Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*

|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Keselyüstök először nagyon meglepődött a víztömeg "önálló tudatra ébredésén", de szótfogadott a két vízi lénynek. Elég riasztó volt ekkora mágia középpontjában lenni.....
De ahogy lassan ráérzett a víz mozgására és elkezdett együtt suhanni, hajolni, rezdülni vele, ahogy a szél bele-belekapott a sörényébe, ahogy a világ egyszerre volt hihetelenül elmosódott, ragyogó és mégis szemkápráztatón éles, Keselyüstök lelkét áthatotta valami elképesztő béke és izgalom - egyszerre.
- Juhééééj! - nyerített fel hirtelen örömtelien. Levigyorgott a csikóra, és remélte, hogy egy pillanatra egyszerre dobbanhat a szíve a víz elképesztő lényeinek szívével.....Magával a vízzel.....Lassan kezdte felfogni, hogy a sellőlovak sokkal többek hidegvérű vízlakóknál, akik hínárt legelnek és semmi forróság nincs bennük! |
Párjára nézett...Az elvigyorodott.Felgyorsultak.Hirtelen Keselyüstök alatt a víztömeg hirtelen megmoccant, felemelkedett-egy igazi, tengeri hullám volt!És Keselyüstök rajta szörfözött!
-Nyugi odafent, biztonságban vagy!Inkább élvezd a hullmáogolást!-nevetett.Igazgyöngy is felkérckedett a hullámra.A kanca mellett foglalt helyet és odavolt a gyönyörűségtől.Még nem volt tengeren, nem volt része ilyen nagy hullámokban!
|

Mosolygott Keselyüstök izonytalan tekintetét látva, ahogy mellettük úsztak. Sejtette, hogy Narvál mire készül, de esze ágában se volt elárulni ezt az unikornisnak... |
A kancára meredt.
- Miért ne - felelt kicsit bizonytalanul, de nem is akarta jobban meggondolni a dolgot... |
Szeretnél gyorsabban úszni?-kérdezte ravaszol mosolyogva.
|
A vízbe gázolt.
- Csak képletesen értettem - mondta halkan, sörénye mögött mosolyogva.
- Felőlem indulhatunk, de én lassabb vagyok, mint ti - mondta hangosan. |
-Akkor ússz át velünk, nézzük meg együtt!
Igazgyöngy is örült a programnak!Már kezdte magát nagyon unni. |
Elmosolyodott Narvál szavain, aztán megengedett magának még egy örömteli mosolyt, a két mén miatt. Nagy kockázatot vállaltak azzal a beúszással.....De mostmár nem kell erre gondolnia, és nem is fog! Minek ilyesmit részletezni?
Megrázta a sörényét.
- Kíváncsi lennék azért, hogy vajon ilyentájt mit csinálnak a túlparton - mosolygott kicsit befelé. |

Mikor visszaértek, örömmel látta, hogy a többiek is itt vannak még. Odaúszott Keselyüstökékhez.

