|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.14. 15:31 - |
 Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Ott egy Kapu. Azon jött be, igen. Sokat, akár napokig kellett futni, míg egyet találni lehetett. Ezek vezettek ki és be. Közben pedig néha....
Házak, ahol a világ legfurább utazói fordultak meg, néhanapján, vagy épp az idők kezdete óta üresen álltak. Itt egy liget, ott egy tó.....Sosem lehetett felkészülni...És minden vándorolt!!!!
Ez volt az, amit igazán nehéz volt megszokni: a Dimenzió néha úgy gondolta, hogy át kell alakulnia és minden tovatűnt, abszolút máshova.
Ezért is jelentette ez a Dimenzió az abszolút szabadságot: nem volt mihez tájékozódni! Csak úgy ment az egyszarvú, ment és ment, akadályok nélkül, néha pedig érdekes dolgokra bukkant. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Gyalázatosan felröhögött.
- Keresd ott, ahol láthat amennyit csak bír! - üvöltötte Zenit arcába, és egyszerűen besuhant a fehér lény elméjébe! Ijesztő dolgot vállalt fel, hisz ha a harmatgyenge pegazus most kilökné, és nem jut be időben a peguniba, kósza lélekként elvész a semmibe, de tudta: a düh nagyon gyengévé teheti a máguslényt, és ő elérte, amit akart!
Minden erejével a beférkőzésen volt, így kínlódva beszédre bírta a higanyszín testet:
- Miért keresed azt a bolond kancát? Úgysem sok maradt belőle a Sötétségbeli útja után...... |
*Próbált belekapaszkodni a csöpp Asylonba, akit ugyan csak egy pillanatra érezhetett, akkor is támadóként.
A lény szavai elérték kellő hatásukat. Zenit nem törődött a további kereséssel, elengedte az Asylonnak sejtett lélekdarabkát és kegyetlen ütést mért az ál-Asylon elméjére. Azzal a lendülettel kitépte magát ellensége elméjéből és kiszorította ellenségét a sajátjából.
Kihasználva a közelséget, szárnyaival körbefonta Asylon testét, szárnyainak kis mozgásteret hagyva.*
- Mit tettél vele?!?! - *üvöltötte a másik lény arcába.
Tollai alig észrevehetően, de fel-felcsillantak, testét belül átjárta a mágia és csak a megfelelő pillanatra várt, hogy kitörhessen, ám Zenit egyenlőre visszatartotta.* |
Asylon megszállója kacagott a szánalmas próbálkozáson. Eddig foglyával együtt elnyomta, lénye mélyére préselte a pegazus szellemeit, de most egy pillanatra felszabadította erejüket, sikoltásként zúgó zavart és kínt szabadítva Zenitre!
- Gyerünk már! Vagy ennyire nem érdekel mi lett a nővérkédből?! - hörögte, és korbácsként végigvágott a fehér lény lelkén. Azután tüzes lándzsaként belefúrta magát a peguniba!
'Lássuk ki jut mélyebbre!' |
*A minimális távolságnak köszönhetően esélye sem lett volna időben odábbrepülni, így egyik szárnyát maga elé rántva védett.
Az indulat kezdett eluralkodni rajta, aminek következtében egyre inkább szétszórttá vált. Furcsa mód inkább a közelség mellett döntött. Tudta jól, hogy így sebezhetőbb, de Ő is váratlanabbul tud majd támadni, ha eljön az ideje. Kicsit ismét lehiggadt, így következetesen tudott gondolkodni. Eszébe jutottak az utolsó alkalmak, amikor Dignifiedtől tanulhatott és azelőtt, amikor Ninque piszkálta, Logos, aki mindig türelmes volt és Hektor, aki a higgadság fontosságára mutatott rá.
A továbbiakban nem próbálta pillantását elszakítani Asylontól. Inkább megpróbált még jobban befurakodni!
~Meg kell találnom Asylont, ketten könnyűszerrel elintézzük!~* |
Szárnyaival hatalmas, jéghideg szelet kavart, azután előrerontott, és Zenit felé vágott!
- Próbálkozz legalább valami gyengécske csapással! Mutasd meg mit tudsz! Nem hiszem el, hogy te vagy az Örökös! - kacagott kegyetlenül, őrülten. |
*Bármennyire is tudta, hogy a látszat csal és bármennyire is gondolta, hogy fel van készülve a következményekre, az a két szó, amit hallott és akitől halotta és ahogyan hallotta, csaknem megbénította.
Vészcsengői szirénaként riasztották, amint az ellenséges elme veszélyesen közel került és elérte.
Ajkába harapott. Nem hagyhatja magát! Tudta, hogy pillantását el kéne szakítania az ál-Asylonétól, de mintha csak egyre jobban elveszett volna benne!* |
'Hát akkor ennyit erről....' gondolta magában, feladva a "békés bánásmódot". Mélyet sóhajtott, és egy pillanat alatt ledobta eddig bájos álcáját.
- Te akartad.... - sziszegte, és a következő pillanatban nekirontott Zenit elméjének, pillantását a magáéhoz láncolva. |
*Fogait össze kellett szorítsa, hogy fékezze indulatait.*
- Ha az lennél, akit látok, akkor tudnád. - *sziszegte a fogai között, tekintetét egy pillanatra sem levéve Asylonról.* |
A megszálló lélek döbbenten hüledezett. Asylon elfojtása miatt nem tudta miről beszél Zenit! Nem voltak birtokában az emlékek.......
- Nem tudom miről beszélsz! - mondta végül, kétségbeesett próbálkozást téve egy trükk felé.
