|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.29. 23:04 - |
 *Amalea vigyázva kikémlelt az erdőből, majd párszor beleszimatolt a levegőbe. Nem látott és nem érzett semmit... Tett pár óvatos lépést előre, míg végül kiért a rét közepére. Minden nyugodt és csöndes volt. Amalea hátrafordult, majd szelíden és halkan hátranyerített, mire egy kicsi, esetlen csikó lépkedett elő a fák közül.
Akác odasietett anyjához és vidáman ugrálta körül. Amalea közben folyamatosan beszélt hozzá; magyarázott valamit, de Akác mintha meg se hallotta volna.
-Akác! -korholta az anyja! -Figyelsz te rám?!
-Ne haragudj, anya... -hajtotta le bűnbánóan a fejét a kis kanca. -Mit is mondtál?
-Csak azt próbálom megértetni veled, hogy sose szabad óvatlannak lenned. Mindig alaposan nézz körül, nem leselkedik-e veszély a közelben, mielőtt nyílt, szabad területre mennél. Amíg nem vagy elég nagy és erős ahhoz, hogy megvédd magad, nem szabad szétszórtnak és figyelmetlennek lenned, mert könnyen az életedbe kerülhet! Érted, amit mondok?
-Igen, anya... -sóhajtotta unottan Akác. -De most már mehetek játszani?
-Mehetesz. -bólintott mosolyogva az anyja. -Mire fogsz nagyon figyelni?
-A csapdákra, és a vermekre, és ha folyót látok, nem megyek bele, mert elsodor a víz, ha tavat, akkor meg azért nem megyek bele, mert hirtelen mélyül, és még nem tudok elég jól úszni. Nem állok szóba idegenekkel, és nem megyek el senkivel, csak ha te is megengeded. -sorolta unottan a kiscsikó, mintha csak egy betanult monológot szavalna.
-Így van. -helyeslet az anyja. -Most már mehetsz.
Akác vidáman ugrálva vágtatott keresztül a réten, míg az anyja békés legelészésbe kezdett. Akác az erdő széléig nyargalt, ott azonban megtorpant. Hátrasandított anyjára; Amalea neki épp háttal állt, és nyugodtan rágcsálta a füvet.
Akác arcán, csibészes, huncut mosoly jelent meg, majd gyorsan beügetett az erdőbe és eltűnt a fák között...
...órákkal később Akác még mindig az erdő mélyén, a hatalmas, sötét fák közt bolyongott, sírva, anyját hívogatva, de nem találta a kivezető utat, és Amalea túl messze volt ahhoz, hogy hallja őt...* |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Végül felébredt, azonban egy rémítő érézs kerítette hatalmába..."Ízisz....bajban van "gondolta, mint a többi angelid.Ő gyengébb volt, mint a többiek, ezért amikor fel akart állni, újra visszaesett és tovább szenvedett....
Aztán elmúlt a fájdalom...Arca komor volt, s gondolatai, a másik angelid körül keringtek...remélte, hogy nem lesz baja! |
 A csődör még látóhatárán belül volt, tehát Shekeira nem ment messzire.Nem is akart.
Kicsit már kezdett unatkozni, de hagyta Wing Spiritet aludni. |
| Nem vette észre a kancaq pillanatnyi távol létét,. élvezte, hogy pihenhet! |
Ő is lehunyta szemét, de valamiért nem tudott elaludni.
Hallkan felállt.Nem látott senkit.
"Amíg Wing Spirit alszik, körülnézek!"-gondolta, majd lassan elindult egy sétára. |
| Mosolygott.Kicsit lehunyta a szemét és félálomba merült. |
-Hát akkor pihenjünk!Látom rád fér!
Szétnézett, néhány lépést arrébb baktatott, majd lefeküdt néhány virág közé. |
| -Jól esne!-nyögte, de csak tetette rosszul létét, igaz sokat zabált a kelleténél, de mindig szeretett színészkedni! |
Shekeira is sokat evett, de ügyelt a mennyiségre, hogy ne üsse ki magát, például úgy mint Wing Spirit!
-Pihenjünk?-kérdezte mosolyogva. |
| Csak úgy falta magába a füvet, minden etiketettet elhagyva....Aztán kidőlt!-Uh, túlsokat ettem! |
| Shekeira is lehajtotta fejét és legelni kezdett. |
| -Tökéletes!-csámcsogta már is. |
Hallkan ledobbant a földre.Körülnézett.
-Itt jó lesz?-kérdezte. |
 -Szia-mondta szomoúran bár tudta hogy ezt Devil már nem hallja.
*Hát folytassuk sétánkat* |
 -Bocsáss meg nekem de most mennem kell!-mondta.
-Isten veled!Remélem még látlk!-mondta és elgaloppozott a rétről. |
Aminelee odament az erdő széléhez az árnyékba és lefeküdt
-Kicsit meleg van-mondta madj eldőlt a pázsit szerű füvön |
| -Igen!Valóban csodás az idő!-mondta helyeslően. |
Visszamosolygott majd kicsit elkezdett sétálni.
-Szép az idő.Napos és nincs is közben olyan meleg-mondta majd körbenézett a szép tájon |
| Barátságos mosolyt vetett a kanca felé. |
| -Csak sétálgatok élvezem az életet-kuncogott majd megszgolt egy virágot és szájába vette |
| -Csak vándorlok és nem rég lett máés a gazdám!Mondjuk ez nem játszik annyira közre mint ,hogy vándorlok!És te? |
[216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Amalea vigyázva kikémlelt az erdőből, majd párszor beleszimatolt a levegőbe. Nem látott és nem érzett semmit... Tett pár óvatos lépést előre, míg végül kiért a rét közepére. Minden nyugodt és csöndes volt. Amalea hátrafordult, majd szelíden és halkan hátranyerített, mire egy kicsi, esetlen csikó lépkedett elő a fák közül.
Végül felébredt, azonban egy rémítő érézs kerítette hatalmába..."Ízisz....bajban van "gondolta, mint a többi angelid.Ő gyengébb volt, mint a többiek, ezért amikor fel akart állni, újra visszaesett és tovább szenvedett....
A csődör még látóhatárán belül volt, tehát Shekeira nem ment messzire.Nem is akart.
-Szia-mondta szomoúran bár tudta hogy ezt Devil már nem hallja.
-Bocsáss meg nekem de most mennem kell!-mondta.