|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.28. 13:29 - |
 *Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Elnevette magát Vihar döbbenetén.-Az óvatosság sosem árt!- s közben a kis fácskák nőttön nőttek, míg fiatal, nagyokká nem serdültek.... |
 Döbbenten, megütközve nézte Kabarlát.
- Milyen jogon zárnánk el bárkit is az ünnepléstől????
 Trianna közben csendesen mosolygott, és mormolni kezdett, mire körülötte hullámzani és enyhén remegni kezdett a föld, mintha egy fortyogó, bugyborékoló mocsáron állna!
A következő pillanatban pedig csírák, virágok, füvek, csemeték robbantak elő a talajból!!!! |
 -Rendben, de előbb vissza kell varázsolnunk az erdőt!Ilyen csupaszan nem maradhat!-nézett a még füstölgő fa tönkökre.
-Kavarkád, segítenél?
Rámosolygott Diadémra.-Persze!-s varázslás közben megkérdezte Vihartól.-És zárt körű lenne a buli, vagy mi is beszállhatunk? |
| - Mi, erisziek nagyon szeretünk ünnepelni! - mosolygott. |
 Kissé félénken biccentett.
Csak mosolygott a lányára.-Tudod mit?-csillant a szeme családjára-Mi lenne, ha megünnepelnénk az eseményt?Ráadásul az sem maradhat díjazatlan, hogy ilyen bátor voltál!-súgta az utolsó mondatot lányának. |
Csak bólintott Koninak, majd szusszantott egy nagyot.
- Végre.....
- Jobb lenne kísérőt küldeni a lénnyel... - mormogta, majd vakkantott egyet...Különös, átható hang volt, beleremegett az erdő....
A magasban köröző Csalogány pedig eltűnt felőlük.....
- Ugyan! A mi lányunk legföljebb kissé megriadt! - mondta, miután viszonozta a csókot.
- Igen, vége... - sóhajtotta, aztán szárnyaiba kapta a csikót.
- Semmi baj, nemde? - mosolygott rá. |
 Üres, nyugodt szemekkel meredt Gomorra.A füst eddig árnyékolta, de ahogy a nap rásütött, s felüvöltött meglepetésében és fájdalmában.
 Leszállt Nemesről, s Árnyéküvöltéshez futott.Egyik szárnyával betakarta, hogy ne fájjon a fény, mire a kutyaféle lefészkelődött az izgálga gidáról, -mely szinte Koni kezébe ugrott zavarodottságában-s az árnyékba húzódott.A lány erősen megfogta, így nem szökött meg.
-Bízzátok rám a dolgot, a lehető leggyorsabban elviszem innen!-fordult az ereisziekhez, majd az ővéihez.-Ti maradjatok itt, segítsetek az erdő vissza varázslásában.-s meg sem várva a választ el nyelték a "bokrok"....
-Szia!-fordult Diadém Viharhoz és megcsókolta.-Csakhogy vége!Szegény Diahar nagyon megijedt. |
Gomor nyomában berontottak ők is a tűzzel körbevett, fojtogató térre, ahol már jópáran időztek......
- Szólj valahogy Csalogánynak! Oltsa el a tüzet! - mormogta könnyek közt Triannának.
Trianna gyorsan fellőtt szarvából egy különös fényt, ami ellobbanó lángokat formázott a magasban.
Csalogány eloltotta a tüzet, és a magasban kezdett körözni.
Összehúzott szemekkel nézegette az idegen farkasfélét, aki szinte a gidán ült. A csípős füstben csak a hófehér lényt lehetett kivenni, mindenki másból legföljebb csak a villogó szemek látszottak. Gomor mély hangon morgott, de Razor gyorsan elmondta, hogy ők segítők, a gidát elvégre csak együtt kaphatták el, mire az ökörméretű fekete lény abbahagyta a vicsorgást.
- Vissza kell vinni az Örök Télbe! - hörrentette végül foghegyről.
- Ebben egyetértünk - morogta ő is kissé mogorván a fejfájdító füst miatt.
Sebesen szárnyalva érkezett, mert messzire elkóborolt, rosszfelé keresve a gidát. Aggódott már szeretteiért! Nagyon megkönnyebbült, hogy épségben láthatja őket, és hogy sikerrel jártak a gida elkapásában.