Hátha el tudja hitetni, hogy akkor állt megszállás alatt.....
- Miről beszélsz? - döbbent meg. Ködláng, az idegen két kanca és az előttük haladó viharfelhők között cikázott egy ideig a pillantása, és lassan kezdte felfogni a lényeget.
- Csak nem.....csak nem ezek miatt történtek azok a lehetetlen dolgok?! |
*Tettetett meglepettséggel tárta szét szárnyait.*
- Csak nem sikerült meglepnelek?
*Egy határozott szárnymozdulattal közvetlen Asylon elé repült, orruk hajszál híjján összeért.*
- Akkor, ott, mi történt Anduryával? Miért tetted? Mi volt a terved? - *kérdezte követelőzőn, szemeit a pegazuséiba fúrva.*
- Utána miért hagytatok ott? Ráadásul mindketten! Szükségem lett volna rátok és ti nyom nélkül eltűntetek! Hogy tehetted, azok után, amiken együtt keresztülmentünk??? |
 Hogy könnyebb legyen az egyre táguló és fejlődő Birodalom megismerése, az angelidek is rendelkeznek egy olyan hálóval, melyen nemcsak érezni tudják egymás honlétét, hanem-ha akarja az egyik-információkat tudnak megosztani egymással, pl:mi ötrtént az egyik helyen, vagy milyen lénnyel futottak össze....Innen volt ismerős Ízisz számára a hrtelen feltűnő csődör, persze nevét nem tudta.
-Épp egy...vagyis két eriszit üldözünk!Reméljük, hogy az egyik elvezet a másikhoz...-válaszolt, majd magyarázkodott:-Egyik társad megszállta egy ősi lélek...és az rosszat akar... |
Az Asylont uraló lélek meglepetten hátrasuhant, és jéghideggé dermesztette a levegőt. Mit akar ez a peguni? Nem is válaszolt neki, nem is tudott volna időhiány miatt, hisz a fehér lény lekevert neki egyet, és habár sejtette, hogy az nem akar neki igazán ártani, eltanácstalanodott. Ez valami trükk lenne?!
- Neked meg mi bajod? Vagy ezt döntöttted el???? - döntött egy egyszerűbb, értetlenkedő válasz mellett.
Harsogó át akart vágtázni a nagy pusztán, hogy megtaláljon egy istállót, amikor a három őrült mód rohanó unikornist meglátta. Meglepetten nézett utánuk, azután feltámadó kíváncsisággal a nyomukba eredt!
Kiváló futó volt, ráadásul a három lény már régen kezdhette a maga futását, így hamarosan mellettük száguldott.
- Ködláng! Hát ti?! - döbbent meg. |
- Erre-arra. Igazság szerint kerültem előző otthonunkat, a Sötétséget. Elég sokat időztem a tengerparton, így találkoztunk éppen ott. Összefutottam néhány lénnyel is. Közületek is. - *fűzte még hozzá.*
- Miután elváltunk, egyből ide jöttél? - *kérdezte természetes érdeklődéssel, de szemeiben ravasz fény csillant, miközben Asylont vizslatta.
Szárnyait kényelmesen kinyújtva tartotta és így vitorlázás közben teljes figyelmét a pegazusra fordíthatta.*
- Ami azt illeti... megfogadtam a tanácsodat, és eldöntöttem, hogy mit akarok. - *mondta rejtéllyesen.
A másodperc töredéke alatt döntött. Valami nem volt rendben! Helyre akarta hozni. Hirtelen jött ötlettel egyik szárnyát felszabadította a vitorlázás alól és úgy, mint korábban, ott, lenn, valahol a Sötétség szilárd pontjai alatt, megütötte Asylont!* |
Valóban nem sejtettek semmit.Csak üldözték Névtelent, fel sem merült vagy nem akarták, hogy felmerüljön bennük az az ötlet, hogy rossz irányba mennek.Ez a pegazus volt minden kapaszkodójuk.... |
Elgondolkozva nézett a pegunira.
- Egyébként Te merre jártál?...... |
*Asylonra nézett és bólintott.*
- Igazad lehet. |
Asylon könnyedén vállatvont.
- Nem hallottam semmiről, de úgy tudom ott mindig nagyon különös dolgok történnek. Hisz bárki bármilyen világot létrehozhat! Hogyne lenne furcsa egy megvalósult rémálom?? |
*A távolba révedt.*
- Úgy hallottam, valami furcsaság történt a látomások dimenziójában. Tudsz róla valamit? - *érdeklődött és még véletlenül sem nézett a pegazusra.* |
- Ó, hogyne mondta volna! - vágta rá rögtön. Hihetetlenül megkönnyebbült, hogy a fehér lény a jelek szerint nem gyanakodott.
A másik kérdésre meg elvigyorodott.
- Nagyon is közel áll hozzám egy itteni hely.....Nagyon-nagyon..... |
- Mondta neked? - *fordult Asylonhoz.*
- Van kedvenc helyed itt? - *kérdezett tovább.* |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Gyalázatosan felröhögött.
Hogy könnyebb legyen az egyre táguló és fejlődő Birodalom megismerése, az angelidek is rendelkeznek egy olyan hálóval, melyen nemcsak érezni tudják egymás honlétét, hanem-ha akarja az egyik-információkat tudnak megosztani egymással, pl:mi ötrtént az egyik helyen, vagy milyen lénnyel futottak össze....Innen volt ismerős Ízisz számára a hrtelen feltűnő csődör, persze nevét nem tudta.