szárnyakat, fiát is terelgetve, majd ledobbantak a földre, és futni kezdtek! Tara kacagott és kacagott, Beatles meg ő jópár méter előnyt szereztek, mert Cedaron nem tudta hogy kövese őket!
Végül földrengető dobbanás jelezte, hogy gyíkmódra tekergő, féktelenül sebes fogó akarja utolérni őket! |
Beatles már nem vált el anyja mellől.Végig mellette haladt, s közben néha hátrasandított, hogy Cedaron őket kergeti-e még. |
 Bólogatott.
- Hercegnőnek éreztem magam, akit annyira óvni akarnak, hogy az élet minden izgalmas szépségétől megfosztják, és ahelyett, hogy a szeretetet mutatnák ki, szeretetükben bezárva tartják....egyedül.... - mondta csendesen.
- Szeretem a testvéreim. Csak ők vannak énnekem a világon. Ővelük nőttem fel, miattuk lehetek ma az, aki....de néha sajog a szívem, hogy gyakran a tapasztalatlanságom miatt megszégyenülök, holott épp ők akarták, hogy ez soha ne történhessen meg...... |
Csak megrázta fejét.
-Ugyan, miért haagudnék rád? Inkább örülök, hogy Neked nem esett bajod...
-Hogy érted, hogy fogoly voltál? Annyira óvtak?-kérdezte. |
- Ó, értem - nyögte ki, miután legyűrte elképedését.
- Én azért remélem megbocsátasz, hisz miattam sérültél meg - mondta szégyenkezve.
- Sajnálom.....És örülök, hogy nem esett bajod! Ritka kincs egy ilyen képesség.....Engem a bátyáim óvtak mindig...habár inkább csak egyszerűen fogoly voltam..... |
Bólintott.
-Ahogy gondolod.
-Nos...kiskoromban, hogyismondjam...igen kalandvágyó voltam, de közben nem ügyeltem önmagamra...és utam során egy szakadékba zuhantam. A zuhanás közben elájultam, és mikor felébrdetem, a földön feküdtem, és semmin sem volt eltörve.
-Annak ellenére, hogy a szakadék igen mély volt...akkor döbbentem rá erre a képességemre.-mesélte kicsit elkomolyodva. |
Akár egy vad, tomboló, elsöprő erejű szélvihar, úgy zúgott a csikó felé! Szárnya minden ereje ebben a zúgásban volt!!! S bizony az nem kevés erő volt......
Ijedtséget tettetve felkacagott, és a föld felé lökte magát, csikójával együtt.
- Nohát, micsoda csodák vannak! Eltűnik, majd feltűnik a fiam, sárkány kapdos utánunk! - kacarászott zuhanása közben.
- Áh, értem - mosolyodott el.
- Ha akarod, megőrzöm a titkodat.
Aztán valami szöget ütött a fejébe.
- Hogy érted, hogy nem lennél már itt?...... |
Legközelebb anyja mellett jelent meg és büszkén mosolyogva nézett szét.
Tekintetével a fogót kereste.Meg is találta, de rá kellett jönnie, hogy nem kellett volna megjelennie, mert Cedaron felé tartott.
|
Kicsit elpirult, hogy eddig nem mondta a kancának.
-Nos...valójában nem akartam mondani, de ha már így alakult...-sóhajtott.
-Már kiskoromtól kezdve képes vagyok meggyógyítani magam...ha nem lettem volna képes rá, most nem lennék itt.-vallotta be. |
Döbbenten felüvöltött, ahogy átsuhant a "ködön"!!!! Hiába is próbált, fékezni, elsodorta a lendülete, azután viszont még dühösebben és keményebben kezdett kutatni a csikó után mind a hat érzékével!
Tara nagyot kiáltott csodálkozásában és örömében, mikor látta Beatles cselét!
- Gyönyörű volt! - ujjongott aztán torkaszakadtából, majd nyakába szedte szárnyát, mert Cedaron utána ugrott!!!!
Hóremény borzadva nézett a mélység felé! Ott lelhette volna a végzetét! Szégyen felhőzte el szemét, ahogy arra gondolt, elfeledkezett arról, hogy mindig előre nézzen, ha fut! Bátyjai most rettenetesen leszidták volna.
De még borzalmasabb érzés és még vadabb szégyen és bűntudat töltötte el, ahogy a törött szárnyat nézte! Nagyot nyögött, mikor Greywind helyrette magának. Aztán nem hitt a szemének! Greywind fel-le mozgatta a láthatan ép szárnyat!
- Ho...ho....hogyan? - nyögte ki dülledő szemekkel. |
Megrázta fejét, és feltápászkodott.
-Jól vagyok.-mondta nyugtatón. A Szakadék felé bökött fejével.
-Ha tovább vágtatsz, lezuhantál volna...mádképp nem tudtalak megállítani.-mondta, és szárnyait megpróbálta kinyújtóztatni. Ám ekkor vette döbbenten észre, hogy jobb szárnya furcsa szögben maradt.
Eltört! Greywind felszisszent, de érdekes módon nem fájt neki.Visszafojtotta lélegzetét, majd foga közé vette, és szárnyát hirtelen erősen megrántotta. Egy apró roppanás hallatszott, és szárnya újra a régi volt...pár másodperc múlva a csont is beforrt...szerencséjére. |
[365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mya csendes léptekkel vágott át egy óriási, halott fákkal körülvett, kihalt téren.
Lihegve bújt anyjához.Már alig kapott levegőt.Szemeit becsukva kapkodta a levegőt.
Szétcsapta hatalmas szárnyait, és begörbítve őket hihetetlen erővel csapott egyet! Röpte, zuhanása elhalt, kiegyenesedett a levegőben, és ragadozóvigyort eresztett meg az épp eléje kerülő csikó felé. Aztán bedőlt, és rárabolt, mint a ragadozómadarak!
- Gratulálok! - nyihogta szárazon, gúnyosan feléjük röppenve.
Bólogatott.