|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 21:45 - |
 Beügetett a tisztás kellős közepére.
- Szerintem szép. És biztosan semmi baj nem érhet minket itt! - mondta Picúrnak. |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 Mellé lépkedett.
- Ne aggódj.Nem lesz semmi baj. - mondta,és vágtázni kezdett a vékony lángcsík irányába. |
 Vállatvont, és utána indult.
- Én az alapvető udvariassági formaságokra gondoltam...De talán igazad van. |
| - Nem kell engem félteni,de szerintem téged sem.Hisz meg tudjuk védeni magunkat,persze Én sem úgy gondoltam,hogy mindenképp rátörünk a tűz forrására.Csupán,úgymond,felmérjük a terepet. - mondta nyugodt hangon,majd lassan elindult,hogy a kanca is kövesse |
Aprót sóhajtott.
- Rendben, de ha csak valamelyik tűzlény gyakorlatát zavarjuk meg, én elrepülök, míg Te megpörkölődsz! |
Jóízűen bekebelezte az alma másik felét,majd elégedetten prüszkölt egyet és hagyta,hogy a szél had lobogtassa lágyan sörényét.
Ám ekkor lelkébe beköltözött egy vészjósló szikra.Meglepetten nézett körbe a tájon,de látszólag semmi veszélyes nem volt.Nagyot szippantott a levegőbe.
- Tűz.Valahol tűz van.És...idegenek... - mondta maga elé - Lehetséges ez?
A kanca mellé ügetett.
- Te is érzed? Valaki tüzet rakott.Még sosem éreztem ilyet.
Könnyedén tett előre pár vágtalépést.
- Derítsük ki mi folyik itt.Velem tartasz? - nézett kérdőn a kancára |
Elvigyorodott, és pajkosan odaszökellt a csődörhöz.
Előrehajolt, és leharapott egy részt az almából, majd vidáman továbbügetett. |
Büszkén elvigyorodva lobogtatta az almát,mintha csak egy zászló lenne.
Egy könnyed mozdulattal felhajította az almát,majd a szájával finoman elkapta.Még vigyorgott egy kicsit,majd Arilin felé nyújtotta a finomságot. |
- Hahaha! - mondta könnyedén gúnyolódva, majd leszállt.
- Szépen kifogtad! - bökött fejével a felnyársalt almára. |
Könnyedén felágaskodott,hogy az almát szarvával elkaphassa.Ez sikerült is neki.
- 1:0 a javadra. - viccelődött - A hölgyeknek illik megadni az esélyt. - magyarázkodott és elmosolyodott |
- Csak nem engem keresel? - kérdezte pimaszul a magasból.
Aztán könnyedén elengedte az almát, amit a hátán egyensúlyozott, hogy tudjon repülni és beszélni is.
Az alma legördült róla, és egyenesen az unikornis felé zuhant.... |
Közel volt a cél.Egyre közelebb és közelebb került a fához,mígnem észbe nem kapott,hogy már csak egy jó méter választja el.Alig tudott lefékezni,de még épp sikerült,hogy ne száguldjon neki a fának.
Tekintetével keresett a lombok közt egy szép almát,ami lecsíphet.Mikor kiszemelte,egy nagy ugrással elrugaszkodott a földtől.Nagyon közel volt...de nem érte el.Dühösen nézte a gyönyörű piros almát,ami az előbb még alig pár centire volt tőle,most pedig méterekre került.
'A fenébe! Miért kell ezeknek ilyen magasan lenniük?!'
Közben teljesen megfeledkezett arról,mennyi idő elpazarolt.Arilin után nézelődött. |
Bevágott a csődör elé, de nem szállt le, hanem veszélyes játékot űzve szállt a cél felé, hátra-hátranevetve.
- Hajrá! |
Sebesen vágtázott a cél felé.Hirtelen zavarni kezdte,hogy nem hallja Arilin lépteit,így hátranézett,keresve a kancát.
Mikor meghallotta,hogy Arilin a fellegekből szólt hozzá,újra benne volt a versenyszellem.
- Sasokhoz.De nem unizusokhoz. - nevetett és futott a kanca után. |
Alig pár métert futott, aztán szétvágta szárnyait, és zúgni kezdett a cél felé.
- Ha úgyis sasokhoz szoktál! - kiáltotta le nevetve, és előrehasított. |
- Nagyon egyszerű - magyarázta - látod ott azt a magányos almafát? - mutatott szarvával a hatalmas lombú fa felé - aki előbb ér oda és csíp le egy almát,az nyer.
Könnyedén a kanca mellé lépkedett.
- Készen állsz? - azzal várt egy kicsit,hogy a kanca és ő is felkészüljön
- Futás! - majd galoppozni kezdett |
Mosolyogva hallgatta a lényt, aztán nagyot villant a szeme.
- Attól függ milyen verseny.... |
- Elhiszem. - mosolygott szélesen - Amikor a sasokkal versenyzek,néha úgy érzem,mintha csak én is szállnék.Mennyei...
Majd barátságosan,de nem rámenősen megkérdezte:
- Mondd csak,van kedved egy kis versenyhez? |
- Nos, a második csata közepén érkeztem...Ott voltam a mágusokkal folytatott csata után.... - mondta kicsit elcsöndesedve.
Aztán megrázta a sörényét és újra mosolygott.
- Imádok repülni! Biztonságban érzem magam, nem vagyok fogoly, nem kaphatnak el....Mindent láthatok, semmihez sem vagyok kötve.....Csodás szárnyakkal élni! |
Megrázta a fejét.
- Nem,nem régóta élek itt,de úgy érzem,máris imádom. - mosolygott - Te régóta élsz itt?
Aztán a kanca szárnyaira pillantott.
- Biztosan nagyszerű lehet szállni,akár a madár,szárnyakkal.
|
- Arilin a nevem! - mondta csodálkozó mosollyal, miután talajt fogott, és egy idegennel találkozott össze!
'Ő is barátságos és közvetlen!' örvendezett a fiatal kanca.
- Ugye, Te nem régen élsz Simbelmyne-ban? Vagy tévedek? |
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Beügetett a tisztás kellős közepére.
Vállatvont, és utána indult.