|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.14. 12:54 - |
 Ria cikázva suhant a felhők között, végül kifulladva földetért egy párkányon. Elmélázva nézett körül. Mindenfelé kiálló párkányok nőttek ki a falból, és csobogott rajtuk a víz, ami aztán lecsurgott róluk a lent fekvő óriási tóba.
'Csodás hely.'gondolta és egy-két párkánnyal lentebb repült, hogy alaposabban szemügyre vehesse a tavat. Az szinte átlátszó volt: az alján csillogó halak sodródtak ide-oda. Majd hátrafordult, és végre rájött, hogy honnan ered a párkányokra csobogó víz: ahogy magasra felnézett, öt-hat pata nagyságú résen csorgott a víz a legmagasabb párkányra, ahonnan továbbhaladt a lentebb fekvőkre. Felrepült a legmagasabb párkányra, és inni kezdett a lyukból kicsorgó vízből. |
[194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Elmosolyodott.
-A számon lakat lesz!-válaszolta nagy komolyan. |
 Vissza változott.
-Nem!A napenergia!Nélküle levert lennék és fáradt!De ezt csak te tudod, tehát egy szót se senkinek!-kacsintott rá. |
Hunyorognia kellett, ha látni akart valamit Bátorból.
-Ejha!-mondta elismerően.-Nap pegazus? Akkor biztos fény az elemed.-következtetett. |
-Ó értem!-mondta bohókásan, majd ő is mutatott vlalmit.Felragyogott, mint a Nap.
-Ha fáznál, gyere mellém, szószerint én vagyok a Nap pegazus!-húzta ki magát vakító fényénél. |
Pár másodperc alatt kihunyt a fénye, és a leblokkolt Bátorra mosolygott.
-Csukd be a szád!-nevetett.-Én így töltöm fel magamat, alvás helyett.-magyarázta.-Pár korty egy jó tiszta vízből, és mintha kicserélődnék...
Megrázta magát, így néhány fénycsillag is kiszállingózott a sörényéből. |
| Szemét a fénylő pegunin felejtette.Szinte a lélegzete is elállt. |
-Akkor én nyertem!-húzta ki magát diadalmasan, de aztán komolyságot erőltetett magára, és Bátor mellé ügetett.
Ő is inni kezdett. Elégedetten hunyta le a szemét, és pár másodpercre felragyogott. |
| Visszagrimaszolt, hogy csak azért se, majd a vízhez baktatott és ivott. |
-Én meg nem!-mosolygott, és visszapuszilt. Szívesen játszotta volna ezt órákon át...:) |
| -Én meg igen!....-s egy újabb puszi Ria arcára. |
-Ha te mondod...-mosolygott.-De én nem szeretném, hogy kvittek legyünk!-mondta, és ő is megpuszilta Bátort. |
| -Még nem!-azzal odapördült, és pillanatra csókot nyomott az arcára.-Na most vagyunk kvittek! |
Bátor (ismét) mosolyra fakasztotta, de végül elengedte, mert nem akarta 'kínozni'.
-Na, mostmár kvittek vagyunk!-nevetett. |
| -Ne, ne, neeeee!-kacagott, és próbált Ria elől szaladni. |
Kajánul elmosolyodott a megjegyzést hallva, nem is tétovázott:
Szárnyait Bátor felé nyújtva most megcserélte a szerepet: ő csikizett, Bátor nevetett. |
Ő is nevetett.
-Hát még én!...hopp...ez kicsúszott! |
Majdnem felugrott meglepetésében, és nevetni kezdett.
-Juj! Hagyd abba, nagyon csikis vagyok!-nevetett, majd sikerült lábra ugrania Bátor csiklandozásától még mindig kacagva. |
| A hogy nézegette a bokrokat,Ria mögé került.Amikor megtalálta, hangtalan maradt, mivel nem vette észre.Óvatosan előre nyújtotta egyik szárnyát, és finoman hozzá ért, végül elkezdte csikizni! |
Mikor meghallotta a szárnyak suhogását, először megfordult a fejében, hogy láthatatlanná válik, de végül elvetette. Az már nem lett volna igazi játék...
Ígyhát egyelőre csak csöndben maradt, és várt... |
| A bokrok felé közeledett! |
[194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ria cikázva suhant a felhők között, végül kifulladva földetért egy párkányon. Elmélázva nézett körül. Mindenfelé kiálló párkányok nőttek ki a falból, és csobogott rajtuk a víz, ami aztán lecsurgott róluk a lent fekvő óriási tóba.
Vissza változott.