Ő is örült, hogy visszaért arról a furcsa helyről, és követte Raurost. Mosolyogva biccentett a többieknek.
-Jó újra itt!-jegyezte meg jókedvűen.
|
-Már rég időzünk, de még maradhatunk.Mi aztán ráérünk!
|
Boldogan üdvözölte az érkezőket:
- Jó Benneteket épségben újra látni!!
Végignézett a sellőlovakon.
- Most továbbmentek? |
Elmosolyodott-Rendben, akkor nem bonyolódom bele nagyon a magyarázataimba...
-Megjöttünk!-hangzott a szívderítő hang.Mögötte úszott Rauros s utána az elveszett vizibárány:)
|
Vállvonogatva felelt:
- Amit mondasz, nekem túl magasröptű...Nekem elég volt, hogy végre olyanokhoz tartozom, akik tényleg törődnek velem. Hogy kik között milyen a kötelék és mi alapján lesz lény és nevelő egy pár....nem tudom. Engem örökbefogadtak........ |
-Van, amikor menekülni kell a "családtól", hogy élhess.Hogy be kell venned magad olyanokhoz, akik idegenek, mégis köztük biztonságot érzel.Attól még, hogy itt vagy, eriszi vagy, az is leszel!Ha eljönnek érted, mi megvédünk, de nem ártunk társaidnak, erre szavamat adom.
Most nem tekintett Keselyüstökre, hanem a földet nézte, s úgy mondta, sőt, inkább csak hangosan gondolkodott.-Minden "családi" kötelék más!A tietek tudatos.A miénk nem.Köztetek ezért állhatnak fenn a nézet különbségek, a viszályok.Nálunk nem.Mi Konival tudat alatt vagyunk összekötve, a tudat alattinkból tudjuk, ki merre van, kivel van-persze ezt csak akkor tudjuk, ha ő is nyilvánossá teszi. Amikor csatlakozunk Konihoz, egy részünk egybe olvad, ezért is vagyunk egymással oly elnézőek és inkább csendben maradunk, ha a másik tulajdonságai nem egyeznek a mieinkkel...Megaztán, Konihoz olyan lények csatlakoznak, melyekben benne van ez a rész, legyen az sötét vagy fénylény.S noha bennetek is megvan ez a rész, mely lehetővé teszi, hogy erisziek legyetek, a ti gazdátok ízlése és természete más, mint a mi gazdánké....A ti gazdátoké szabadabb!De ezt ne vedd negatívumnak, hiszen mi...ha a rosszabb szavakkal fogalmazunk, úgymond asszimilálódunk...egy érszben! |
Boldogan, ragyogón mosolyodott el erre. Szemeiből valami olyasféle bizalom sugárzott, amit csak igazán szerelmes lények érezhetnek, vagy újszülöttek a szüleik iránt, esetleg halandók az isteneik iránt.......feltétel nélküli bizalom volt!!!!
- Ha Eris eljön, akkor minden bajnak vége lesz. Ezt tudom és érzem. És ezért hiszem, hogy vissza fog jönni. Ő mentett meg engem! Nem hagyna cserben. Egyetlen eriszit sem, engem sem. Hiszek benne!
Lehervadt arcáról a fény.....
- De én nem miatta aggódom. Ha a társaim közül jön ide egy, az nem lesz sem szép, sem jó látogatás......Tombolni fog, velem sem lesz kedves.....és másokkal sem.....Ahová meg visz, nos, oda nem vágyom. Tudom, hogy a többi bajbajutott eriszi mellett kellene lennem. De ha rájuk gondolok félelem fog el. Tőlük és attól is, hogy én is olyan leszek.....Nem is tudom miért menekültem meg.... - gondolkodott el - Talán mert nemrég lettem eriszi, vagy mert nincs nagy erőm.........De félek, hogy a szerencsém végetér..... |
-Egyszer eljön Eris, meglátod!
|
Keselyüstök aggódón nézett Narválra és Raurosra.
- Vigyázzatok! - kérte.
Aztán hümmögve pillantott Korall-királyra.
- Nemigen tudom mit mesélhetnék. Nagyon régi lény vagyok, még a sötét idők előtt érkeztem. Szeretek itt......Mindannak ellenére, amin keresztül mentem. A gazdáim, mert több is volt, nem törődtek velem. Így az erőm nem alakult ki. Habár azt hiszem talán soha nem is lehetett volna erős, aktív mágikus hatalmam.....Mostanság a hatodik érzékem segít nekem, de egyébént szarvam nem több egy dísznél. Néha fénylik, de ezt sem tudom mire vélni. Volt párom, de senki sem tarthat ki egy bánatos, a gazdáját örökösen kutató lény mellett, akinek szavát nem lehet venni. Tehát elváltunk...
Nagyot sóhajtott.
- Most eriszi vagyok. Rengeteg lény közül vagyok egy, mégis úgy érzem, hogy itt minden csak jobb lehet - mondta erősebb hangon.
A csikóra mosolygott.
- Nem jártam még sok helyen a Birodalomban. Nem is nagyon merek, mivel legföljebb futni tudok, ha ellenséges lénnyel találkozom. De azt hiszem a veszélytelen vidékek közt is akad éppen elég, ahol még nem voltam.
- Ami meg a társaimat illeti, egyelőre, sötét mágiák miatt, nagyon mások lettek. Nemigen szeretnék odamenni, ahol ők vannak. Jó itt. Remélem nem is jönnek el értem.....Aki védtelen, azért lehet, hogy eljönnek..... |

Feszülten figyelve követte... |
-Akkor induljunk!-felelte, s kissé előre úszott, ahol eltűntek Morannonék, s ott megvárta Raurost.
|

Alig észrevehetően megkönnyebbült Narvál ajánlatára. Mosolyogva bólintott.
-Az jó lenne.-felelte. |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|