|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.15. 23:39 - |
*Amethyst végül maga mögött hagyta a Napnyugta Tengerét, s egy pillanatig elszántan gondolt a kijutásra. alig egy szempillantással később már a Napkelte Tengerének hullámai nyaldosták lábát a hajnali fényben. A könnyű szellő jólesően felborzolta, összekócolta, majd újra kisimította sörényét, simogatta arcát, egész testét. A levegő enyhén hűs volt, és friss, ahogy a harmat lassanként kezdett elpárologni, s ezzel felüdítette a levegőt. A harmat, ami sosem szárad fel teljesen az örök napkeltében! És a távolban, a horizonton, messze kint a tenger széle fölött ott ragyogott a felkelni készülő Nap, örök mozdulatlanságban.*
-Nos, hogy tetszik? -*fordult Donhoz.*
|
[149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Csodálkozva nézett Lisandrora.Eddig nem is képzelte el magáról, hogy ekkora a hatalma volna, hogy ilyen szép helyre eljuthat.Diadalmas mosoly kerekedett szájára, s kihúzta magát. |
 - Igen. A Birodalomnak ez egy mágikus része. Nem is jöhet ide bárki.... |
Komoly tekintetét végig jártatta a társaságon és a tájon.Ahogy a napra vetette szemét ismét elmosolyodott.
-Mondjátok!Itt a nap mindig felkelőben van?-törte meg a csendet. |
| Csendben biccentett. |
| -Én is.-mondta még mindig bánatosan a gondolatai miatt... |
 Csöndben hallgatta Lisandro szavait,aztán elmerengett.Borzalmasnak érezte,hogy a sötét erők ilyenre képesek.Háború...vér...halottak...Szinte hihetetlennek tartotta egy ilyen mesés helyen,mint Simbelmyne,még ha új is itt.Bólintott ő is.
- Örülök,hogy végül a "Jó" győzött. - mondta tisztelettel teli hangon. |
| Bólintott az utolsó szavakra, s csöndben marad.Elgondolkodott a hallottakon, közben a földet nézte. |
- A Sötét Nagyúr, miután egyszer már elűztük, visszatért, testett öltött, és sereget toborzott a lényekből, akik hatalmát akarták. Elözönlötték a Birodalmat, és nagy csata volt a Sötétségben, a Nagyúr akkori vára előtt - szólalt meg hirtelen, üres tekintettel.
- Sok vér.....fájdalom....egy unikornis meghalt...És sok lény még korábban, és ott is, akiknek nem volt gazdája, csak a Birodalom volt az otthonuk....Néma hősök, akiknek soha senki nem fogja már elmesélni a tetteit.....A Nagyúr megfizetett tettéért, és elpusztult, kitakarodva világunkból. Ma már a sötét lények a Sötétségben élnek, és a saját kicsinyes veszekedéseik, mocskos ügyeik foglalják le őket...Annak a roppant erőnek, ami egységbe igázta őket, vége. Örökre. Tudom, mert az én gazdámnak sok-sok lénye küzdött ott, míg mások másutt, és akik nem tudtak odaérni, azoknak az erejét kellett adniuk a küzdőknek. Ezért gyenge most minden eriszi....Ezért van sok sérültünk...
Felemelte fejét, és szemei izzani kezdtek.
- A Sötétség ősi szépségének meggyalázója halott, lelke száműzött. A Birodalomban mostmár csak az Életnek van helye. Meg kell tanuni persze ezen az úton is járni. De azt hiszem a harcból kaptunk eleget mind..... |
| -Nos nekem is csak a gazdám mesélt róla, de eltudom képzelni milyen lehetett a birodalom... |
- "Azoknak az időknek"? - nézett kíváncsian a kancára - Pontosabban milyen időknek? Bocsánat,a tudatlanságomért - szegte le a fejét - de még új vagyok itt...mostanság érkeztem. |
| -Nem, de nyugi!Biztos, hogy nem sötétség lény....azoknak az időknek már vége.... |
Fejével biccentett mindkettőjüknek.
- Mi járatban errefelé?
Eközben tekintete egy pillanatra a pálmák sűrűjébe meredt.A fák közt hirtelen meglátott valamit elsuhanni.Szeme fehérje fölcsillant.Nem látta tisztán mi volt az,talán egy árny volt...egy nagyon különös árny...
- Ti is láttátok?! |
| -Ailin. |
Egy ideig metszően, rezzenéstelen és hideg tekintettel nézte a lényt, aztán nyugodtan így szólt:
- Lisandro vagyok. |
Nevetése elcsuklott,amikor ráeszmélt,hogy észrevették. Gondolván,hogy nincs mitől tartania és hogy ezt a különös lovak is megerősítették,kilépett a pálmák árnyékából és odaballagott hozzájuk.
- Üdv. A nevem Shadow. - mondta - Bennetek kit tisztelhetek meg? |
Egy nyugodt bólintással jelezte a kanca kedvessége iránti békés örömét. Már amennyire nála határozott érzelmekről lehetett szó.
- Tőlem sem - kiáltotta ő is az unikornisnak. |
| -Tudom-és lassan odafordult-és nem kell még azt hinni, hogy mérges vagyok.Haragom csupán ideiglenes, és bármi elfeledteti, ami szép....És már megszoktam a homokvihart.a sivatag az otthonom.-mosolygott kicsit, majd a pálmák felé fordult-Előbújhatsz, nem vagy veszélyben.....legalábbis tőlem nem kell félned. |
Közönyösen nézegette a lényt.
'Igen. Az egyik új lehet' gondolta.
Felpillantott az égre.
'Itt mindig ilyen gyönyörű a színe...'
Hirtelen szeme felvillant.
- Nem tudom érdekel-e, - szólt a sértett idenenek, aki úgy tűnt túltette magát homokkal való beterítésén - de nem vagyunk egyedül....
Azzal lassan arra fordult, ahol egy sötét színű unikornis állt, őket figyelve. |
Shadow kimerülten lépkedett a tengerpart itt-ott fás részén. Nagy utat kellett megtennie,hogy eljusson ide, és most végre itt van.
Nagyott szippantott a hűs tengeri levegőből,majd a tengerhez lépett,hogy igyon egy kicsit a vízből.Úgyan sós volt,de nem zavarta,mert már igen szomjas is volt.
Hirtelen hangokat hallott és mintha valami mágikus erőt is észlelt volna.Fejét felszegte,de nem látott semmit.
"Ez a hosszú út bizonyára jobban kifárasztott,mint gondoltam.Már halucinálok is." - gondolta.
Ekkor nem is olyan távol egy nagy "homok-felhőt" pillantott meg. Kíváncsiságát nem tudta legyőzni,így közelebb ügetett,de persze csak a pálmafák árnyékában,hogy ne vegyék azonnal észre.Miután látta mi is történt,magában nevetni kezdett. |
| Ugyanilyen közömbösséggel bólintott, s tovább gyönyörködött a tájban, nem is hederítve a másikra.... |
[149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csodálkozva nézett Lisandrora.Eddig nem is képzelte el magáról, hogy ekkora a hatalma volna, hogy ilyen szép helyre eljuthat.Diadalmas mosoly kerekedett szájára, s kihúzta magát.
- Igen. A Birodalomnak ez egy mágikus része. Nem is jöhet ide bárki....
Csöndben hallgatta Lisandro szavait,aztán elmerengett.Borzalmasnak érezte,hogy a sötét erők ilyenre képesek.Háború...vér...halottak...Szinte hihetetlennek tartotta egy ilyen mesés helyen,mint Simbelmyne,még ha új is itt.Bólintott ő is.