|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.29. 12:39 - |
 Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Végül odalépett az egyikhez.
Az egész fa világos, vöröses-bíbor volt, a törzse, az ágai, a levelei, de leginkább a virágai!
Rengeteg golyószerű pehely.....Sok-sok bíbor pehely. Machos felkavart némi levegőt, mikor hátrapillantott Ghostra, és ekkor rászakadtak a virágok!
Megriadt és hátraugrott, mert azt hitte bajban van, de nem így volt. Csak ráragadtak a pelyhek, de semmi mást nem csináltak azon kívül, hogy hihetetlenül erős illatot ársztottak....
Machos nem élvezte új, bíbor díszeit és megrázta magát, hátha leszakadnak róla, de ehelyett a többi fa feléhajolt (!) és a következő pillanatban eltűnt egy óriási bíbor pehelykupac alatt!
Átalakult köddé, de hiába!!!! A pelyhek beleragadtak!!! Újra testet öltött, de csak egyre több pehely szakadt rá a légáramlataitól.
- Neeeee! - morogta és rázta, dörzsölte magát.
Az eredmény az lett, hogy a tisztáson mindenütt nyakig ért a pehely és Machos tehetetlenül állt középen....
|
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 - Igen....A lelki támogatás nagyon fontos...Tudod, mi egymásból és Erisből merítük erőt...Nem vaktában harcolunk, félreértettél! Csupán néha mi sem értjük, vagy mások számára érthetetlen, hogy miért nem adjuk fel....De kitartunk.... |
 -Persze, de hini kell benne, mert, ha csak vaktában harcolunk mindenképp veszítünk.Én ezért folyamodok inkább kedvesebb bíztatóbb beszédre,mert szerintem a semleges oldalon álló és védtelen lényeknek ez ad hitet és bátorságot. |
Meghajtotta kissé a fejét.
- Nemes vagy és bátor.
Kihúzta magát és a távolba meredt.
- Tudod, én azt hiszem nem tudnám ilyen szépen megfogalmazni, de az erisziek ideái ugyanilyenek. Mi is küzdünk, akkor is, ha nincs értelme....Mi úgy látjuk azért, mert nincs más választás. Ha már minden elvész, akkor akár harcolhatunk is....És még akár lehet fordulat is mindennek a vége..... |
| -Igen, felvagyok rá készülve, hogy amiért küszdök azért elveszik, de akkor elismerem magamban, hogy ez már lehetetlen lesz, de akkoris küzdök, hogy legyen remény a fény lényeinek. |
| - Az nem rossz! Nem akarsz ártani senkinek és semminek! És biztos vagyok benne, hogy amikor alkalmad nyílik rá, akkor a jót szolgálod és segítesz! Nem feltétlenül életcélod kell legyen...Csak tudd, hogy mit akarsz...Életstílus.....De néha el kell ismerni, hogy követtél valamit, és az esetleg becsapott...Ez nagyon nagy bukás.....Nagyon sokakat tört már ez össze..... |
| -Nekem őszintén szólva nincs életcélom, én csak barangolok a világban és megpróbálom mindenben megtalálni a szépet. |
- Nekem nem kell mondani. Én csak élni akartam.....A sorsom hozta másképp, és azóta küzdelem az egész életem..... - mondta szárazon.
- Van, aki csalódni kényszerül az életcéljában, de nekem sosem volt vágyam a Sötétségé lenni... |
| -Ó szegény!az én egyik ismerősöm és jóbarátom is a sötétség lénye volt, de rájött, hogy nem mindenre az erőszak a megoldás. |
Megrázta a sörényét.
- Többször, mint szerettem volna...A vérfarkasok közt sajnos sok van, ak ia Sötétséget szolgálja, és ne mérti meg, ha más vérfarkas ezt nem akarja...Mikor rájöttek, hogy én unikornis vagyok, mindennél jobban akartak...Nagyon nehéz volt elmenekülni... |
| -Sajnos igen.Nem rég részese lehettem egy támadásnak, de megmutattam nekik, hogy nem szívlelem azt, aki rám támad...gondolom már te is voltál ilyen helyzetben. |
| - Egyetértünk.....Bár...néha elkerülhetetlen a rossz....Gondolom Te is tudod mi folyik a Birodalomban.... |
| -Igen, a világban kell lenniük akik a mi ellentéteink, csakis így teljes minden.Én nem haragszom, ha valaki azt nem szereti amit én, csak ne fűzzön hozzá sértő megjegyzéseket. |
| - Óh, igen....Bár tudnék példát mondani.....Van, aki nem szereti ezt a helyet....... - mondta és elmosolyodott. |
| A szél már elcsendesedett,de az illat a tisztáson maradt:- Már étem miért varázsloatos ez az erdő! |
| - Igen.....Talán. - mondta halkan és kissé elmerengett. |
| -Azt hiszem ez az igazi Erő, ami még a legrosszabb helyzetben is megnyugtatja a csodalovat és ez az erő lakozhat bármiben, még egy szellőben is. |
| - Azt hiszem, ez a szellő gyengesége ellenére mindkettőnket magával ragadott. Mert ki tudja mi is az igazi Erő..... - mondta halkan, mosolyogva. |
Diadém kicsit meglepődött Fang ihletén, majd rámosolygott, és a fákra nézett, majd megragadta Fang ihlete:-
a fák lombjai árnyékot szívemnek
most veszem észre,....igazán élek!
Meggyultam, miden gondom elszállt,
Mi volt a múltban?Ki tudja már? |
- Nekem inkább....Megkönnyíti a lelkem....
Dalol a szívem, Tavaszi Szél,
Érzem, érzem immáron él!
Újra sóhajt lelkem, szárnyal lényem
Látom már, hogy mi is az igazi Lényed!
Örökös vándorlás, örökös mozgás
Örökös élesztés, örökös zsongás...... - dúdolta halkan. |
| -Igen... és most milyen jó érezni ezt a meglepetést.Melengeti a szivet. |
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
- Igen....A lelki támogatás nagyon fontos...Tudod, mi egymásból és Erisből merítük erőt...Nem vaktában harcolunk, félreértettél! Csupán néha mi sem értjük, vagy mások számára érthetetlen, hogy miért nem adjuk fel....De kitartunk....
-Persze, de hini kell benne, mert, ha csak vaktában harcolunk mindenképp veszítünk.Én ezért folyamodok inkább kedvesebb bíztatóbb beszédre,mert szerintem a semleges oldalon álló és védtelen lényeknek ez ad hitet és bátorságot.