|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.01. 00:31 - |
 Mély álmából ébresztette az elméje egyik sarka. A víz legmélyén aludt, de így is érezte az ébredése okát: messze, odakinn, a vízen és a barlangon túl, két lény közeledett..... |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Ő már elsietett a csődörök mellett.
- Ő nem beteg. Valami mély álomba ejtette megát....Nem tudom mikor ébredhet fel....
 - Ő egy vad unikornis, a neve Aya. Harc közben sebesült meg, az erdejét akarta megvédeni. - mondta vonakodva. Egyrészt nem ismerte az unikornist, másrészt nem volt beszédes típus, és mostmár rengeteget beszélt. Legalábbis a saját mércéjével.
|
- Üdv ! - *köszönt az érkezőknek.
Szeme megakadt az ájult unikornison.*
- Mi történt ? |
- Értem. - mondta és megkönnyebbült.
- További lények jönnek! - zúgta és visszaugrott a vízre, egy sötétebb helyre.
- Silence! - hallattszott a barlang szája felől, aztán végül megjelent ő is az egyszarvúval a hátán.
- Nahát! Üdv mindenkinek! - mondta meglepődve.
|
- Scythoval az erdőben találkoztunk. Egy ideig beszélgettünk, de sajnos nem voltunk elég figyelmesek és hát az emberek ránktámadtak. - *felelte őszintén Porthos.*
- Aztán Scytho megmentette az életemet és utána meg lebucskáztunk egy elég hosszú lejtőn egészen a patakig. Ott is belebotlottunk az emberekbe, utána pedig Scytho javaslatára eljöttünk ide. |
Mélyen hallgatott és csak nézte a vizet maguk előtt.
- És hogy keveredtél az emberek közelébe? - kérdezte végül Porthostól.
'Még egy harcias kakaskodó....Elég ilyet láttam holtan....' |
- Hát igen... Már mindenhol az emberekről van szó. Annyi szörnyűséget tesznek.
*Porthos megcsóválta a fejét.* |
| - Én hallom, amit a víz suttog. És a víz érzi mit történik a világban, ide pedig rengeteg víz folyik be...Olyan sok szörnyűségről hallok hírt mostanában. És nem lehet ezek ellen tenni.....Az emberek lelkét lassan teljesen felzabálja a Sötétség, és annyi borzalmat tesznek!!!! - szakadt ki belőle a fájdalmas sóhajtás. |
*Porthos jó ideig fürkészte az unikornis arcát.*
- Szabad megkérdeznem, hogy van-e valami baj ? |
| - Köszönöm...Reméltem, hogy tudok segíteni.... - mondta csendes szomorúsággal. |
*Porthos hallgatta a két barát beszélgetését, nem szólt bele.
Megmozgatta lábát, miután Silence megpróbálta meggyógyítani.*
- Jobb, mint új korában ! |
Ő sem értette a két lény feltűnését, így Scythohoz fordult:
- Miért jöttetek? Mit akartok itt?
 - Volt egy kellemetlen találkozásunk néhány emberrel és biztonságos helyet akartam találni. Remélem nem gond! De Porthos is megsérült és ez a hely jutott eszembe.
- Emberek? - ismételte és hangja fájdalmassá, szomorúvá vált.
- Értem. Természetesen maradhattok, míg akartok! Itt biztonságban vagytok. Az emberek közül egyre több lesz a Sötétségé és egyre több szörnyűséget tesznek...Nem tudom mit tehetnénk....A gyilkosság sem lehet megoldás a végtelenségig! - mondta elkeseredve.
Porthosra nézett és a vízen, alig fodrozva azt, odalépdelt hozzá.
Lehajolt a sérült lábhoz és megérintette a szarvával.
- Nem vagyok tökéletes gyógyító, de azt hiszem a lábadat rendbe tudtam hozni! Sajnálom, hogyha nem tudtam segíteni.... |
*Porthos ennyivel le is tudta az ismerkedést.
Nem igazán tudta, hogy mit kérdezhetne vagy mondhatna az unikornisnak, azért inkább csak hallgatott.* |
Kis ideig még hallgatott. Aztán végül megszólalt, de nagyon különös volt a hangja, mintha a víz muzsikált volna kövek közt.
- Üdvözöllek! Én Silence vagyok. - mondta, majd bólintott egyet Scytho felé is. |
*Porthos elismerően nézett az unikornisra.*
- Üdv ! Porthos vagyok. |
- Igen.....szép hely.
- De van is itt valaki! Legalábbis, kellene....
Kicsit nézte a rezzenéstelen vizet, majd felhorkant és elkiáltotta magát.
- Silence! Gyere elő! Barátok vagyunk!
A következő pillanatban a víztükör ripityára tört, és ő egy ugrással a felszínre ugrott, mitnha csak talaj lett volna. A mozdulat egyszerre volt gyors és mégis valahogy nyugodt és elegáns.
Csendben megállt és óriási, fekete szemeivel az idegen egyszarvúra meredt. |
- Ez igen ! Szép és különleges hely ! - *ismerte el.*
- Hm. Itt jó dolga lehet minden víz elemü lénynek. - *jegyezte meg halkan.* |
| Mély álmából ébresztette az elméje egyik sarka. A víz legmélyén aludt, de így is érezte az ébredése okát: messze, odakinn, a vízen és a barlangon túl, két lény közeledett..... |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mély álmából ébresztette az elméje egyik sarka. A víz legmélyén aludt, de így is érezte az ébredése okát: messze, odakinn, a vízen és a barlangon túl, két lény közeledett.....
- Ő egy vad unikornis, a neve Aya. Harc közben sebesült meg, az erdejét akarta megvédeni. - mondta vonakodva. Egyrészt nem ismerte az unikornist, másrészt nem volt beszédes típus, és mostmár rengeteget beszélt. Legalábbis a saját mércéjével.
- Volt egy kellemetlen találkozásunk néhány emberrel és biztonságos helyet akartam találni. Remélem nem gond! De Porthos is megsérült és ez a hely jutott eszembe.