|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.18. 14:37 - |
 *Mithrandir leereszkedett a tó partjára, és inni kezdett a friss, hűs vízből. Nagy kortyokban itta a tó vizét, mivel nagyon szomjas volt: lassan két napja, hogy nem ivott...* |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Soma a sűrűből lépett elő, minden gond nélkül.A tóhoz sétált.Ivott egy pár kortyot és mikor felemelte a fejét, csak azután vette észre a vele szemben lévő pegunit.Gondolta nem veszélyes, de csak messziről szólította meg!
-Szia! |
 Lebaktatott a partra, s szívében fájdalom ült:itt töltött utoljára kedvesével együtt egy éjszakát, s itt kezdőttek a bonyodalmak....most Mithandir a csatában van és harcol.Ez némi büszkeséggel töltötte el, de még mindig nem enyhítette a hiány érzetet.Becsukta szemét, és egy könnycseppet hullatott a földre, s reménykedett....Aztán odalépett a tóhoz és nagy kortyokat ivott.... |
| Angel meg próbált párja mellett, azonban ez szinte lehetetlen volt.Végül elvesztette eszméletét és a földre zuhant..... |
Elég magasra értek már, mikor Mithrandir érezte, hogy ott vannak, ahol akarta.
Nem értette mi ez, mikor hirtelen egy óriási szélroham elkapta őt!
És Angelt is!!!
'Mi ez?!'
Nem tudott küzdeni ellene! Hiába volt minden, a hatalmas vihar egyszerűen elsodorta őket!!!!! |
| Angel követte párját..... |
Könnyedén felröppent, és ahogy a szél belekapott a sörényébe, elmosolyodott.
Olyan könnyű lett a lelke! |
| Angel kiolvasta Mitharndil szeméből aggodalmát, bár nem tudta miért.Végül ezt mondta:-Persze hogy!Azt hiszed, hogy lerázhatsz?Ugyan már!Én se most jöttem le a falvédőről!Még a Sötétségbe is veled megyek!-azzal arcn csókolta, majd orrával viccesen megbökte és felszáált a levegőbe:-Mire várunk még???Indulás!!!! |
- Én.....nem tudom. - mondta sután.
Leghajtotta a fejét.
- Tovább akarok menni....De olyan messze.....Velem akarsz még tartani? - kérdezte sóvárogva és kissé aggódón. Jó lett volna, ha Angel vele tart...Mindennél jobb. De az út, amire rálépni készült, lehet, hogy a Sötétségbe visz, és nagyon hosszúnak, nagyon nehéznek ígérkezett. |
| Angel kedves pillantását követte:-És most merre?-kérdezte mosolyogva. |
Könnyedén talpra szökkent, és hatalmasat nyújtózott.
- Jó reggelt! - mondta mosolyogva, és hozzálépve megcsókolta Angelt.
Ő is ivott a tóból, majd körülnézett.
Pillantása egyre feljebb és feljebb emelkedett, és nemsokára azon kapta magát, hogy az eget bámulja.
Tovább akart menni....
Megrázta a fejét, és gyorsan kiverte a fejéből ezeket a gondolatokat.
Angelre mosolygott, és a közeli tájat kezdte inkább nézegetni. |
| Angel kinyitotta szemét,majd ásított.Megpuszilta kedvese arcát és így keltette:-Reggel van szívem! Kelj fel!-és feltápászkodott aztán lenyelte az első kortyokat. |
| *Mithrandir szelíden elmosolyodott, majd ő is lehajtotta fejét, és elaludt. Nem olyan mélyen, ahogy egy lény általában aludni szokott, hanem fél-éberen: minden neszt és apró zajt hallott, hogy veszély esetén azonnal talpon teremhessen. Nem szerette, ha meglepik, ráadásul most párja is vele volt, akire mindenképp vigyáznia kell, ezért, hogy alvás közben se lehessen rajtaütni, lassanként kialakult benne ez a képesség. Így egyszerre aludni és őrködni is tudott.* |
| -Ugyanmár nem vagyok nyafka és nem tudnál visszatartani, hogy ne tartsak veled.-mondta és még jobban kedvese mellé bújt, majd elaludt. |
-Még nem tudom. Tudod, hogy én sohasem tervezek előre... Csak vándorolok. Megyek, amerre a lábam visz. -*mosolygott halványan Mithrandir.* -Nem tudom, hogy hová tartok... de ha egyszer odaérek, azt tudni fogom.
-Sajnálom, hogy magammal rángatlak ezekre az értelmetlen túrákra. -*mondta kicsit sajnálkozva.* -De nélküled nem bírnám ki! Ahhoz túlságosan szeretlek! -*mondta mosolyogva, és egy csókor nyomott kedvese orrára.*
-Most aludj, Angel. Nagyon hosszú volt ez a mai nap. |
| Angel mosolygva hajtotta párjára fejét vigyázva, hogy meg ne sértse szarvával, majd ásított egyet és megkérdezte:-És hova tartunk kedves uram? |
| -Az biztos, hogy nem volt sétagalopp. -*viccelődött, majd ő is leheveredett a kanca mellé, és szárnyait ráborítva betakarta kedvesét.* |
| Angel követte párját és ő is ivott.-HÁ végre pihenünk kicsit!-mondta boldogan az ivás után, majd lefeküdt kicsit pihenni-Nem mondom jó kis túra.-viccelődött. |
| *Mithrandir leereszkedett a tó partjára, és inni kezdett a friss, hűs vízből. Nagy kortyokban itta a tó vizét, mivel nagyon szomjas volt: lassan két napja, hogy nem ivott...* |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Mithrandir leereszkedett a tó partjára, és inni kezdett a friss, hűs vízből. Nagy kortyokban itta a tó vizét, mivel nagyon szomjas volt: lassan két napja, hogy nem ivott...*
Soma a sűrűből lépett elő, minden gond nélkül.A tóhoz sétált.Ivott egy pár kortyot és mikor felemelte a fejét, csak azután vette észre a vele szemben lévő pegunit.Gondolta nem veszélyes, de csak messziről szólította meg!
Lebaktatott a partra, s szívében fájdalom ült:itt töltött utoljára kedvesével együtt egy éjszakát, s itt kezdőttek a bonyodalmak....most Mithandir a csatában van és harcol.Ez némi büszkeséggel töltötte el, de még mindig nem enyhítette a hiány érzetet.Becsukta szemét, és egy könnycseppet hullatott a földre, s reménykedett....Aztán odalépett a tóhoz és nagy kortyokat ivott....