Friss szelet kavart, eloszlatva a füstöt, és ledobbant Diadém mellé. |
 Kis ideig körözött a fák fölött de nem talált semmit.Hamar meglátta a kutya szerü lényt amint lefogja a gidát.Ledobbantott mellé. |
Nem ijesztette meg a farkas, a szag ugyanaz vot, amit követett.Gomor után eredt, úgy döntött segít neki elkapni a megzavarodott teremtést.Elég könnyű volt utolérni!Csak cikázott jobbra balra a lángok elől, s lassan haladt előre.Levállt a csapattól, s nyugodtan a gida "útvonala" elé került.Pontosan a hóteremtmény előtt bújt ki a bokrok közül, mire az hirtelen oldalra ugrott, de nem ment sokáig, mert egy igazán élethűen rémisztő fa szinte lesokkolta és egy pillanatra ledermedt.Több sem kellett Árnyéküvöltésnek, rávetette magát, s egyik lábát rátéve fekvésre kényzserítette a kisállatot, mely minden izében remegett.Néha próbált megszökni, de a kutya féle rátelepedett, s nyugton maradt-így várta meg Árnyéküvöltés a többieket.
-Siker!!!-újongott Diadém, mikor meglátta a fáktól és a tűztől megrémült gidát.Viszont Diahar sem maradt nyugton, ő is megijedt a terv következményeitől.Anyja lábai közt keresett menedéket, s szárnyait magára borította, hogy ne égesse arcát a tűz!
Az angelid pegazusok a tónál várakoztak, hátha mégsem sikerül a terv, s a gida erre szökik. |
Ő és Trianna minden erejüket beleadták a vágtába, és hamarosan füst ölelte körbe őket, meg mindenféle furcsa, rémítő formájú fa. De nem volt idő megütközni, Razor csak futott tovább amerre az ösztöne vezette. Meg Trianna. A kanca szarva villódzását követte, makacsul tartva a nyaktörő tempót, Razor csodálta is, hogy néha alig néz maga elé.
Aztán hirtelen valami nagy és sötét mozdult meg előtük, mire Razor előreugrott, és leszegte fejét.
- Ki vagy?! - nyerítette.
- Gomor vagyok, te bolond! - hörögte oda sem nézve. A füst egy pillanatra megzavarta, és most próbált a gida nyomára akadni újra.
Egyre idegesebb lett...
Körülnézett, de sehol sem látta a gidát.
- Ugye nem vesztettük el?! - markolt belé a szörnyű gyanú. De a farkas hirtelen felbömbölt, és a lombok közé vetette megát, így a két unikornis - jobb híján - utánaugrott.
Razor lassan rájött, hogy merre tartanak.
- Visszafelé megyünk! Oda, ahová jöttünk!! - ordította.
A következő pillanatban hófehér villanásként meglátták a riadt kisgidát, ahogy ide-oda ugrál az ijesztő fák közt, a tűz elől futva. |
*Nem túlzottan díjjazta, hogy az erdő egy felét felgyújtották. Ráadásul pont az itt élő lényektől és gazdájuktól jött az ötlet!
~Mennyi meló lesz a föld és növénymágusoknak ezeket visszaültetni~ -merengett, miközben követte a többieket.* |
Önelégülen mosolygott Nemes hátán.
Kirúgott balra örömében!Már nem tart sokági az üldözés.
Közben kiértek az erdő szélre, hol már minden lángba borult!
-Na kicsim, most láthatod anyát varázsolni!-mosolygott huncutul lányára, s megkérdezte.-Milyen alakot szeretnél látni a fákon?
-Csillag, csillag!-harsogta Diahar.Ekkor a még meglévő fák ágai csillagokat formáltak, minden méretben.
-No és még?Gondolj valami rémisztőre!
-Medve, medve!-s a nagyobb farönkök, különböző medve forma alakokat vettek fel...
-Ez már jó!De még valamit!Mi az a lény, amelytől félsz?-It viszont a kis lelkes csikó kedve kicsit lelankadt.Nem szívesen mondta ki, mert félt, hogy életre kel.Végül csak kibükte-Buszkaladusz!(ez egy olyan lény, amely csupa púp, nagy fekete szemei és szája van, s két lábon jár...)
-Tökéletes!-kiáltotta, s az erdőbiztonságos fáit addig hajtogatta erejével, míg ily formát fel nem vettek! |
Kicsit elhúzta a száját, de amíg a gida nem tud teleportálni, még ezzel járhatnak a legjobban....Bólintott a nevelőnek.
- Egy próbát megér. Trianna!
Épp bólintott a zebracsíkos lénynek, és vágtatni kezdett, mikor Razor kiáltása elérte.
- Mi az?
- Ki az a tűzelemű lény, aki leggyorsabban ideérhet?
Rövid ideig gondolkozott.....
