|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.01. 18:33 - |
*Pallas a magasfüvesben lépkedett.
Gyanús nyomokat keresett. Legyen az akár vaddisznó-, vagy őzlábnyomnak álcázott nyom is. Sokszor találkozott már ilyennel.
A nyomokat már hosszú ideje követte, de eredménye még nem volt.
Több napja se nem evett, se nem ivott. Minden percét a keresésre fordította.* |
[139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Miután a lény ismét álomba szenderült, még közelebb mentek hozzá.
Már Ők is a fa árnyékában álltak.
Pallas összehúzott szemekkel nézte a patás, ugyanakkor minden bizonnyal ragadozó állatra. Hatalmas fogai és a körülötte lévő csonthalmok mind erről árulkodtak.* |
 Követte Pallast, de óvatosan mögötte haladt, ki-ki kukucskálva. |
- Végre megvan.
*Elindult a fa felé. Ahogy egyre közelebb ért, sok kérdés merült fel benne.
Már félúton járt, amikor a sötét alak elkezdett mocorogni. Pallas megdermedt és kíváncsian méregette.* |
Egészen gyorsan haladt, a szag friss volt, és bár több helyen is voltak kerezteződő csapások ,ő mégis maradt azon a szinte hívogató szagnyomon, ami eddig is vezette. Aztán hirtelen megtorpant.
- Itt előttünk, nagyon-nagyon erős a szaga! - mondta halkan az őt követő peguninak.
Félrehajtott pár fűszálat, így egy nagyobb, folyamatos tiprás miatt kopár területre nézhetett ki, aminek a közepén a kevés fa egyike állt. Annak árnyékában pedig egy nagy, sötét sziluett. Vanwum hunyorogva próbálta kivenni, de alig látott belőle valamit, olyan pózban feküdt. |
- Rendben !
*Követte Vanwumot a fűben.* |
- Már jóllaktam.
Orrát épp a föld fölött tartva meglepően gyorsan nekiiramodott a fölé nyúló fűnek. |
*Pallas ránézett Vanwumra.*
- Örülnék. Persze csak akkor tedd, ha nincs más dolgod. |
Közelről megnézte, és megszimatolta a nyomokat.
- Páros ujjú patás..... - motyogta.
- Segítsek? Én jól tudok szagolni! És vadászni! Bármi legyen is az a páros ujjú patás.... |
- Ezt a páros ujjú patást keresem.
*Orrával az előtte lévő nyomokra bökött.*
- Látod ?
*Vanwum utolsó mondatát eleresztette a füle mellett.* |
A mardosó éhség utolsó karmai is eltűntek a gyomrából, ahogy a pocok utolsó darabkái is lecsúsztak a gyomrába, megtöltve és felmelegítve őt.
Lelkesen morrant egyet, majd száját nyalogatva megkereste a szemeivel a pegunit, és odakocogott hozzá.
- Te mire vadászol? Ha egyszer három napja kutatsz, de nem is vagy éhes...... |
*Pallas elmosolyodott Vanwumon.
Egy kicsit odébb sétált, hogy ne kelljen végignéznie, ahogy megeszi a pockot.* |
- Jó! - mondta, és már indult is befelé a fűbe.
Nemsokára megtalálta az űzött lény nyomát. A csapás valóban egy rendszeresen használt útvonal lehetett, így bár nem volt friss a szag, biztos zsákmányhoz vezette. A peguni mögötte jött, de kissé lemaradt, így nem látta, mikor a furcsa lény előrevetette magát, és elkapta a prédát. Aztán felegyenesedett, a szájában az elkapott pocokkal.
- Nehed nehm sogh mahad.... - moromolta és neki is látott az evésnek. |
*Pallas elmosolyodott.*
- Nem szükséges. - *felelte.*
- Szerintem kövessük tovább a nyomokat. - *ajánlotta.* |
- Három napja?! Nagyon éhes lehetsz már! - mondta döbbenten.
Ha akarsz vadásszunk együtt, és ha elég nagy, megosztom veled a zsákmányom! - indítványozta lelkesen. Kissé bánta az ütközést, jóvá akarta tenni. |
- Igen. - *felelte már barátságosabban.*
- Már 3 napja követem a nyomokat, de eddig még semmit sem találtam. - *mondta fejcsóválások közepette.* |
- Vanwum.
Feltápászkodott és megnézte magának a pegunit. Legföljebb a válláig ért a lénynek! Kíváncsian nézegette tovább. Ő volt az egyik első lény, akivel találkozott.
- Te is vadászol? |
*Pallas megtántorodott az ütközés miatt. Egyik szárnyát hívta segítségül, hogy ne essen el.
Bosszúsan nézett a lényre.*
- Pallas. - *válaszolta nyersen.*
- Te ? |
Gyorsan és kitartóan trappolt egy csapáson a nála lényegesen magasabb fűben. Igyekezett nem a mardosó éhségre gondolni, és még gyorsabban futott.
Aztán hatalmas puffanással beleütközöt valami fehérbe!
Lepuffant a földre, aztán felnézett. Egy csodálkozó peguni nézett vissza rá.
- Hát Te meg ki vagy? |
*Pallas a magasfüvesben lépkedett.
Gyanús nyomokat keresett. Legyen az akár vaddisznó-, vagy őzlábnyomnak álcázott nyom is. Sokszor találkozott már ilyennel.
A nyomokat már hosszú ideje követte, de eredménye még nem volt.
Több napja se nem evett, se nem ivott. Minden percét a keresésre fordította.* |
[139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Követte Pallast, de óvatosan mögötte haladt, ki-ki kukucskálva.