- Ignition. Vagy Csalogány...... - mondta bizonytalanul, és Razor szemének villanására már hívta is társukat.
Hatalmas főnixként repült el társai fölött, mert Trianna már útközben értesítette. Minden erejét beleadta a repülésbe, és mikor végre látta az erdő szélét, lángralobbantotta azt!
Hatalmas, forró, sustorgó lángfal emelkedett körbe!
Már mondani sem kellett neki, magától darálta a bűvigét, mire szarvából nyílként röppent a fák közé a gida nyomát jelző fény, és mind elkezdtek arra vágtatni.
- Úgy tűnik bejött! - nevette harciasan. |
-Az erdőn kívűlre biztos nem ért még a gida!Ha felgyújtjuk az erdő egy részét, talán megretten annyira, ha mi nem is érjük utol, Gomor elfoghatná!Ráadásul a tűz elemű megakadályozhatná a tűz tovább terjedését, így nem az egész erdő égne le le, csak a határ széli fák!Ez elég kevés áldozattal jár, ha a természetről van szó!
-Akkor jó!-mosolygott vissza rá-De gyerünk, különben lehagynak!-kacsintott rá és megvárta a kancát
Nem követték a többieket.Gondolták, egy kis kerülővel talán az üldözött elé vágnak, s a határnál elzárják az utat.
Diahart majd szét vetette az izgalom.Nem tudta, milyen fontos ez, de, hogy jó fogócskának ígérkezik, az fix! |
 -Szerintem én is találok tűzeleműeket! |
A levegőben körözve kutatott nyomok után, néha erős szelet kavarva, hogy a lombok félrehajoljanak.
Ő kezdte elveszteni a nyomokat, és Gomort nem érte el....
- Már jól vagyok, köszönöm - mosolygott Kavarkádra, és közben elmerengett.
'Ez a lény lett nagymama?'
- Erisziek közt biztosan....De minek? |
| Megérkeztek... |
A kanca mellé vágtatott.Koni és Nemes is megálltak, Kavarkádot bevárni, de ő intett, hogy induljanak előre.
-Jól vagy?
 A lomb koronák nem voltak oly sűrűek, hogy ne lehetett volna kivenni itt-ott egy ezüstös nyomot, pláne, ha a pegazus éles szemű.
-Homálynak onnan csillant meg a nyomvonal-mutatott enyhén balra, ám a sáv már eltűnt...Ekkor hirtelen beugrott neki egy ötlet.
-Van valakinek épp ráérő tűzelemű társa?Lehetőleg pegazus! |
| Roldyno csak ment előre és éles szemeivel figyelte a földet. |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Eressea kimerülten lépett elő a fák közül, és a vízhez botorkált, hogy szomját olthassa. Lehajtotta szép fejét, és nagy kortyokban nekilátott a friss, hűsítő víznek. Miután végzett, fáradtan, pihegve rogyott le a tó partjára, végignyúlt a puha pázsiton és kimerülten hunyta le szemeit...*
Elnevette magát Vihar döbbenetén.-Az óvatosság sosem árt!- s közben a kis fácskák nőttön nőttek, míg fiatal, nagyokká nem serdültek....
Döbbenten, megütközve nézte Kabarlát.
Trianna közben csendesen mosolygott, és mormolni kezdett, mire körülötte hullámzani és enyhén remegni kezdett a föld, mintha egy fortyogó, bugyborékoló mocsáron állna! 
-Rendben, de előbb vissza kell varázsolnunk az erdőt!Ilyen csupaszan nem maradhat!-nézett a még füstölgő fa tönkökre.
Kissé félénken biccentett.
Üres, nyugodt szemekkel meredt Gomorra.A füst eddig árnyékolta, de ahogy a nap rásütött, s felüvöltött meglepetésében és fájdalmában.
Leszállt Nemesről, s Árnyéküvöltéshez futott.Egyik szárnyával betakarta, hogy ne fájjon a fény, mire a kutyaféle lefészkelődött az izgálga gidáról, -mely szinte Koni kezébe ugrott zavarodottságában-s az árnyékba húzódott.A lány erősen megfogta, így nem szökött meg.
Kis ideig körözött a fák fölött de nem talált semmit.Hamar meglátta a kutya szerü lényt amint lefogja a gidát.Ledobbantott mellé.
-Szerintem én is találok tűzeleműeket!
A lomb koronák nem voltak oly sűrűek, hogy ne lehetett volna kivenni itt-ott egy ezüstös nyomot, pláne, ha a pegazus éles szemű.